Alter Ego

Út a Pokolba (regény) 19

2012-02-10T23:01:00.000+02:00

Titkos Örökség

Ha Erdélyországban Brassó felől, az Olt mentén elindulva érkezel a Székelyföldre, egy elragadóan festői táj fogad, miközben egyre magasabbak és komorabbak lesznek körülötted a hegyek. A távolban felsejlik egy masszív, sötét felhőkbe burkolózó egykori vulkán csonka kúpja. Ez a Csomád. Meredek falait fenyvesek borítják, csak imitt-amott áll ki egy-két meredek sziklaszirt, melynek repedései közt sólymok és sasok találnak háborítatlan menedéket. A fenyegetően komor hegy büszke fenyőkkel karéjozott kráterében egy sejtelemes, csodaszép víztükör csillog. Ez a Szent Anna Tó. A közelben található ikerkráterben van idősebb testvére, a vén Mohos, ami már nem tó, hanem egy páratlanul szép tőzegláp. Az egykori tavat vastag tőzegréteg borítja, helyenként csenevész, nehezen megkapaszkodott fácskákkal. Néhány kútszerű mélyedésben még látható az egykori tó sötét vize is, ám az egész láp, megragadóan szép, jégkorszakból itt felejtett virágaival, üde zöld moháival, törpe fáinak csoportjával egy igen veszélyes, halálos csapdát jelenthet az ingovány rejtett titkait nem ismerők, az arra oktalanul rámerészkedők számára. A mesésen szép környezet hangulatában van valami megfoghatatlan varázs, rejtelmes titokzatosság. Ennek egyik oka talán az, hogy a környékre néha egy igen szokatlan csend telepedik, a levegőben valósággal vibrál a megfoghatatlan feszültség. A környéket körülölelő erdők ilyenkor igen némán állnak, az öreg fák lombjai alól szinte fenyegetően kúszik ki a sötétség a napfényes tisztások széléig. Meleg, nyári éjszakákon néha kékes lánggal égő, sejtelmes lidércfények lámpásai libegnek a láp vize fölött, a komor sziklákkal borított hegyoldalakon titokzatosan derengő fények gyúlnak, az égen hangtalan villámok cikáznak. Néha baljóslatú ködbe burkolózik minden, melyben ijesztő árnyak szállnak tova hangtalanul, s a környéken szétszórt kőóriások némán állnak, miközben szinte érezhető, hogy elrendezésükkel mindannyian valami rejtelmes, megfoghatatlan titkos üzenetet rejtegetnek. Érzed, szinte tudod már, hogy mindenfelől, láthatatlan, kutató szemek követik minden mozdulatodat. Ez a benyomás egyre erősebbé válik, ha kelet felé indulsz tovább, ahol egyre sötétebben borul ránk az erdő, rendkívül magasak a fatörzsek, a fák igen terjedelmes koronáinak zöld levélzetén szinte soha nem süt át a nap. A talaj nedves, a levegő helyenként még a forró nyári napokon is rendellenesen hűvös marad. Néha úgy tűnik, mintha egy hatalmas, végtelen templom lenne az egész erdő, ahol a fák törzsei az oszlopok, s a köztük kialakult tágas terek közepén helyet foglaló, földbeágyazott mohos kőtömbök pedig oltárok lennének. A környéken legtöbbször még szellő sem lengedez, a fákon nem énekelnek madarak, az idő ilyenkor megállni látszik. Tovább haladva a titokzatosság hangulata egyre nyomasztóbb, szinte félelmetes lesz, majd határozottan baljóslatúvá válik, mikor a levegőben a kénes kigőzölgések sajátos, romlott-tojáshoz hasonló, kellemetlen bűze kezd el terjengeni. A kanyargós hegyi út egyik fordulója után egyszer csak két óriás hegytömb zárja el kilátást. Egyik a Büdös, az alattomosan kiokádott gázfelhőivel gyilkoló szörnyeteg, szomszédságában pedig a fivére, egy meredeken égbeszökő hegykúp, csúcsán a legendás hírű Bálványos vár romjaival. Egy olyan vár, melynek irdatlan méretű, időtlen idők óta álló falait a tündérek építették valamikor, mert erre a hegyre a többtonnás kőtömböket ember fia soha nem tudta volna felvinni. Vár, melyben gond nélkül áldoztak a táltosok Hadúr tiszteletére még akkor is, mikor Szent István keresztény lovagjai támadtak ellene, mikor a vár büszke urai Koppány és Vata utolsó híveinek nyújtottak menedéket a várban. A kereszténység szent nevében pusztító, többségükben idegen lovagok, azonban az ősi hitük miatt üldözötteket befogadó vár ellen nem tehettek sokat. Ácsorogtak egy darabig, miközben a fogukat csikorgathatták tehetetlen dühükben, mert Bálványos vára az égbeszökő falaival, egyszerűen bevehetetlennek bizonyult. Egyébként ezt a várat soha senki sem tudta bevenni később sem. Ahogyan a hajdani regös mondta: „A magas sziklákra épített falak előtt a leggyorsabb nyílvessző is fáradtan, dolgavégezetlenül hullott vissza.” Batu kán serege is megpróbálta, s miután számtalan katonáját küldte a reménytelen rohamra, és mindannyiszor véres fejjel vonultak vissza a sebeiket nyalogatni, a kiéheztetéssel próbálkozott, aminek az lett a vége, hogy ők kezdtek el inkább koplalni, mert megjött közben a tél, ami errefelé a Kárpátokban igen zord és kegyetlen tud lenni. Ekkor a tatár vezér kivágatta a környék összes fáját, és egy hegynyi máglyát rakatott a vár falaihoz, így szándékozta kifüstölni a várban lévőket. A várban tartózkodó táltosok ekkor a Nemere zord urához fordultak segítségért. Nemerének hívják ma is a környék igen hideg, és néha hihetetlen pusztításra képes északi szelét, melyről Orbán Balázs mondja, hogy: „Ha a Nemere megharagszik valamiért, akkor nincs előle menekvése, sem jószágnak, sem ember fiának. Ha csak elsóhajtja magát keservében, az ökrös szekeret könnyűszerrel a sáncba vágja az útról, a terűjével együtt:”

Nemere pedig igen rossz kedvében lehetett akkor, vagy ténylegesen a táltosok által felajánlott áldozatok nyerték el tetszését, tény azonban az, hogy igen alapos munkát végzett. A hirtelen keletkezett északi szél elemi erővel csapott le az irdatlanul nagy máglya meggyújtásán fáradozó tatárokra, és nemcsak hogy minden kísérletezésüket meghiúsította, hanem minden más tüzet is kioltott, melyeket később sem tudtak újra meggyújtani. A szorongatott vár támadóira olyan rettenetes, jeges északi szél csapott le, ami teljesen szétdobálta a tatár sereg táborát, sátraikat szétszaggatta, szekereiket felforgatta, reggelre pedig csonttá fagyasztott mindent, de úgy, hogy a lovaikon elbóbiskolt katonák nagy része kőkeményre fagyottan dőlt ki.

Bálványos várban tartották foglyul Ottót, a magyar korona egyik jogtalan követelőjét is, és ugyanitt eskették meg a „bajor fattyút”, amiben megígérte, hogy mindörökre lemond a magyar trón és korona követeléséről. A koronát ezután még sokáig őrizték a bevehetetlen vár falai közt, dacolva a mindegyre felbukkanó trónkövetelőkkel, de még magával a pápával is, aki tehetetlen dühében, kiátkozta a vár urát, minden védelmezőjével együtt. Ám azok ekkor sem engedtek, tulajdonképpen rá se hederítettek a pápa rettenetesnek számító átkaira, és csak később, mikor már tisztázódott a trónutódlás jogossága is, csak akkor adták ki a szent koronát az illetékes Károly Róbert megkoronázásához.

A legendás, legyőzhetetlen várba csak egyszer tette ellenség a lábát, mikor egyszer a környéket fosztogató labancok vonultak be nagyképűen, de a várat akkor már senki sem lakta, falait rég elhagyták az egykori védelmezői, a táltosok is nyomtalanul eltűntek már régen, így aztán a pökhendi, egyenruhába öltöztetett rablóbandának nem volt egyéb dolga, minthogy hősiesen kitűzzék a vár tornyára a Habsburgok gyűlölt lobogóját. Az ünnepélyes hangulatú esemény örömén túl nem is jutott más egyéb a dicsőséges haditett végrehajtóinak, mert a vár üres falain kívül egyéb zsákmányt nem találtak a várban. Nemsokára el is kullogtak szégyenszemre, kivonulásuk során nem felejtették magukkal vinni a vár udvarán ásott igen mély kút több mint száz méter hosszú láncát.

