2010. szeptember 1., szerda

Valahol A Világ Végén




...Miklós arra lett figyelmes, hogy hirtelen néma csend lett. Elnémult társai tekintetét követve megértette, hogy miért akadt el a hangjuk. A terem bejáratában egy nő állt. Egy nő, akiről nem lehet megmondani, hogy hány éves lehet valójában. Néha húsznak, néha harmincnak, néha pedig negyvennek tetszett. Amit láttak, attól tényleg elállt a szavuk. Olyan látvány volt ez, amilyen vagy csak hülye filmekben szokott feltűnni, vagy csak a legpimaszabb, a legkézzelfoghatóbb jelenben tűnik fel úgy, mint valami túlvilági jelenés. Annyi különbséggel, hogy itt és most kézzel fogható jelenség formáját ölti magára. Ennek ellenére keveseknek adódik meg az életben az, hogy kezeiket valaha is rátegyék valami hasonlóra. Ha létezik álombéli szépség, akkor ez most ide méltóztatott jönni az összegyűlt társaság legnagyobb gyönyörűségére és önkéntelen megdöbbenésére is. Hollófekete, vállra omló göndör haj, hullámzó női test, remekbe szabott arányokkal, mint egy görög istennő modern kiadásban.


Ezt az érzést ébresztette önkéntelenül a bámulókban, mert vonásaiban és bőre színében ott volt a mediterrán faj meghatározhatatlan, de jellegzetes egzotikuma. A hatást kihangsúlyozta még a hosszan csüngő, kövekkel berakott fülbevaló, és a nyak körül összefutó, csillogó-villogó nyakék is. Fejét büszkén tartja, és azonnal érződik, hogy nemes vad settenkedik a díszletek mögött. Testhez simuló, fekete miniruhában, tűsarkú lakkcipőben, drága harisnyába bujtatott lábakkal. Fekete selyemből, hátul varrt zsinórokkal, melyek csak kúsznak felfele sejtelmesen a hosszú, rendkívül formás lábszárakon. Minden beavatott sejti-tudja, hogy ilyesmit csak harisnyatartóval lehet viselni, ami még izgatóbbá teszi a szublimált üzenetet. Üzenetet, mert messziről látható, hogy ez a nő éppen vadászaton van. Mint egy fekete párduc, puha léptekkel érkezik, kiválasztja áldozatát, és magával ragadja azt a titokzatos homályba. Puhán, és elegánsan, mint ahogyan érkezett.

...A másnapi munka gondjai ekkor még időben távoliak voltak, így a jóleső fáradtság zsibbadtsága álomba ringatta Miklóst mennyei asszonya ölén. Kámea eközben mosolyogva cirógatta a férfi hajfürtjeit, majd meglepődve vette észre, hogy az alvó Miklós egyszer csak hozzásimul, kezével finoman arcára húzza Kámea leheletfinom selyemköpenyének szélét. Öntudatlan áhítattal szívja magába annak illatát, és ekkor arcán átszellemült, gyermeki mosoly suhan át. Kámea elámulva bámulta mindezt, hisz anyaként számtalanszor látta, amiként gyermeke ugyanezt tette. Azt azonban elképzelni sem tudta, hogy mindez felnőtt férfiakkal is előfordulhat. Határtalan gyöngédség fogta el, amely csak az anyai szeretethez hasonlítható. A szendergőt finoman vonta közelebb magához, és gyönyörködve nézte, ahogyan az mosolyog álmában.
 Miklós ekkor az öntudatlanság súlyos paplanjába süppedten álmodott, miközben olyan határtalanul boldog érzés járta át egész lényét, amilyenhez hasonlót már nagyon, de nagyon rég nem érzett. Álmában újra felelevenedtek a régi emlékek, és örömmel láthatta, de inkább érezhette, hogy az egykoron eltűnt ütött-kopott macija megint vele van, és hogy kedvencének puha bundája újra az arcához simul. Ez a mostani érzés azonban minden eddigi boldogságán túltett. Álmában tudta, hogy most megtalálta azt, amit eddigi életében, reménytelen céltalansággal ugyan, de mindig is keresett.
Kámea ösztönös anyaságának gyönyörével nézte, hogyan terül földöntúli mosoly Miklós szelíd arcára, s bár nem érthette a jelenség okát, ő is végtelenül boldognak érezte magát.

