2010. február 28., vasárnap

Hajnali Tangó




Hajnali Tangó

Ha próbáltad valaha hajnalban
Tangóba fojtani testedet, akarva-akaratlan
Akkor tudod, milyen az, mikor a szerelmed
csúcsra lépik, s életre pattan te veled!

Derekad feszes, s büszke a fejed
tartása és lépésed is délceg
 Nődet tartod feszesen, ki lépésed
Követi hűen, a parketten most veled!

Egybeolvadva fordul, pörög neked
Rózsaszállal ajkai közt incselkedik veled
Elkapod, megfordul, és itt van előtted
Izmos teste rándul, tudod, ő most tied!

Dalra kelve sírdogál harmonika
Benned van és ég fél Argentína
Persze akkor, ha lenne hely, s elférne még!
Tüzes nőd mellett, aki a parketten úgy ég!

Vén zongorista mosolyog, s ujjai futamra szaladnak
Lábaid lendületet vesznek, s hatalmast lódulnak
Hűséges nőd veled rándul, s forró teste tapad, izgat
Lakkcipője koppan, tűsarka kattan, s padlót koptat
Fordul utánad, ahogyan a dal ritmusa pörög-ugrat

Szemed lehunyod, s érzed, kifordulva teszi
Miközben rád bízza magát, s testét elereszti
 Tudja, kiben bízhat, te vagy ringben férfi
 Tartod mint kincset, míg a ritmust tartja
Húzza hűen zenekar, s ő szemét behunyva
Karjaidban akar lenni, nem figyel ő  másra!
Szédítő tangót lejt veled szíved választottja!


Nyárády Károly

Éjjeli szerenád!

Nincs ennél szomorúbb dal…

Az éjben mikor messze nyúl a dal
Halkan szól, s dorombol a zenekar
Megszólal a gitár, s ki porondra áll
Mikrofonját tartva, hangja messze száll!

Hangja hozzám férkőzik
Szava velem vetkőzik,
Tangó ritmusára mérkőzik
Te vagy, s én veled a ringben
Én csak állok egy ingben
S tied vagyok a legjobb
dal veled, és általad az égben!

Álmaim legszebb nője!
 Mikor dőlsz végleg szerelmes karjaimba
s mikor mondod, végre?
Veled vagyok, s el sem hagylak
Tied vagyok mindörökre?

 Te, ki nem csak elmondod
„Testem remeg, én veled vagyok!”
S én gitárom a földhöz vágom
 Haverok néznek, ők tudják vágyom!
Te vagy, ki túl vagy országon-határon!
Túl vagy! Ott, valahol, valahol a világon
 Kit szeretek én! Szeretlek Téged! Nagyon!

Nyárády Károly

Rád hagyom, de nem tudom mit!

Rád hagyom, de nem tudom mit!


Hajnalban a sárkány dalra
Felugrik a város, s lesz nagy zaja
Persze, azt hiszi, tőle lesz világosság
De nem tudja, ő nem forrás, csak bizonyosság
Hogy lesz még újra fény és új világosság!

Ki népnek mutat újat, lánynak fiút
Fiúnak lányt, s balga boldogságokat
 Mit hisz, bárki, aki elhiszi, az boldog lehet,
Bármit tehet, hisz lehet, hogy egyszer övé lehet
A nép, ki kővé vált! Ne tedd, mert megégeted
Elégeted, merszed lelombozod
Testét elkobozhatod, lelked eladósíthatod!
Mert boldogságod nem valósíthatod!
Bűnöd nem válthatod!
 Tested el nem adhatod!
 Nem teheted! Apád-anyád kivetheted,
de ősi örökséged soha el nem vetheted!
Lányom, tudod, ez övéké soha nem lehet!
 Mit rád hagyok, arról tudod! Az csak TIED!


Nyárády Károly

2010. február 23., kedd

Lázálomban





Rémálom

Lázálomban mélyen égve
Égő szemmel bámulok semmibe
Minden furcsa, rémes nagyon
Sötét árnyak futnak falon

Padló reccsen, ablak koppan
Mellem zihál egyre jobban
Elpattan egy kristálypohár
Zümmög valahol a dögbogár

Gyilkolt ember lelke nyüszít
Nem bírja fájdalmát, s visít
Ajtó nyílik, de senki nem jön
Lépéseit hallom, ágyamig jön

Érzem teste áramlatát
Jeges kezét, fagy fuvatát
Rám hajol, de arca nincsen
mégis mondja, Drága kincsem!