Azóta az egykoron dicsőséges vár romlásnak indult, külső falainak nagy része rég a szédítő mélységbe omlott le, s a környéket rendszeresen megrázó, sorozatos földrengések leomlasztották a vár tornyának az egyik oldalát is. Bálványos vár a szellemek tanyája lett, romos falai közt ma már csak a dicső múlt kísért.

Vastag báránybundáját a vállára terítette, de még komótosan elüldögélt a durva deszkából készült fekvőhelyén, a langyos sötétségben pipázgatott, és tudta, hogy odakint már napfényes világosság van. A kunyhó tetejéről olvadozó hó leve sűrűn kopogott a bejárat ereszének kátrányos fóliával borított deszkáin.

—Ereje van már a napnak, hé! —mondta önmagának, miközben a kihűlt vaskályha pereméhez kocogtatva kiverte pipájából a parazsat.

—Hát akkor…— emelkedett fel nehézkesen az öreg pásztor, és kilépett a vakító napfénybe. Vaksin hunyorogva nézett szét a bántóan csillogó, hóval fedett hegyi tájon, s a friss hegyi levegőt mélyen szívta a tüdejébe.

—Nem harap már többé ez a tél. —közölte önmagával. —Eh-ej! Nincs ennek már többé foga. Ismerem én már jól ezt az illatot.

Miután szeme már hozzászokott a bántóan erős fényhez, a nyakában bőrszíjon csüngő távcső után nyúlt, szeméhez illesztette, bütykös, durva ujjaival kissé nehézkesen állítgatta az élességet.

—Bizony! Pirosak már a házak teteje, s a farakások is jócskán megfogyatkoztak már mindenkinél. Hiába, na! Tél volt a javából. Lássuk csak! —fordult most egy másik irányba —Mit mond az öreg? Világoskékek a fenyők. Jó kedvében van a vén Nemere, jól mondtam én, nincs már foga ennek a télnek. —fűzte hozzá elégedetten, és most másfelé fordult a távcsővel.

—Hogy állunk, vén táltos? —kérdezte kedélyesen, mint aki régi ismerőshöz szól oda. Figyelmesen nézett valamit, ujjaival idegesen babrálni kezdte a fókusz gombját, egyre merevebben nézett a távolba, majd szótlanul engedte le a távcsövet. Kezeivel idegesen dörzsölte meg szemeit, mint aki attól tart, hogy káprázik a szeme, majd újra szemei elé tartotta a binokulárt.

—Istenuccse… ej, szent, szerelemes, öreg anyám, ez… ez… —és döbbenten engedte le megint a kezében tartott távcsövet, s mereven nézett a távolban meredező csonka vártorony irányába, s a ráncoktól barázdált öreg arcán földöntúli öröm fénye gyúlt.

—Nem hittem volna! Sose hittem volna! Hogy én megérem ezt a napot? Ezt már nem aztán! —megint szeméhez illesztette a távcsövet, és megindultan hebegte:

—Ott van, és most már biztos, hogy nem káprázik a szemem. Eljött! Eljött, és pontosan úgy néz ki, mint ahogyan megmondták.

És az öreg pásztor csak nézte elbűvölten, ahogyan a távoli vár csonka tornyának kövein egy fenséges ragadozómadár ül mozdulatlanul, széttárt szárnyain aranyos színekben játszadozik a nap fénye.

Az öreg állt egy darabig, szótlanul elbűvölve, majd hirtelen észbe kapva rohanni kezdett, és csak rohant. Elbotlott a hóban, de azonnal talpra állt, és újra rohanni kezdett, ahogyan az erejéből tellett. Nem törődött azzal, hogy fejéről leesett a vastag bundasapkája, megszállottan igyekezett elérni az erdő szélét. Mikor odaérkezett, kifulladtan dobta le magáról a nehéz bundát, tántorogva keresgélni kezdett a hóban.

—Hová tettem? —túrt mindkét kezével a havas levelek közé.—Itt van! Megvan.

Egy súlyos fadorongot kapart elő, két kezébe markolta, majd nagyot ütött vele egy odvas fa oldalára, aztán még egyet, és még egyet. Lihegve várakozott pár percig, aztán újra ütni kezdte, majd kimerülten támaszkodott a kezében tartott dorongra, szíve olyan szaporán vert, hogy majd kiugrott a mellkasából.

—Nem vagyok én már rég húsz éves, de akkor is… akkor is… —dadogta kimerülten támolyogva, és újra döngetni kezdte az odvas fát, melynek tompa, dübörgő hangja messze szállt a magas hegyek fölött. Csak akkor hagyta abba, mikor végre egy hasonló döngés hangja érkezett válaszképpen a távoli hegyek felől.

Márton atya le-fel sétálgatott szobájában, kezében egy ívet tartott, melyre a prédikációjának főbb gondolatait jegyezte fel. Az utolsó simításokat végezte, kereste még a megfelelő hangsúlyt, a szünetek hosszúságát, miközben a tökéletes összhatásra törekedett. Gondolataiban ott tartott, mikor Szűz Máriának megjelent… és ekkor a hírt hozó angyal helyett az öreg Mihály rontott be az ajtón. Márton atya meglepetten nézett rá, mert a mindig illedelmesen kopogtató, alázatos Mihály bácsinak egyáltalán nem volt szokása így berontani. Kérdően nézett rá, Mihály bácsi igen döbbent arccal nézett vissza rá, kezében egy pálcát tartott.

—Ezt most találtam a bejárat előtt. —nyújtotta át Márton atyának, aki érdeklődve vette át, kezét végighúzta a pálcára vésett rovátkákon. Orrára illesztett szemüvegén keresztül figyelmesen vizsgált meg minden egyes jelet, majd hosszasan eltűnődve nézett ki az ablakon a távoli hegyek felé.

—Elolvastad? —kérdezte meg nagy későre.

—Igen, olvastam. —válaszolta Mihály bácsi. Márton atya elgondolkozva bólintott, majd ezt mondta:

—Hát… akkor készülődjünk. Itt az idő! —Mihály bácsi odalépett, és a kikészített papi stólát segítette Márton atyára

—Mihály! Azt szeretném, hogy a mai ünnep alkalmával húzza meg jól azokat a harangokat, érti?

—Értem, tisztelendő atyám. Máris megyek. —és ezzel kifordult az ajtón.

Márton atya két kezével támaszkodott íróasztalának lapjára, tekintetével a naptárába bejegyzett ünnepnapot nézte. Gyümölcsoltó Boldogasszony. Pár pillanatig gondolkodott, majd erélyes mozdulattal gyűrte össze a korábban írt, gondolatait tartalmazó lapot, és határozott lépésekkel indult el a templom felé. Ekkor kondultak meg a harangok, és az eddigi szokástól eltérően, nem háromszor harangoztak. Mihály bácsi egyhuzamban, folyamatosan húzta az évszázados, nehéz harangok kötelét, s a harangok ünnepélyesen csengtek, bongtak, hangjuk messze szállt a tavaszi szélben, s az erdők és mezők fölött átívelve eljutottak a szomszéd falvakba is. Az úton egy házaspár közeledett, az asszony aggódva nógatta férjét, hogy siessenek.

—Gyere gyorsabban, na! Elnéztük az időt, mert már összehúzzák a harangokat.

—Dehogy! —legyintett a férje. —Az a vén hülye bizonyára alaposan felkortyolt, aztán most rángatja is a köteleket, mint az őrült. Te nem hallod, hogy milyen össze-vissza húzza azt a harangot?

—Én csak azt hallom, hogy már a harmadikat húzzák. Siessünk!

Mihály bácsi behunyt szemmel, révült öntudatlansággal, átszellemülten húzta a köteleket, néha megengedve, majd erőteljesebben megrángatva a kötelek végét. A szomszéd falvakban már elhallgattak a harangok, hallgatásba burkolózva figyeltek egy darabig, aztán egyszer csak újra megkondult az egyik távoli falu harangja, majd egy másik is rázendített, majd egy távolabbi is bekapcsolódott a zenekarba, és csak húzták most már mindannyian, folyamatosan, megállás nélkül, lemásolva egymástól a furcsa ütemet, a mindegyre megismétlődő ritmuskiesést. Furcsa muzsikájuk hangja messze szállt, egyre távolabbra, heted-hét határon át, szállt az erdők és a hófödte Kárpátok öreg bércei közt megállíthatatlanul.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 18

2012-02-08T05:52:00.001+02:00

Anna testén hidegrázós borzongás futkorászott, majd pár pillanattal később forróság öntötte el, szemeiben égő fájdalmat érzet. Nyugtalanul hánykolódott, majd egy hirtelen mozdulattal, sietősen pattant ki ágyából, és kétségbeesetten rohant ki az éjszakába. A bejárat előtti terasz lépcsőin botladozva rohant le, kezét hasán tartva tehetetlenül omlott előre a nedves fűre. Négykézláb állva igyekezett tovább haladni, mikor torkán keserű tartalom tőrt fel, fulladozva kezdett el okádni. Görcsös rángatózások hullámai csaptak át testén, fejében pattanásig feszültek az erek. Pár másodpercig tartott a gyilkos roham, s a kínzó görcsök után kimerülten térdelt, arcáról csorgott a verejték. Mélyet lélegzett párszor, egy bágyadt mozdulattal megtörölte verejtéktől nedves homlokát, és ekkor újra elámulva tapasztalhatta, hogy a nagy erőlködés közben az eddig kiszáradtnak hitt szemeiből megint könnypatakok csordogálnak végig az arcán. Önkéntelenül nyúlt nedves szemeihez, mire éles fájdalmat érzett, mintha élettelen szemeibe éles, durván szemcsézett homokot szórtak volna. Ekkor egy meleg takarót terített a hátára, és szótlanul guggolt le mellé Marianna.

