2010. december 29., szerda

Mikor az Idő Megáll



Mikor Az Idő Megáll


Mikor a dalnak nincs értelme már
Mikor a válasz is a válaszra vár
És mikor a kérdés is válasz lett már
Utolsó vendég vagy, ki felállva vár.

Asztalomon nincs más, csak egy pohár
Beszélőtársam sem más, mint hamutál
Éjfél után már nem lesz itt többé zene
Legördült függöny, s emberek közönye
lesz hajnali magányom egyetlen öröme.

Egy kiborult, elhagyott pezsgős pohár
Füstölgő gyertya, mely görbülten áll
Egy unott kis portás, ki kulcsait lóbálja
Indulok, jól tudom, időm már lejárva.
Nyitva áll átjáróm, s a kapu is kitárva.

Miről mondhatok ilyenkor én új mesét?
Ha nem akarom mondani újra el, a másét,
melyet elmondott neked már más, talán százszor
bölcsen, vagy úgy, hogy csak szavakat szétszór
Mert miről mondhatnék én neked itt újat már?
Ha úgy érzem, vége van, s az én időm lejár.

Megyek, mert tehetem, mehetek utamra,
Mehetek bolondul, vidáman a túlsó oldalra
Vissza sem tarthat most semmi sem már
Talán ott túl van még valaki, ki reám is vár

S ha felnézel éjjel majd egyszer az égre
Oda, ahol a csillagok közt lehetek én végre
A hold előtt megtalálsz, én akkor ott leszek
Látni fogsz, ahogyan táncot lejtek én ott veled. 

Nyárády Károly

2010. december 24., péntek

Karácsonyi Kívánságom



Csak Ezt Kérem Tőled, Uram!



Karácsony előestéjén Tehozzád fordulok
Uram, Ki Égben vagy, én előtted hódolok
és csak egyvalamire kérlek Téged, Istenem
hogy embertársam, ki nékem a testvérem
ki e nehéz világban csak tengeti most életét
érezze ma ő inkább, számára van remény s lét.

Ne nekem adj, kinek van, kinek már adtál
Kit kegyeidben tartasz, kit megváltottál
kik, bár nem gazdagok, de nem szenvednek
hidegtől, s nem szegénységben tengődnek.

Őfeléjük fordítsd most arcodat s kegyedet
 érezzék, velük vagy, s hála járja át a lelkeket,
midőn földre szállt Szent Fiad emberré válik
és általa új idők lesznek, mert örömóda hallik.

És akkor mindenkinek lesz, nem csak a kevésnek,
a gazdagnak, tolvajnak, a hazugnak, s kevélynek.

Nyárády Károly

2010. december 11., szombat

Fohász Valakiért



Fohász Valakiért

Nézd csak jól meg a világot
Sziget csak, bár közepében hold ragyog
Senki sincs már rajta, egyedül csak Ő van ott.
Vágyakozva nyújtja kezét, várja még a boldogságot.
Még megteheted Nagy Rendező: - Add Neki a csillagot!


Nyárády Károly