...A könnyű, sugárhajtású gép kecsesen fordult ki a felszállópálya startvonalára. Kivárt a felszállási engedélyig, majd felbődülő motorjai pehelyként ragadták magukkal utasait a sötét fellegek fölé. Szárnyai fölött, a légmentesen záródó vastag üvegtáblákon keresztül egy lázban égő szempár bámult a semmibe, miközben a fejük fölött a végtelen égbolton csillagok milliárdjai nyíltak szét a sötét háttér gyász-fekete bársonyán. Ekkor egy fényes hullócsillag szelte át az eget, majd kialudt a távoli ég alján. Az égő szempár dermedten nézte az ómenszerű jelenést. „Mindenható Úristen, légy irgalmas hozzánk és szabadíts meg minket a gonosztól!”
Nemsokára, a közönséges mélységben, lent a földön, ahol a hétköznapi emberek élik szerény életüket, megszólalt a kakas! Jelezte, hogy a gonosztevő szellemek és a nyughatatlan kísértetek éjjeli kószálásának ideje lejárt. Mint ahogyan akkor, a régmúlt történelmi idők nagy pillanatában, most is jelezte a kis kakas kukorékolása, hogy az árulás, az megtörtént megint. „Miként a mennyekben, úgy itt, ezen a földön is! Ámen"!

...Kámea csak állt, állt, és a szavak, amelyeket most hallott először, lassan átcsordogáltak elméjén és ekkor minden összeállt. Amit csak most értett meg, az kegyetlenebb volt minden eddiginél. A ránehezedő felismerés súlya alatt térdre rogyott a kemény kövekre. Selyemharisnyája felszakadt, bőre alól kiserkent vére, de mindebből semmit sem érzett, mert lelkének feltörő fájdalma minden egyebet elsöpört. Haja lassan kibomlott, selyemsálját a szél elragadta, de ő ezt sem vette észre. Fuldokló sírással a mellében, féloldalra csúszva ült ott továbbra is a hideg köveken
A gyéren arra járók megbámulták. Ha útban volt, illedelmesen kikerülték, és mentek tovább. Senki sem kérdezte meg tőle, miért ül ott zokogva, miért fetreng kínok között, elesve az út kövein. Senki sem, mert Budapest hiába gyönyörű, ha a világnak ő adja a legtöbb öngyilkost. Itt lenne most egy újabb jelölt? Kit érdekel? Amúgy kinek mi köze lenne hozzá?
A környékbeli mulatóhelyek felől vidám zene foszlányait hordozta a kora esti szél, s az öngyilkosok fővárosában senkit sem érdekelt a mások fájdalma.

...A koromfekete éjszaka, mint a sötét bársony terült a tájra. Egy csillag sem látszik az égen és néha fellobban a távolban egy-egy villám. Vihar készül, de egyelőre még szellő sem mozdul. A levegő tele van elektromossággal, és a fémes tárgyak csúcsain Szent Elmo titokzatos tüze gyúl az éjben. Ilyenkor ember és állat érzi a delejes erőt, minden idegszála feszültséggel telített. Nyugtalanság, baljóslatú érzés lesz úrrá mindenen.
Egy nő nyugtalanul alszik ágyában. Vergődik, mintha rossz álmok gyötörnék. Álmában keres valamit, öntudatlan kétségek közt hánykolódik.
Talán a levegőben remegő titokzatos elektromos erők okozzák, hogy az asztalon lévő számítógép, mintha titkos szellem keze babrálna indítógombján, egyszer csak megelevenedik. Azonban a szokásos kép helyett most a képernyő fekete marad és alig észrevehetően egy árnyékszerű arc körvonalazódik rajta. Mint egy távoli világ sötét ablakán át, csak egy szempár gyullad ki rajta. Nem mesterséges szemek ezek. Bár a képernyő megfoghatatlan dimenziójából néznek, mégis eleven élet van bennük! Keresnek valamit, és mikor az ágyban nyugtalanul hánykolódó nő irányába néznek, szenvedély lángja lobban fel bennük. Élénk, kékes fénnyel világítanak, sejtelmes fényük bevilágítja a hálószobát. Lassan csökkenni kezd a fény, szomorúság és keserűség költözik a szempárba.
A nő mintha érezné álmában, hogy valaki sóvárogva nézi, álmában mocorog és ébredezni látszik. Szemhéjai remegni kezdenek, és ahogy egy kicsit megnyílnak, a furcsa fény elhatol a tudatáig! Arcára rémület költözik, és egyből felkapja fejét az ágyból, de erre a képernyőn lévő szempár azonnal eltűnik, sötétbe borítva a korábban kékben derengő hálószobát. A nő száját halk sikoly hagyja el, de ekkor kint nagyot villámlik, és a hirtelen megélénkülő szél szétvágja az ablaktáblákat. Nagyot dörren és a távolban újabb villámok borítják fénybe az eget. A nő nem tudja eldönteni, hogy álmodta vagy valós volt a fénylő szempár. Csak áll kábultan, de érzi, hogy több volt az, mint furcsa álom. Valaki itt volt az előbb és úgy rémlett, ébredése pillanatában hallotta, hogy valaki sejtelmesen suttog: „Miért? Miért?” Még most is hallani vélte, ahogy a sóhaj visszhangzik a szobájában.
Bágyadtan áll fel, becsukja az ablakokat, és már-már gúnyosan állapítja meg magáról, hogy talán meg van kergülve kicsit és víziói vannak. Hogy is láthatta volna a képernyőn azt a szempárt, hiszen mielőtt lefeküdt volna, kikapcsolta a gépét.
Mivel az álom már kiszökött a szeméből és csak bámult a semmibe, úgy gondolta, hogy mivel aludni úgysem tud már, inkább befejez néhány elmaradt feladatot a gépén. Kedvetlenül nyúlt az indítógomb után, mikor egyből rémület lett úrrá rajta. A keze forróságot érzett a gép fedőlapján, mintha csak most kapcsolta volna ki azt. Dermedten állt, és mozdulni sem mert ijedtében. Tudta, érezte, hogy valaki itt járt a szobájában és az a valaki legyen élő ember vagy halott szelleme, az most vele játszadozik.