—Gyere, mert megfázol! —szólt hozzá csendes, aggódó hangon, mire Anna támolyogva állt lábra, s a lány óvatosan átölelve vezetni kezdte. Pár lépést tettek, mikor Annára megint rátört a roham, de ezúttal már nem tartott sokáig, mégis hosszú másodpercekig állt kétrét görnyedve, miközben hasát fogta két kezével.

—Anna! Anna, jól vagy? —kérdezte aggodalmaskodva a lány, mire Anna kissé megkönnyebbültebben, szinte nevetve ült le a lépcsőre.

—Semmi bajom sincs… jól vagyok, már minden rendben van. — Marianna hosszasan nézett rá, majd ő is leült Anna mellé a lépcsőre. Elkalandozó tekintettel nézett fel az égre.

—Ő tudja? —kérdezte meg nagy későre, mire Anna csak ingatta a fejét tagadóan. —Akkor nemsokára tudni fogja, —tette hozzá a lány, s ekkor a környéken hűvös szél kerekedett, a környező fák sejtelmesen összedugták a fejüket, s az erdők mélyéről sötét, ködös árnyak váltak el. Marianna csak nézte, szemeit összevonva követte a völgybe kúszó sejtelmes ködöket, majd kimondta: —és nemsokára mások is tudni fogják! —de Anna erre sem válaszolt, megvakult, elfehéredett szemeit fedte el bágyadtan a kezével, melyekben most ezernyi üvegcserép szúró fájdalmának lüktetését érezhette. Erőtlenül kapaszkodott a lányba, majd bágyadtan dőlt oldalra. Marianna riadtan kapta el.

—Anna! Anna! —fogta fel ölébe Anna fejét. Anna teste ekkor vad rángatózásokba kezdett, lábait mereven kirúgva hátravette magát, melléből félelmetes hörgés tört fel.

—A medál! —nyögte Anna, öntudatlanul szótagolva. Marianna kétségbeesetten hajolt föléje, mert nem értette Anna szavait, miközben az arcába nézett, s láthatta, hogy kifehéredett szemgolyói milyen vadul forognak.

—Mit mondasz, Anna? Mit csináljak?

—A medált! Az arany… —de nem fejezte be, szemei hirtelen felakadtak, egy hátraívelő görcsben merevedve csak remegett öntudatlanul.

Marianna riadtan szaladt be, és keresgélni kezdett Anna dolgai közt, és nemsokára kezébe akadt egy vastag láncon csüngő, ezüst medál, háromszögbe vésett karddal, körülötte apró halálfejekből kirakott körrel. Kétségbeesetten nézte, már indulni akart vele Annához, mikor hallotta, hogy valami megmozdul a sötétben. Tekintete a tűzhely fölötti gerendára esett, ahol a holló szokott éjjelente aludni. A sötétben vaksin toporgó madár lábainál megcsillant valami a gyertyafényben. Egy arany nyaklánc volt ott, aranyból készült makk medál csüngött le róla.

—Az arany medál! —Suttogta önkéntelenül, kezébe ragadta, és máris rohant vele, miközben ujjaival valami rejtélyesen nyitható szerkezetet keresett rajta. Hátha abban van az a valami, amire Annának most szüksége lehet. Anna ugyanott feküdt, és Mariannának fogalma sem volt, hogy mit tehetne vele. Tanácstalanul állt pár pillanatig, majd letérdelt melléje, Anna fejét felemelve kérdezte:

—Mit tegyek vele? Itt van a kezemben. —de nem kapott választ, a kezében tartott medál pedig ott fityegett Anna vak szemei előtt, és ekkor azokban a homályos szemekben egy parázslóan vörös, félelmetes fény gyúlt ki. Anna arcvonásai rettenetes grimaszba torzultak, s egy borzalmas, földöntúli, rémisztő hang tört elő a torkából.

—Neeee!

Marianna erre egy határozott mozdulattal Anna nyaka köré fűzte a láncot, mire a vörös fény azonnal kialudt szemeiből, szemhéjai lecsukódtak, teste ernyedten terült el.

—Anna! Annácska! Annám! —szólongatta a lány sírós hangon a halottként kiterülő nőt, mire Anna hirtelen felült, és teljes erejéből visítozni kezdett, és csak visított eszelősen, s a hegyek közt baljóslatúan visszhangzott a félelmetes női hang. Marianna csak állt vele szemben, és rémülten láthatta, hogy most Anna mindkét szeméből sötét vér folyik végig az arcán.

Hajnalodott már, mikor Mariannának sikerült lábra állítania a kimerült, minden porcikájában remegő Annát, és gyöngéden terítette vállára a pokrócot.

—Vezess, kérlek, a patakhoz, —mondta Anna erőtlen hangon. — hadd mosakodjak le, mindenem ragad a vértől.

—Mi ez, Anna? Mi történik veled? —kérdezte a lány, miközben vállától átölelve vezetni kezdte a lábain meglehetősen bizonytalanul támolygó Annát.

—Az van, kedvesem, amit te mondtál korábban. Az, hogy máris tudják.

—Akkor ez azt jelenti, hogy elkezdődött?

—Igen, azt!

—Mi lesz később, ha így kezdődik? — kérdezte a lány aggodalmasan.

—Ne aggódj, hisz te máris nagyszerűen megálltad a helyedet, tudtad, hogy mit kell tenned és mit nem! Hol találtál rá?—kérdezte Anna, miközben kezével a nyakában fityegő medált markolta.

—A holló lábainál találtam rá.

—Corvo? Gondolhattam volna, hogy ő volt az. Már mindenfelé kerestem, de nem találtam rá.

—És mi van azzal a másik medállal? Azzal, amelyiken kard van a halálfejekkel? —Kérdezte a lány. —Az került a kezembe először, de aztán a motoszkálni kezdett a helyén a holló, és akkor láttam meg, hogy ami nála van, az is egy medál, és az aranyból van, ahogyan te mondtad.

—Én mondtam? —kérdezte Anna kissé csodálkozó hangon. —Furcsa. —tette hozzá hosszasan elgondolkozva. —Én azt hittem... mindegy! Különben azt a másikat csak egyszer viseltem, nem is tudom... de én nem éreztem azt a magaménak. Túl sok fájdalom és szenvedés kötődik hozzá. Ha te választottad, hogy melyik legyen, akkor helyesen választottál, mert számomra ez az igazi, amit a szüleimtől örököltem.

Marianna értetlenül hallgatta Anna szavait, hosszasan gondolkodott a hallottakon, de nem kérdezett többé semmit.

Közben elérték a patakot, Anna letérdelt a kövekre, tenyerébe vizet vett, és lassú mozdulatokkal mosni kezdte arcáról a rátapadt vért.

—Te tudtad, hogy így fog történni? Hogy ez vár rád? Tudtad. Igaz? —kérdezte a lány, miközben Anna szótlanul tartotta arcát a jéghideg vízbe, szemeit óvatosan öblögette, finom ujjai közt egyszer csak apró, üvegszerű szilánkokat érzett. Érdeklődve tapogatta meg szemeit, majd elképedve állt fel. Marianna csak azt látta, hogy hirtelen megtántorodik, mikor arcát a hegyek fölött már vörösen derengő égbolt irányába fordította.

—Nem tudtam… semmit sem tudok már biztosan. —nyöszörögte Anna elcsukló hangon. —Marianna, add a kezed, kérlek! Nem tudom, hogy mi történik velem. Istenem!

A lány aggódva lépett hozzá, Anna sírásra görbülő szájjal fordult feléje, és ekkor Marianna lábai földbe gyökereztek a látványtól. Anna korábban mindig csukott szemei most nyitva voltak, ám a korábban homályos, tejszerű, halott szemgolyók helyén most egy élénk, mesésen szép, azúrkék szempár villogott megfoghatatlan, földöntúli fénnyel.