Ujjai karmokba görbül
Húsomba vág kegyetlenül
Mosolytalan gonosz, hideg
Kegyetlen, s nincs benne lélek

Mondanám, engedj el céda
De szó sem jön ajkaimra
Falak nőnek körbe, égig!
Rám borulnak, nyomnak földig.

Lidércek ugrálnak körbe
Rángatnak le mély gödörbe
Szörnyen félek, felriadok
Álmodtam csak! Egyedül vagyok!

Nyárády Károly

2010. február 13., szombat

Vers Születésnapra

Szülinapra!

Itt állok előtted, vajon mit mondhatok?
Olyat, mit más eddig nem mondhatott
Ez idáig én te Rólad csak annyit tudhatok
Hogy Te vagy az, ki bátran elmondhatod:

„Vándor vagyok én is, mint mindenki más.
Megértem e napot, mely számomra állomás
Elmondhatom: ennyi év után, annyit elértem,
Hogy aki megismert, az igazán szeressen!”

Szeretünk, és azt mondjuk: „Az Isten sokáig éltessen!”



Nyárády Károly
2010. 02. 13.

2010. február 12., péntek

Az Istenek is Álmodnak

Az Istenek is Álmodnak

Csillagfénynek árnyékában
Ajtód kattan, nyílik nyomban
S mint átsuhanó puha árnyék
Testem hagyva, rádborulék

Lepkeszárnyon jövő álom
Mézes csókkal ajkaidon
Pillád remeg, álmod élénk
Végre veled, s az éj miénk!
Szemed bár a révülettől csukva
Mégis indulsz velem, készen nászra!

Talpra áll a szép istennő
Mellém lépik, igen ez Ő!
Szelíd szépség holdpártában
Szép Szeléné karjaimban!
Kezem kúszik, bomlik fátylad
Homlokodról lehull holdad

Fényes korong, koppan, s gurul
Szobácskádban fénye kigyúl
Testedtől a selyem csendben levál
Kibukkan alóla két csodás váll
Bokádra gyűl a hulló fátyol
Íját ejti, s ámultában leül Ámor!

Most forog minden, s megállt idő
Nem tudhatja senki sem, ki ez a nő!
Ámor ámul-bámul, de ő sem érti!
Rajtam kívül senki nem is tudja-sejti,
Mitől oly csodás Ő, mitől oly isteni!

És most minket csak a csillagok fénye takargat
Alattuk hozzám simul Ő, s alázattal hallgat
Szemében a kérdés: vajon mindig velem alhat?
Istennőm, légy álmaim közt, s én el nem hagylak!

Nyárády Károly

2010. február 9., kedd

Tied az Utolsó Szó

TIED AZ UTOLSÓ SZÓ

Ne hagyd, hogy fájjon, ne hagyd őt veszni!
Nyúlj utána bátran, csak ne engedd menni!
Ha mégis megteszed, ne hibáztasd őt a végre
Tudhatod, Veled tesz, de általad csillagot az égre!

És ha mégis megteszed, tudod, meg vagyon írva
Odalesz az álom örökre, mitől nem válhatsz el sírva
Mint régi rabnak, ki már tudja, nincs többé tánc!
Kinek kezén már nem tudni, meddig ő és hol már a lánc.

Kiről mindvégig tudtad, benned van, az érted ég még
Kiről most végképpen lemondasz, irányt ad neki az Ég
Mert most vele megy a szellem, és vele megy a lélek
Kiről tudtad, hisz megmondta őszintén: Miattad élek!

És tudtad! Te vagy, hisz mindvégig Ő lakózott benned.
Ki tombolva viharzik most, háborog és követeli tőled!
Vele akar menni az ara, hisz övé az, s kiszakad belőled
Vele megy most, tudod, és ezért Őt vele el kell engedd!

Nyárády Károly