...Néhány nap múlva egy sötét klub mélyén illatos bőrszivarok füstjétől homályos asztalnál zajlik a pókerparti, miközben régi ismerősök közt folyik a beszélgetés.
– Hát a jó öreg Hopkins dobbantott, hallottátok?
– Egen, dobbantott, ráment a fél arca is! Nem vicc az gyerekek, nem vicc! Emelek kettőszázzal!
– Megadom és teszek még ötszázat. Eh, tudhatta bárki, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. Igen odavolt az öreg azért a spanyol bukszáért! Az egy mérges kígyó apuskám, az olyannal nem jó egy fedél alatt lenni! Láttátok, az öreg Hopkins úgy pátyolgatta, mint a saját leányát, és most puff!
– Igaz lenne, hogy ő csinálta ki az öreget? Nekem ezt súgta valami madárka a napokban.
– Hát meglehet! Bizony meglehet, mert az öreg egyik testőrét ma reggel halászták ki a Temze fenekéről, pedig pár nappal ezelőtt még újdonsült szalonfőnök volt a Dream Clubban. Az láthatott valamit, és ez a latin kurva... hát attól kitelik az ilyesmi.
– Brrr, nem jó, ha az ember vénségére szentimentális kezd lenni! Nekem ez a spanyol nő nem kellene, ha ingyen adnák, akkor sem. Szegény Hopkins, jól megjárta öregségére! Micsoda vég, egy latin kurva céltáblát csinál a fejéből. Nem semmi ez gyerekek, ez bizony nem semmi! Passz! És most?
– És most semmi! Mi más legyen? Ez a buksza, ez egy sátánfajzat. Máskülönben is üzlettársa volt az öregnek. Ha fizeti továbbra is a jattot, megadja a kijáró tiszteletet is, szerintem maradhat a helyén. Nem a mi gondunk, és különben is, előbb-utóbb olyasvalakivel fog kikezdeni, akivel nem kellene, s akkor emberére fog találni. Az ilyenek mindig megjárják, mert esztelenségükben előbb-utóbb kihívják maguk ellen a végzetet.



Feleségemnek, Margitnak
© Nyárády Károly
ISBN 978-606-8179-04-9
Grafycolor Kiadó Kolozsvár
Felelős vezető: Hoch Sándor
CIP 821.511.141-31
Valahol a világ végén
Támogatóink:
Kerekes Gábor
G&K Co. Ltd
Nyomdai előkészítés: GRAFYCOLOR Stúdió Kolozsvár
Készült Kolozsváron a 2010. esztendőben
Grafika: Biblia Attila
 

Megvásárolható:
-Keleti Könyvudvar üzlethálózatán keresztül (www.tkk.ro)
-Marosvásárhelyen a TKK Rózsák tere 16 szám alatti üzletben
-Mentor kiadó G. Enescu utcában lévő üzletében.
-Személyre szóló, postai utánvétellel történő rendeléseket a nyaradikaroly@gmail.com e-mail címre kérek.