Anna mereven nézet a hegyek ormai közül éppen előbukkanó nap irányába, és csak nézett, de nem tudta megérteni, hogy mi történik vele. Egy régi jóslat villant ekkor az agyába: „Győzd le a sötétséget, tied lesz újra a fényesség!” mire tudatába élesen hasított bele a felismerés. Csak állt továbbra is, szótlanul bámulva, miközben tudomásul kellet vennie azt, hogy hiába látna, nem tudja eldönteni, hogy mit lát. Az örök sötétségben eltöltött évei során elfelejtett látni!

És ahogyan állt ott, testén végigfutottak a felkelő nap aranyos sugarai is, Marianna egyszer csak révületbe esetten roskadt térdre, kezeit széttárva mondta ki felismerését.

—Anna, én most már tudom, hogy ki vagy te! Te vagy a Napbaöltözött! Igen! Te vagy az a Napbaöltözött kék-szemű Nagyasszony, akinek dicsőséges eljöveteléről már nagyon sokat meséltek mifelénk a régi öregek.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 17

2012-02-06T15:58:00.000+02:00

Tavaszi szelek szabdalták ezernyi szennyes folttá a vastag hótakarót, éjszakánként vadlibák húztak zajos gágogással a magasban, s nemsokára az erdők mélyén már ezernyi csillagvirágtól kéklettek a tisztások. Virágzott a kankalin, hosszú fürtvirágot eresztett a patakok mentén a rekettye, és rikító aranyeső zúdult a bozótos eddigi egyhangúságára. Az öreg tölgyek közt a kakukk kiáltotta világgá, hogy megjött a tavasz, miközben milliónyi bódult méhecske döngicsélésétől, szerelemes madarak trilláitól lett zajos az erdő és a mező. A fenyvesek ágain fürge mókusok kergetőztek, a fenyőrigó virtuóz trillával csalogatta magához jövendőbeli menyasszonyát. A végtelen magasságban még a komor sasok is szédülten keringtek, céltalanul bolyongva egy fészekről ábrándoztak, miközben a mezőkön háborítatlanul, hányaveti nemtörődömséggel ficánkoltak a vadnyulak, a bódult szerelemtől se nem láttak, se nem hallottak. A csalitosban peckesen lépkedő fácánkakas kurjongatott nagyokat, mire a környéken kapirgáló tyúkok szemérmesen léptek egy kissé közelebb, hogy végre közelről is megcsodálhassák a megújult tollazatában feszítő hímet. Mindenfelé pezsgett a megújult élet, s a kipattant rügyekből nemsokára egy végtelen, zöld tenger hulláma csapott végig a havasokon.

Anna óvatosan az orrához vitte a kezében tartott növény szétmorzsolt levelét, majd odaszólt a mellette álló, minden mozdulatát, szavát figyelmesen hallgató lánynak.

—Figyeld meg, hogy mennyire kellemetlen, kesernyés illata van az egész növénynek. Már van rajta néhány virágrügy, de csak később virágzik, úgy egy hónap múlva. Virágzása után nagy, háromszögű magokat terem. A magokban és a gyökérben van a legtöbb méreg. A neve farkasalma. A következőképpen készítheted el a kivonatot… —oktatott Anna, és a lány valósággal csüngött minden szaván.

—Itt van például ez a kerekded levelű, ártalmatlan kinézetű, szerény kis növény. Nincs is gond vele, ha tudod, hogyan kezeld, mert néha a legártalmatlanabb növény is félelmetes szörnyeteg tud lenni, és a legerősebb méreg is hatásos gyógyszer lehet, ha kellőképpen adagolják. Egy ilyen levélkéből négy darab már elegendő, hogy a kivonatával pár perc alatt végleg megállítsd egy egészséges ember szívének a dobogását. Ha azonban egy beteg szívet akarsz kezelni, akkor ennél a növénynél jobbat erre a célra nem találsz. A következőképpen készítheted el a gyógyszert…

—Kövek alatt, vagy pár centire a föld felszíne alatt, a kertek földjében mindenfele megtalálhatod a közönséges földigilisztát. Ha megfigyeled, akkor a féreg testének úgy két harmadánál van egy vastagabb gyűrűs rész, ami ilyenkor, tavasszal fehér, vagy sárgás színt ölt. Ez figyelmeztetést jelent, és ilyenkor hiába is dobnád oda a tyúkoknak, ha ilyen fehér gyűrű van rajta, akkor hozzá sem nyúlnak. Ilyenkor, a szaporodásuk idején, egy kantarin nevű, nagyon erős méreg van a férgek testében.

—Miért van csak ilyenkor méreg a testükben? —kérdezte a lány élénk érdeklődést tanúsítva.

—Hogy miért? Hát ez egy olyan kérdés, amire igen sok, és tanult ember igen nagy butasággal szokott néha válaszolni, pedig a helyes válasz soha nem nehéz! Semmi sincs véletlenül, és semmi sem történik körülöttünk véletlenül. Mindenben ott van, minden egyszerű tárgyban, élőlényben, de még a legbanálisabbnak számító homokszemcsében is benne van a mindent átfogó bölcs tervezés, a célszerűség. A mi földigilisztánk például, a felbecsülhetetlen talajforgató szerepe mellet, igen sok más lénynek jelent mindennapi táplálékot is, ezért fontos, hogy a szerény féreg zavartalanul tudjon szaporodni, és akkor úgy lett megalkotva a törvény, hogy erre az időszakra védettséget kapjon. Egyszerű, de végtelenül bölcs előrelátás van mindebben, de a nyilvánvaló racionalitás ellenére, mégis vannak olyanok, akik az ilyen törvényszerűséget csak egy banális véletlennek, vagy valami fura egybeesésnek tekintik. Te azonban soha ne tedd ezt! Soha ne kételkedj a Törvényben! Ha a kételyek útvesztőjében bolyongva élsz, akkor soha nem fogod megérteni a létet, és soha nem fogod megérteni a lét lényegiségét sem.

—Ezt, ezt az utóbbi részt én most nem igazán értem. —mondta csendes, bocsánatkérő hangon a lány, és zavarodottan ült le Anna mellé. Anna mosolyogva nyújtotta feléje a kezét, majd magához ölelte a lány fejét. Finom ujjaival végigcirógatta a lány szőkés hajfürtjeit, és egy puszit nyomott a lány fejére.

—Nem baj, kicsim, nem baj! Majd meg fogod érteni. —mondta csendesen, mire a lány behunyt szemmel bújt Anna ölébe.

—Olyan jó vagy hozzám. —suttogta— Édesanyám is ilyen volt, ő is így cirógatta a hajamat, ha odabújtam hozzá.

—Ilyen volt? Miért mondod ezt? Már nem él?

—Meghalt!

—Beteg volt?

—Nem volt beteg soha!

—Akkor mi történt?

—Összeégett, mikor rágyújtották a házat.

—Kik gyújtották rá a házat, és miért? —kérdezte Anna elszörnyülködve. —Meséld el!

A halk szavú lány gondolkozni látszott egy darabig, majd mesélni kezdett.

—Szüleimnek volt egy olyan mindenes boltjuk, ahol mindenfélét árultak, olyan falusi üzlet, ahol az egyszerű emberek vásároltak mindenfélét. Gyufát, sót, kenyeret, seprűt és kapát, meg mindenfélét. Jól ment az üzlet, és apám még kölcsönt is vett fel a banktól, hogy kibővítse a házunkat, és nem is lett volna baj, de egy napon beállítottak hozzá a rakettok. Ezek olyan banditák, akiknek pénzt kell fizetnie mindenkinek, akinek üzlete vagy cégje van. Úgy mondják ennek, hogy védelmi adó. A község polgármesterének a fia volt a banda adószedője, egy részeges, verekedős tróger, aki sokszor durváskodott apámmal, lökdöste, és egy idő után egyre többet követelt. Főleg miután megtudta, hogy kölcsönt vettünk fel a bankból. Hiába kérlelte az apám, hogy hagyjon békében egy darabig, míg egy kicsit talpra állunk, nem lehetett vele kiegyezni. A végén már minden pénzünket elvitte, én közben a városban laktam albérletben, és egyre szűkösebben éltem, néha napokig semmit sem ettem, mert egy vasam sem volt már a hónap vége felé. Az osztálytársaim hívtak meg ilyenkor az otthonukba, ahol megkínáltak egy tányér meleg étellel. Otthon egyre kilátástalanabb lett a helyzet, mert ha a szüleim nem fizették ki a követelt összeget, akkor a vélt hátralékot átszámították a következő hónapra, és arra egy egyre nagyobb hátraléki kamatokat számítottak fel. Egy alkalommal csúnyán összeverték az apámat, úgy, hogy napokig nem tudott felkelni az ágyból. Egyszer aztán anyám telefonált, hogy utazzak haza, mert apa nagyon rosszul van. Csak később tudtam meg, hogy apám kétségbeesésében eladta az egyik veséjét, hogy kifizesse az adósságait, de a műtét után soha nem állt lábra, és nemsokára meghalt. A temetésre már mindenünk ráment, a boltot is bezártuk, mert nem tudtuk kifizetni a számláinkat. Erre ránk támadtak a rakettok, hogy nem akarunk dolgozni, és hogy ezzel mekkora vesztességet okozunk nekik. Követelték, hogy adjuk el a házunkat, hogy kifizessük belőle a vélt adósságainkat feléjük, de közben a bank is eljárást indított ellenünk a hitel miatt, és így nem tudtuk eladni a házat. Ekkor egy éjszaka bosszúból egy égő benzines üveget dobtak be az ablakon a hálószobába, ahol az édesanyám aludt. Én akkor iskolában voltam a városban, rohantam haza, de már csak a füstölgő romhalmazt találtam, mindenünk odaégett. Édesanyám szénné égett holttestét elszállították a kórbonctanra. Rosszul lettem, fel kellett mossanak a földről mikor a nyomozók megmutatták, majd követelték, hogy azonosítsam. Ma sem tudom, hogy ki volt az, akinek a szenes csontjait mutogatták akkor nekem. Mondtam, hogy ő az, csakhogy elmenekülhessek onnan. Kiszaladtam az utcára, volt a kezemben egy kézitáska, a zsebemben pár száz lej, fejem fölött az égbolt. Pár napig hányódtam a vonatállomáson, aztán kezembe került egy hirdetés, hogy Bukarestben van egy cég, ahol külföldi munkahelyekre gyerekgondozókat toboroznak. Nem volt vesztenivalóm, felültem az első buszjáratra, ami arrafelé indult, aztán… aztán itt ébredtem nálad. Nem tudom, hogy ki hozott ide, és azt sem, hogy miért? Te talán tudod?

Anna elgondolkozva hallgatta, és nem kis meglepetéssel tapasztalta, hogy a sötét bársonyszalaggal letakart szemei most nedvesek lettek. Melegen ölelte magához a véznácska lányt, az arcát simogatva csak ennyit mondott:

—Semmi sem történik hiába, Marianna! Semmi sem történik véletlenül!

—Ha te mondod, akkor biztos, hogy így van! —suttogta a lány csendesen. —Csak azt mond meg nekem, hogy mi lesz énvelem mindezek után?

—Ne aggódj! Nem véletlenül kerültél te ide! Ha nem történik úgy, ahogyan történt, akkor eddig már rég eladtak volna rabszolgának a lelketlen lánykereskedők, valahol a nagyvilágban hányódnál, ha egyáltalán életben lennél még, és senkinek sem hiányoznál. Akkor én most kinek mesélnék, és kinek a haját cirógatnám, te kis buta! —nevetett Anna. —Ki lenne az én hűséges tanítványom? Nem érzed jól magad itt velem?

—De igen, Anna. Nagyon jól érzem magam, és csak azt akarom, bár soha ne lenne vége, és én mindig veled lehetnék!

—Nono, csak vigyázz, csacska leányzó! Vigyázz, hogy mit kívánsz magadnak, mert könnyen meglehet, hogy álmaid tényleg valóra vállnak, és egy szép napon azon kapod magad, hogy belőled is egy vén, hegyi boszorkány lesz. —nevetett Anna jóízűen.

—Nem baj! Bár én is az lehetnék, és akkor jól pofán tudnám verni én is az erre kószáló gonosz gazembereket, mint ahogyan te tetted azokkal a semmirevalókkal.

—Hát, ezt nem ígérem meg neked, de ha jól figyelsz arra, amire tanítalak, akkor eljöhet a te időd is. Ez már csak rajtad múlik, mert erre vagy születsz és benned van már, vagy nincs benned, és akkor minden hiába.

—Ezt én hogyan tudhatom meg? Te mikor tudtad meg?

—Nem tudtam. Nem tudtam, de mikor megtudtam, akkor minden világos lett, és akkor már azt is tudtam, hogy korábban is bennem volt mindaz, ami ma már teljesen világos.

—Megtanítasz arra, hogy megtudhassam az én igazamat?

—Minden nap, amikor meséltem neked, mindent, amit eddig tanultál, az mind ezt szolgálta eddig. Nem gondolod?

—De! Gondoltam én ilyesmire, de nem volt merszem azt feltételezni, hogy méltónak tartasz arra, hogy titkaidba is beavass.

—Nincsenek titkaim!

—Nincsenek? —emelte fel fejét a lány Anna öléből. —Hát akkor az a sötét ruhás, az ki az? —Anna mosolygott, de nem válaszolt. —Na, ugye! Nem mondod meg. Tán csak nem valami szellem?

—Nem szellem! Ö egy férfi! —válaszolta Anna sejtelmesen.

—Ez biztos? —kérdezte a lány incselkedő hangon.

—Ő egy igazi férfi!

—Nahát! Szóval még udvarlód is van, bár az igaz, hogy én ezt már korábban is sejtettem.

—Csak nem leskelődtél utánam? Vagy igen? —kérdezte Anna mesterkélt haraggal a hangjában.

—Hát… de én azt hittem, hogy te úgy is tudod ezt.

—Hát, nem tudtam, mert éppen akkor valami mással voltam elfoglalva, minthogy…

—Igen, tudom! Rendesen elfoglaltátok egymást.

—No, nézd csak! Nem vagy te most egy picikét irigy? —ugratta Anna.

—Picikét? Piciket nem, mert én most nagyon irigy vagyok! —nevetett Marianna gyöngyözően.

Anna felállt, kezét nyújtotta a lány felé, majd egymás kezét finoman fogva elindultak a csodaszép erdei virágokkal kihímezett avarszőnyegen, felfele a rejtelmes tisztások felé, ahol időtlen idők óta a természet bölcsességeinek örök érvényű törvényeinek titkai vannak elrejtve a profán szemek ártása elől. A két gondtalanul sétáló nőt, tisztes távolságból három csodaszép farkas követte óvatosan, melyeknek éberen villogó szemeik elől nem rejtőzhettek el az e világi, de még a túlvilági lények sem. Fejük fölött, a magasban egy sötét holló kitárt szárnyai libbentek néha a dermesztően hideg levegőben, s a holló éjfekete szemeinek mélységén keresztül, a bölcs sziklák közt láthatatlan átjáró nyílt a rejtelmes dimenziók felé.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 16

2012-02-04T07:46:00.003+02:00

A fényesség diadalma (1)

Az eresz alatt olvadozni kezdtek már a jégcsapok, s a határtalanul kéklő, végtelen égbolton egy vidáman száguldozó galambcsapat ünnepelte meg a változást. A ragyogó napfény langyos leheletétől ezernyi csermely született, s a hirtelen megelevenedett patakok vizétől recsegve roppant meg a folyók hátát vastagon beborító jégpáncél.

Máté a jócskán megfogyatkozott takarmánykészletét szemrevételezte, és elégedetten nézett fel a ragyogóan tiszta égboltra.

—Nagyon ideje volt már. —mondta egyetértően, majd a felhőkbe burkolódzó, zord havasok felé fordult, arcán átszellemült mosollyal, vágyakozva nézett a távolba. —Még egy kicsit csak, aztán nemsokára megyünk, és akkor otthon leszünk megint. Igaz, Mackó? —szólt oda az udvaron tébláboló komondornak, aki most a nevét meghallván, élénken csóválni kezdte a farkát, majd vidáman körbeugrálta gazdáját, öblös hangján ugatni kezdett.

—Akkor megegyeztünk, Mackó? —mondta Máté nevetve, és barátságosan megvakargatta a medveformájú kutya busás fejét. —Én is nagyon várom már, mert igen hosszúra sikeredett ez a rusnya tél. —és most aggodalmasan nézett újra az egekbe ugró sziklák felé, ahol a sötét felhőkbe burkolódzó hegyormok közt még viharosan tombolt a tél.

—Remélem, épségben vagy nagyasszonyunk! Remélem, hogy megtartottak, és továbbra is kegyesek voltak hozzád a mindenható szellemek.

—Gyere, Máté, igyekezz, mert elkésünk a templomból! —szólt ki a ház ajtaján Mária, mire Máté úgy nézett vissza rá, mintha mély álomból ébredne. —Na, mi lesz már? Mit bámulsz úgy?

—Ah, semmi, csak éppen számolgattam fejben valamit… —válaszolta Máté zavarodottan, és nemsokára asszonyával karonfogva, sietős lépésekkel indultak el a távolban felhangzó vasárnapi harangszó irányába.

Teofil atya dörgedelmes beszédben kelt ki az elfajult erkölcsök fertőjében fetrengők ellen, majd a család fontosságát, a szülők felelősségét emlegette, és a legvégén az egyre jobban eltévelygő, szüleiket nem tisztelő, hálátlan gyerekekről szólt, akik semmibe veszik a mindennapi keserves munkában izzadó szüleik önzetlen fáradozásait.