Terjesztő: 
Klikk ide

21 megjegyzés:

Niki írta...

Hű. Nagyon megfogósan írsz.
Remélem itt is megjelenik majd a könyved! :)Szívesen elolvasnám.
Szép napot!
Niki

Karesz írta...

Remélem, hogy "ott" is meg fog jelenni. :-)
Addig is, átmeneti megoldásokat keresünk, hogy Hozzád is eljusson egy példány.

Hupsz írta...

Én biztosan meg fogom találni Udvarhelyen a Líra Könyvesboltban, ugye?

Lili írta...

Most látom, tényleg lehet írni megjegyzést, valamit nagyon elbénáztam tegnap:)

Lili írta...

Izgalmasnak ígérkezik... Ha máshogy nem, hát utánvéttel biztos meg lehet oldani, és akkor legalább dedikált példányt kapunk:)

Karesz írta...

Kedves Lili, én ismerem azt a régi iskolákban tanított leckét, ami úgy szól, hogy: - Öndicséret, gyalázat!
Persze, ebben a túlglobalizált kapitalista, egyszemélyes sikerre ösztökélő világban, ez a fajta viselkedés egyenlő lenne az öngyilkossággal. Engem ez nem igazán érdekel, és megmaradok a régimódi jófiúnak! :-)))))))
Egyvalamit garantálhatok csak, hogyha olvasni fogod, az biztos, hogy nem fogsz unatkozni!
Many back garanty! :-)
Másvalamit is garantálhatok. Minden kedves ismerősömnek dedikált példányt fogok küldeni! Ez biztos!

baby írta...

GRATULALOK!es tovabbi sok sikert!

Niki írta...

Nekem is, nekem iiis!!:))
khm.
Szóval én is szeretnék majd kérni, ha lehet.
végülis az utánvét is jó, csak az sokkal drágább mint mondjuk ajánlva vagy ilyesmi.
Persze bizalom kérdése azt hiszem.
Úgy szokták - teszveszen és hasonló helyeken - hogy előre utal a vásárló, postaköltséggel együtt egy összeget, és aztán az eladó meg postázza a könyvet.
Mondjuk ez nagyfokú bizalmat feltételez, de amennyit "láttam" belőled, én biztos benne lennék ebben a megoldásban :-)
De csak egy ötlet volt, ha esetleg kidolgozol majd valamit - ahogy írtad is -, szólj majd kérlek!
Napfényes napot! ;) (úgyis az van)
Niki

Karesz írta...

Kedves Niki, meglesz! Egy gondom van még, a magyarországi terjesztést elvállaló közvetítőm szabadságon van szeptemberig. Ahogy megint itthon lesz, ő majd el fogja intézni, ezt megígérte.
A türelmeteket kell kérnem addig is, mert itt nálunk mindenki világvégi hangulatban nyaral, fütyülnek minden egyébre. :-)

PHAEDRA írta...

Kedves Karesz!
Szívből gratulálok a könyvedhez és én is szeretnék feliratkozni a megrendelők sorába:)
Székelyvásárhely csak egy kisebb lépésnyire van Kézdivásárhelytől:)

Üdv.Hajnalka

feketetinta írta...

Beállnék én is a gratulálók sorába, ígéretesnek ígérkezik. Tényleg jó lenne valahogy megoldani ezt a magyarországi terjesztést, én is elolvasnám, érdekel. =)

Karesz írta...

Kedves Látogatóim, aki igényt tart egy példányra, azt megkérem, hogy a nyaradikaroly@gmail.com címre küldje el pontos lakcímét, ahová utánvétellel történő postázással elküldhetem. Egyelőre Románia és Magyarország területén sikerült megoldani a postázós megoldást.
A napokban Magyarországon tanyázok, tehát aki hétfőig eljuttatja igényeit, annak dedikált változatot küldhetek, azután már csak a romániai megrendeléseket tudom ellátni "becses" beirkálásommal :-)

Nel-Tu-Animoke írta...

Na ez aztán érdekes. :D Nagyon tetszenek a leírások, ahogy bemutatod az egészet, csodaszép. :D

Ninfa Azul írta...

Vă mulţumesc foarte mult pentru următoarele mine, eu sunt conştient de blog-ul dvs., imagini frumoase de toamna, şi texte frumoase.
O îmbrăţişare

Virag írta...