Teofil atya mai napi prédikációjának témája nem volt véletlen, mert igen megromlott viszonya az egyetlen lányával, aki az utóbbi időben napokig volt távol, ismeretlen helyeken töltötte az éjszakáit, és makacs hallgatásba burkolózva elzárkózott mindenfajta magyarázkodás, vagy vita elől. Ezért aztán most kihasználta az alkalmat, hogy végre kiöntse felgyülemlett haragját, s egyre magabiztosabb hangon handabandázott, s a végén már az egész világ fiatalságát egy bűnben fetrengő társaságnak nevezte, s a megszeppent hallgatóságát a végső pusztulás apokaliptikus rémével riogatta.

—Ha nem leszünk eléggé kemények, akkor a Végső Ítélet Napján minket fog terhelni a felelősség, hogy a nehéz pillanatokban képtelenek voltunk megszabadulni a szülői szeretet súlyos bilincseinek bénító terhe alól… —zengedezte fenyegetően Teofil atya. —… mert elvakultak voltunk és engedékenyek. Nem láttuk a közelgő veszélyt, de akkor már késő lesz ezen elgondolkodni. Késő lesz elmondani, mert a hamisan értelmezett szülői szeretetből eredeztetett gyengeségünkkel csak a gonosznak tettünk szolgálatot.

Miközben Teofil atya dörgedelmeit szórta a híveire, egy közeli kávézóban négy fiatal ült szótlanul, igen csendesen egy asztal mellet. Két fiú és két lány. Egyik szőke, másik vörös hajú. A vörös hajú lány fején ujjnyi hollófekete új haj nőtt ki, korábban viselt punk frizurájából már semmi sem látszott, most egyszerűen volt fésülve, füléből, ajkaiból eltűntek a korábban viselt ékszerek. A két fiú lehajtott fejjel ült, szótlanságba burkolózva bámultak maguk elé, és még csak kezükbe sem vették a korábban rendelt üdítő, alkoholmentes italukkal telt poharaikat. A szőke lány is elgondolkozva, fél kezére könyökölve a homlokát fogta, s hosszasan kavargatta kávéját, majd egy unott mozdulattal az asztalra ejtette a kanalat. Fejét elfordítva a hajába túrt, majd a kávéja fölé borulva mondta, szinte önmagának:

—Azóta a tükörbe sem merek nézni többé, mert… mert hánynom kell attól, amit ott láthatok. — mire a többiek még mélyebbre hajtották le fejüket. —A lábamat sem teszem be azóta abba házba, mióta tudom, hogy… —és itt elakadt a hangja, mély lélegzetet vett. — Mindegyre magam előtt látom, és… és megőrjít a gondolat, hogy hogyan voltak képesek ezt tenni vele… Istenem! —és most zokogva borult az asztalra. A másik lány gyöngéden tette rá kezét a karjára, és ő is könnyezve bújt hozzá. —Hogy lehettünk ilyen állatok, hogy lehettünk ilyen elvakultak? —kérdezte a szőke lány zokogó hangon.

—Ne sírj, én sem érzem magam jobban. —próbálta vigasztalni a másik lány.

—Tényleg? —kapta fel fejét a szőke. —Azt mondod, hogy nem érzed jól magad? Mitől éreznéd magad jobban? Mitől érezhetné közülünk bárki is jobban magát, bár egyiketeknek sincs olyan gengszter apja, mint nekem, de gondolom, ennyitől még senki sem lesz boldogabb közületetek.

—Nem! Nem vagyunk sem boldogabbak, sem jobbak, mint te. —bólogatott az egyik fiú. —Te azt hiszed, hogy én büszke vagyok arra, amit az egykori tanárnőnkkel műveltem ott fent? Azt hiszed? Diákéveim legtisztességesebb, legvagányabb tanárnője volt, és úgy bele voltam háborodva, hogy minden éjjel vele álmodtam, és… akkor… akkor képes voltam azt a csúfságot vele művelni, a szerencsétlennel, aki még ráadásul vak is! Hogy miért nem szakadt meg inkább a nyakam korábban? —fejét két keze közé szorítva borult most ő is az asztalra. —Elbasztuk mindannyian, elbasztuk rendesen! —és újra hosszú hallgatásba burkolóztak. A szőke lány szólalt meg nagy későre:

—Mennem kell, mert otthon várnak rám az öregek az ebéddel. Ti mit fogtok tenni? Maradtok még?

—Én húzok vissza a szülővárosomba. —mondta az egyik fiú. —Anyám rosszul van, nem húzza talán már sokáig. Rég voltam otthon… aztán, valahogy lesz.

—Én is haza megyek, nem tudom még… hátha visszavesznek még az egyetemre is az ősztől. Ki tudja? —mondta a másik fiú is elgondolkozva.

—Te? —kérdezte a másik lány felé fordulva.

—Én? Pár napig még a hotelben lakhatok, aztán… Ribanc már voltam, mi jöhet még?

—Hát… akkor, sziasztok!

Ezzel felállt, az asztalon hagyott egy bankjegyet, és szótlanul távozott a helyiségből.

Teofil atya dühösen járkált le és fel a nappaliban, szemei vérben forogtak, felesége karba öltött kézzel ült a kanapé szélén, és szótlanul nézte férje szereplését.

—Hol tekereg megint? Tudja jól, hogy vasárnapi ebédhez várjuk. —kezdte el a kötekedést feleségével. —Ez miattad van most így, Csakis miattad, mert hát hogy ne légy olyan szigorú azzal a gyerekkel, mert nem apácának készül. Hát nem is! —tett egy kört, majd folytatta: —Nagyon féltetted tőlem, és most csak ülsz itt nyugodtan, és most bezzeg nem félted. Minek is, hiszen az anyja lánya. Az anyja vérét örökölte, azt sem kellett félteni, mert abban már nem sok kárt lehetett tenni, mikor ennyi idős volt. —vágta oda, mire feleségének szemében vad fény villant. —Szép! Nagyon szép! Igazán büszke lehetsz, hogy most már két kurva lakik ebben a házban.

—Te beszélsz, te szakállas lator? Neked jár a szád? Te vádaskodsz, aki minden menyecskével kikezdett már a környéken? —csattant fel méltatlankodó hangon a felesége, mire Teofil atya szemei nagyra kerekedtek meglepettségében.

—Hogy… hogy merészelsz? —dadogta elképedten, és fenyegetően indult meg felesége felé.

—Ne merj kezet emelni rám, mert úgy vágom a pofádba ezt a forró vízzel telt fazekat, hogy az a díszes papi szakállad mind egy szálig kihull abból a rusnya pofádból. —állt fel védekezően felesége, de Teofil atya szemei előtt már vörös karikák ugrándoztak, és gondolkodás nélkül csapott felesége arcába, aki hátratántorodva esett el a kanapé mellé.

—Na, megállj csak! Most megtanítalak én téged egy kis házi rendre, ha az a tehénpásztor apád nem volt képes rá! —és erőteljesen belerúgott a földre rogyott asszonyba. —Nesze, neked, te, ócska kurva, nesze! Hát ez a köszönet, hogy úriasszonyt csináltam belőled, aki előtt ma mindenki kalapot emel? Ezt érdemlem én tőled? Nesze! —és megint belerúgott a kezét védekezően maga elé tartó, halálra ijedt feleségébe.

—Ma is fejhetnéd a teheneket, s a csordással hemperegnél, te hülye szuka, te, ha én nem… —lihegte Teofil atya közel hajolva felségéhez, akinek orrán csordogálni kezdett a vér. Hajától megragadva ordította a megvert asszony arcába:

—Egy mocskos szájú, hálátlan kurva voltál mindig, és az is maradtál! Egy senki vagy! Megértetted? Halljam! —felesége aléltan bólogatott.

—Engedd el, te állat! Engedd el! —csattant egy női hang, miközben a bejárati ajtó hátracsapódott a nappaliban. —Anya! Anya! Mit művelsz vele, te, szörnyeteg?

Teofil atya fenyegetően emelkedett fel, és az anyjához rohanó lánya útjába állt.

—Épp jókor jöttél. Most megkapod te is magadét, te hálátlan bitang. — és hatalmas tenyerével irtózatos pofont csapott közeledő lányának. —Nesze!

Meglepő módon a lány állva maradt, orrából azonnal megindult a vér, de nem tágított helyéről, merően az apja szemébe nézett.

—Te egy igazi férfi vagy! — mondta a vérző orrát törölgetve, mire apja újra arcon csapta.

—Megöllek… —indult el lassan Teofil atya hátratántorodó lánya után, kezeit előre kinyújtva, hogy torkon ragadja a szúrósan szemébe néző, dacos lányát.

—Megöllek, te, kurva, te, világ szégyene…

—Most már ölni is akarsz? A megvakítás már nem is lenne elég szórakozás egy papnak? —mire Teofil atya kezei hirtelen megálltak a levegőben.

—Mi… mit beszélsz? —dadogta elképedten Teofil, de a lánya nem válaszolt, csak nézett gyűlölettől izzó szemekkel. Teofil kezei leomlottak, és most csak állt, nem tudta, hogy mit tegyen.

—Mi van? Nincs elég bátorságod hozzá? Itt vagyok, gyere, ölj meg! Mire vársz? —mondta a lánya dacosan, mire a földről most feltápászkodó, szédelgő anyja szólt rá.

—Miranda! Hogy beszélsz az apáddal? —A lány megvetően nézett anyjára.

—Ti akartok engem kioktatni? Ti? Nézzetek egyszer magatokra! Ha majd lemossátok magatokról a vért is, akkor boldogan bújhattok össze megint, mert ti ketten megérdemlitek egymást, az biztos! Rám azonban többé ne számítsatok, mert én többé hallani sem akarok rólatok.

—Milyen beszéd ez, Miranda? —kérdezte az apja sértődött hangon, és nyoma sem volt már a korábbi, gyilkos hőbörgésének. —Ez a hála mindazért, amit érted tettünk? —Miranda megvetően nézett apjára. —Mindened megvolt, házat vettem neked…

—Ne emlegesd! Ne merészeld előttem még egyszer ezt emlegetni! —csattant Miranda hangja. —Egy szót sem akarok hallani, mert azt te soha nem vetted! Elcsaltad, elloptad! Egy megvakított, szerencsétlen özvegyasszonytól loptad el, aki soha nem tudta bebizonyítani az igazát. Egy fittyinget sem fizettél te azért a házért soha. Csalással szerezted! Hamis papírokkal csaltad el attól a szerencsétlen asszonytól! Akkor, amikor az a kórházban feküdt kiégetett szemei miatt. Mondd azt, hogy nem így volt! Mondd, ha van merszed!

—Miranda! Mit beszélsz? —kérdezte az anyja megrökönyödve.

—Miért? Te tán nem tudtad?

—Mit tudjak? Miről beszélsz?

—Kérdezd meg a tisztelendő szent atya uradat, mondja el ő! Kérdezd meg tőle! Lássuk, mit mond? —Teofil! Miről beszél Miranda? Mi itt az igazság? —és kutatóan nézett férjére, akinek arcán azonban semmi jót sem láthatott. Minden kétsége szertefoszlott, mikor férje mennydörgő hangon kivágta:

—Miattatok tettem! Csak miattatok, és ez a hála, hogy most vádaskodtok?

Felesége rémülten kapta kezét a szájához.

—Úristen! Teofil! Mond azt, hogy ez nem igaz! Teofil! —de Teofil sötéten hallgatott, és egyetlen szót sem szólt. —Úristen! Jaj! Mit tettél? Teofil, mit tettél? Hogy tehetted… —nyöszörögte felesége, és rémülten hátrált férje közeléből.

Lánya zsebkendőjével törölte le arcáról a vért, és odaszólt a falfehéren álló, rémült anyjának:

—Anya, remélem, hogy most már te is tudod, ha eddig nem is tudtad, hogy kivel éltél eddig egy fedél alatt, és akkor megérted, hogy miért mondtam azt, amit korábban mondtam. Neked pedig, —fordult vissza apja felé a nyitott ajtóból —csak akkor lehetnék hálás, ha megöltél volna! Akkor nem kellene a halálom napjáig magamon viselnem apám szörnyű bűnének terhét. Remélem, az Isten mégis megbocsájtja majd nekem, hogy részese voltam annak a szörnyűségnek, amit te elkövettél.

—Takarodj a szemem elől, te, cafka! —mondta Teofil atya sötét arccal egyetlen lányának. —Soha ne lássalak meg többé, te, átkozott. Te merészeled az Isten nevét a bűnös szádra venni?

Miranda szemeiben hirtelen különös fény gyulladt, arcára fenyegető mosoly költözött, szinte öntudatlanul mondta, furán elváltozott hangon, amitől Teofil atya hátán végigfutott a hideg.

—Egyszer még látni fogsz! —mondta a kísérteties hang, amiben Teofil atya az Anna hangjára ismert. Villámgyorsan fordult az ajtó felé, de onnan már csak a kitárt ajtó nézett vissza rá némán.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 15

2012-02-02T22:00:00.000+02:00

Az Utolsó Lovag

Pavel gondosan leporolta öltönyéről a képzelt porszemeket, és szinte jókedvűen kérdezte meg a helyiségben rá várakozó Boriszt.

—Jól áll nekem ez az Armani? Remélem, értékelni fogják, ha meglátnak benne. —de Borisz nem tudott túlzottan lelkesedni, és ezt most nem is rejtette véka alá.

—Pavel! Beszélnünk kell! —mondta már másodszorra, de főnöke nem akarta érteni alattvalója aggodalmaskodását.

—Szerinted talál ez a nyakkendő az alkalomhoz? —és Borisz szinte szájtátva maradt, mikor Pavel egy rikítóan lila nyakkendőt emelt magasra kezében.

—Pavel! El kell mondanom neked valamit! Ezek a fejedet akarják! —kezdett bele határozottan a mondókájába. —Mostani utamon egy titkos megbeszélésre rendeltek be, ahol… nos, ahol nem a legszebben nyilatkoztak rólunk… és rólad személyesen sem.

—Tényleg? Nocsak! Titkos megbeszélésen mondták ezt neked? —morfondírozott Pavel, miközben meglátszott rajta az, hogy legfőbb gondja a lábbelijének fényessége lenne. —Még mit mondtak el neked, Borisz, azon a titkos beszélgetésen?

—Pavel, az ügy komoly! Rajtunk van a szemük, és szerintem nem sok jóra számíthatunk.

—Mit jelentsen ez a többes szám, Borisz? Nem azt mondtad az előbb, hogy az én fejemet akarják?

—Na, de Pavel… hogy… hogyan gondolod, hogy én…?

—Hagyd a francba a nagy szavakat, Borisz! —vágott unottan a szavaiba Pavel. —Nem érünk rá most ezekre. Inkább arról mesélj, hogy mit tudtál meg, illetve van valami megoldásod is már, vagy még mindig csak a sötétben tapogatózunk azzal a rituális szarral, amit a Vámpírral műveltek? Mit tudunk az elkövetőről, vagy az elkövetőkről, mert hogy az a másik barom sem véletlenül ölelkezett össze egy hajnali expresszvonattal, én arra mérget merek venni! És hová tűnt el az a bicskás bitang is, mert én egy rakás narkós kölykök zagyválását sem tudom készpénznek venni. Hát erről beszélj, ha tudsz valami jót!

Borisz elgondolkozva vitte kezét az állához, és nehéz hangon mondta:

—Jót? Semmi jót nem tudok mondani. Lassan alakul a kép, van már néhány szálunk, de ha minden igaz, akkor meglehet, hogy azok a kölykök tényleg láttak valamit, és ha ehhez hozzávesszük a korábbiakat, akkor…

—Jól van! Most ne igyekezz engem az izgalmas részletekkel traktálni, mert odabent már várnak rám, és nem érek rá a hosszadalmas rablómesékre. Azt mond, hogy meg tudod oldani vagy sem?

—Mindent meg lehet oldani, Pavel. Mindent meg lehet, de azt elmondom előre, hogy ez nem egy egyszerű eset lesz. Ez annál sokkal többnek látszik, mert nem egy közönséges megszállottal, vagy valami sértett amatőr bosszúállásáról beszélünk!

—Miről beszélünk, Borisz?

Borisz nem sietett a válasszal, állát gondterhelten dörzsölgetve sétálni kezdett, és csak azután válaszolt.

—Pavel, én egyelőre csak annyit mondhatok, hogyha minden igaz, akkor könnyen megtörténhetik, hogy mindenünk rámegy erre a játszmára.

Pavel meghökkenve nézett Boriszra, és felhagyott öltözetének a végső igazításával. Tudta, hogy Boriszt milyen fából faragták, és ha ő most ezt így mondta, akkor a helyzet sokkal, de sokkal komolyabb lehet, mint ahogyan azt eddig bárki is gondolni merészelte volna. Elgondolkozva nézett rá, majd megkérdezte:

—Van rá megoldásod?

—Van!

—Ezt akartam hallani! —bólintott Pavel elégedetten. —Menj előre, hamarosan jövök én is!

—A tanácskozásra? —kérdezte Borisz elképedve. —Én oda hogyan…?

—Menj csak nyugodtan, én is hamarosan ott leszek. A részleteket megbeszéljük később.