Megkaptam a könyvet,remélem te is a visszajelzést.Már láttam könyves üzletben is, de a dedikáció minden várakozást megér.
A könyvről:Már az itt olvasott bemutató is ígéretes volt, de így egybe ,fölül múlt minden elképzelést.
Azok közé a könyvek közé sorolnám, amit olvasol s egy idő után rájössz ,hogy nem tudod letenni a kezedből csak mikor odaértél ahhoz a szóhoz, hogy VÉGE.
Nevettem, sírtam, csodáltam, ámultam, értettem , éreztem - egyszóval átéltem mindent.
Szerintem egy új,jól sikerült műfajt alkottál, ugyanis ezt konkrétan nem lehet sehova se besorolni, ugyanakkor minden benne van, a lovestory-tol a sci-fin keresztül a krimiig.
Ha USA-ban jelent volna meg, biztos Best seller lenne, de nekem itt is az:)
Gratulálok, köszönöm a szép órákat amit az olvasással tölthettem, sok sikert továbbra is, és várom a következő könyvet, vagy talán a folytatást(?) :)

Marcsi írta...

Kedves Karesz!

Nos, én meg itt válaszolok, itt találtam alkalmas helyet. Egyébként lehetővé teszem a megjegyzést a blogba, de nem is gondoltam, hogy el is olvassa bárki is.
A csattanót nem árulom el, akkor nem lenne érdemes írnom, de a történet a valóság és valahol a kitalált történet között feszül, remélem érthető vagyok.
Abból táplálkozom, a szeretőt mindig elítélik. Ő a rettenetes, aljas nőszemély, aki orvul szétbombáz egy családot, aki elszereti a férfit a feleségétől, és így tovább. Mindig ő a hibás. Sosem a férj, vagy akár a feleség. És bármit tehet, ez mindig így marad.
Hát akkor mutogassunk!!!
Bár semmiképpen nem szeretném a házasságon kívüli kapcsolat intézményét magasztalni, de képmutatás lenne azt állítani, hogy nem létezik. Ha már egyszer a házasság eljutott odáig, hogy egy harmadik személy is bekerült az amúgy kétszereplős darabba, talán érdemes kivesézni mindhárom résztvevő felelősségét.
Hogy ismersz- e?.......kiderül!!!

Ildiko Butunoi írta...

Nagyon tetszett, érdekes megoldás, annak ellenére, hogy több szálon fut, nem gabalyodik össze ...tiszta, nekem valamiért ez a szó tetszik. Nincs túlbeszélve. A borító nem tetszett, első ránézésre más jellegű könyvre gondoltam, de miután elolvastam, értelmet nyert, s valóban ötletes, kifejező a színösszeállítás. Lekötött, mindenről megfeledkezve, hajnali 4-ig olvastam. Nagyon tájékozott vagy, nem is beszelve az általános műveltségedről, minden témában otthon vagy, s ezt nagyon ügyesen kamatoztatod is a regényben. Csak ámultam, milyen könnyed a stílusod. Semmit se tudok rólad, hol szívtad magadba ezt a sok tudást? Remélem itt nem állsz le,lesz folytatás.Ismered Konsalik regenyeit? Buta kérdésnek tűnhet...de van értelme. Köszönöm a könyveket, örülök hogy olvashattam.
Szeretettel Ildikó

Salete Cardozo Cochinsky írta...

Uma imaginação forte. Um texto forte.
Salete

Karesz írta...

Kissé zavarodottan igyekszek válaszolni, illetve reagálni az itteni beszólásokra, a rám zúduló dicsérő szavak miatt. Ki vagyok akadva, és csak köszönni tudom a számomra ténylegesen végtelen örömöt okozó elismeréseket.
Ezek szerint megérte, hogy regényírásra adtam a fejemet. Még anyósom is áradozott, pedig neki (természetéből adódóan) tényleg nem lenne ez szokása. :-)
Igen, folytatás is lesz, még ha nem is ebben az eddigi, a szakemberek által meghatározhatatlannak nevezett műfajban.

KisVirág írta...

Na, én meg csak most jutottam ide..basszus...tök jó, komolyan! El is mosolyodtam, mert én is írok. Épp tervezek egyet, talán egy kicsit hasonló témában, mindkét oldalról nézve. Majd meglátjuk! Gratula, ha csak most is :)

dzaro írta...

hai... tranlet to Indonesia not so good... but I can cath teh essensial your post..
nice.. greeting from Indonesia..