Borisz szinte szédelegve ment a tárgyalóterem felé, ahol a titokban összehívott bűnszövetség legsötétebb vezéregyéniségei gyűltek össze tanácskozásra. Oda, ahová az egyszerű halandó nem tehette be a lábát, de még a főnökök legrangosabb emberei sem. Oda csak a beavatottak, a felkentek léphettek be, és Borisz tudta jól, hogy mit jelenthet az, ha ő most oda beteszi a lábát.

Sötét terembe vezették, ahol egy nyolctagú csoport ült egy hatalmas asztal mellett, az asztal fejénél a konzílium mindenható vezére trónolt. Borisz megilletődve várakozott, s ekkor legnagyobb meglepetésére a helyéről üdvözlésére felálló főnökben Pavelre ismert.

—Bemutatom nektek Boriszt, a legújabb jelöltet. —Intett Pavel Borisz felé, odalépett hozzá, majd mindkét oldalról arcon csókolta. —Hűségedért mától kezdve a Szláv Testvériség Tanácsának a jelöltje vagy! A teljes tagság elérésének érdekében azonban még bizonyítanod kell! Az előtted álló feladatra való rátermettségedben senki sem kételkedik, de a törvény az törvény, és a Testvérek közt csak egyvalami bizonyít: A tett! Mielőtt azonban munkához látnál, akarom, hogy megismerhessenek a tisztelt tanács tagjai is, akik bizonyára már hallottak rólad. Sok sikert kívánunk neked a munkádhoz, mielőtt végérvényesen elfoglalhatod helyedet ebben a tanácsban. Sikerről beszélek, melyben mindannyian szívvel-lélekkel reménykedünk! —mire a tanács tagjai egyetértően bólogattak. —Láss hozzá, s ha segítségre lenne szükséged, akkor a testvérekre mindig számíthatsz! Sok sikert!

A rendkívüli megtiszteltetéstől megrészegülten, Borisz nemsokára egy ötágú csillagot tetováltatott bal térde fölé, ami a titkos kód szerint a legmagasabb fokozatú vezérek jelét szimbolizálta.

—Na, ne szarj be úgy, mert tudhattad volna, hogy semmi sem az, aminek látszik! —mondta nevetve Pavel a megilletődött Borisznak, mikor újra együtt voltak a főhadiszállásukon. —Bemutattalak a Tanácsnak, mert ha jól emlékszem, rémeket láttál, és nem akarom, hogy a végén kiderüljön, hogy mi indítottuk el a harmadik világháborút anélkül, hogy ők is tudtak volna róla. Remélem, hogy nyomós okod volt a nyavalygáshoz. Gyere, mert összehívtam a csapatunkat, és most, hogy magunk közt vagyunk, elmeséled nekünk, hogy mi is az a nagy falat, ami a te szavaiddal élve, könnyen a torkunkon akadhat.

Egy vetítőterembe vonultak, ahol az embereik válogatott csapata várakozott rájuk. Borisz pedig a vetítőgép távirányítóját vette a kezébe, majd mesélni kezdett.

—A helyzet megértéséhez a kilencvenes évek elejéig ugrunk most, amikor az újjászülető Oroszországból Lengyelországon keresztül távoztak a kivándorló zsidók Izraelbe. A rendszeres légi járatokra vadászó palesztinok merényletei ellen ekkor vetettek be először terrorelhárító egységeket, akik a lengyel és orosz elitegységek tagjai közül kerültek ki. A két ország közt egy Wiciszlaw nevű összekötő tiszt révén tartották fent a kapcsolatot, aki mindkét nyelvet tökéletesen beszélte. A később titkosított dokumentumokban benne van, hogy ez a tiszt már korábban is járt az akkori Szovjetunió területén, de azt nem sikerült kideríteni, hogy milyen céllal. Egy dolog biztos, hogy az új Lengyelországban, az 1990-ben létrehozott új elitegység tagjai közt ott találjuk az illetőt. Ennek az egységnek a neve GROM. A GROM-ról tudni kell, hogy a világ bármelyik elitegységével felveszi a versenyt, sőt, azoknál sokkal hatékonyabbak, ezernyi elitharcos közül válogatják ki gondosan a bekerülő tagokat, és csak megjegyzem, hogy egy ilyen csapatban az átlagos IQ is százhúsz körül mozog. Minket azonban most ez a Wiciszlaw további sorsa érdekelne, majd meglátjátok, hogy miért. Ugorjunk pár évet, és máris itt vagyunk a világ másik sarkában, Kambodzsában! 1991-ben ENSZ csapatokat rendelnek ide, miután az őrjöngő, véreskezű Pol Pot–ot elkergetik a hatalomról a vietnamiak, aki gerilláival bevonul a dzsungelbe, ahonnan 1998-ig az amcsik támogatásával terrorháborút viselnek a Vietnam által támogatott új rendszer ellen. Minden idegent betegesen gyűlölnek, és merész becsapásokkal támadnak minden nemzetközi szervezet alakulataira, humanitárius szervezetekre, menekülttáborokra. Az ENSZ békefenntartó akciója nem más, mint porhintés, mert az USA minden határozottabb katonai akciót elszabotál, és a helyszínen nyüzsgő CIA ügynökei a gerillák kezére játszanak egy, a túszok kimentésére érkezett titkos kommandót is, akiknek a szétvert tagjai közt a mi Wiciszlaw barátunk is feltűnik. Nos, itt talán vége is lehetne a történetnek, mert a kínhalállal egyenrangú vörös khmer fogságot ugyan megússza, és egyedül vág neki a dzsungelnek, majd tizennyolc hónap után tűnik fel újra egy tájföldi misszió kórházában, ahol később hivatalosan is halottnak nyilvánítják, holttestét pedig elhamvasztják a buddhista szerzetesek. Ugorjunk megint a jelenbe, és figyeljétek:

—Mindannyian emlékszünk arra a híres bunyós esetre, mikor emlegettem nektek, hogy az a román pasas milyen mesterien feküdt le az ukránnak, és akkor mekkora volt egyeseknek az öröme. Íme, az akkori felvételek egyike. —és ezzel egy kimerevített videofelvételt tett ki a képernyőre, amelyen jól kivehető volt az akkori harcos arcvonása, majd egy másik képet helyezett melléje.

—Ez egy archív felvétel, amit akkoriban a KGB ügynökei készítettek titokban a légi járatok biztonságáért felelős személyzet tagjairól. Ezen a képen a mi Wiciszlaw barátunk szerepel. Egy és ugyanaz a személy.

—Szóval ez volt az a görény, akit akkor emlegettél, akit akkor, a román titkos szolgálat embereinek a jóvoltából sikerült is horogra keríteni, a családjával együtt, és ha jól emlékszem, ő már rég a múlté. Miért vesztegetjük vele most az időt? —kérdezte Pavel értetlenül.

—Hát ez az! —sétálgatott Borisz gondterhelt arccal. —Ezt próbálom nektek felvázolni, mert úgy látszik, hogy ennek a mi emberünknek fura szokásai vannak. Többek közt az, hogy időnként meghal, de aztán újra előkerül, épen és egészségesen.

—Talán feltámadást akartál mondani. Nem úgy volt, hogy a Vámpír intézte el személyesen, Ő nem szokta elhibázni.

—Meglehet, de én azon a hiten vagyok, hogy ez a mi Vámpírunk ezúttal csak végzetes hibák sorozatát követte el, és jó lesz mindannyitoknak tudni, hogy számára végzetessé is vált ez a kaland, és ezzel még távolról sincs vége, mert baklövéseivel egy igen nagy gondot okozott nekünk is.

—Ezt most hogyan gondolod?

—Vegyük sorba! Ahelyett, hogy csendben és nyom nélkül eltüntetné az egész családot, felhajtásos bulit szervez, majd mielőtt a túlvilágra küldené egy fejbelövéssel, közli vele, hogy kiirtotta az illető családját. Ennek semmi értelme sem volt, nincs benne semmi professzionalizmus. Olyannyira nincs, hogy a munka piszkos részét egy amatőrre bízza, egy korrupt ügynökre, aki el is rontja rendesen, mire mindketten fejest ugranak egy hegyi patak vizébe. Mint valami megrendezett, ócska bűvészmutatványon, ahol később a keresgélések során találnak egy felismerhetetlenségig oszlásnak indult, lebilincselt hullát, és ettől ők végképpen megnyugodnak. Mindezt úgy, hogy a Vámpír tudta, amit én most mesélek nektek. Tudta, hogy nem egy hétköznapi emberrel van dolga, és mint ahogyan elmagyarázom rövidesen nektek is, meglátjátok, megtörténhetik, hogy a világ egyik legtitokzatosabb legendáinak a főhőseivel fogunk megmérkőzni. Nézzétek csak ezt a rövid videót, és jól figyeljétek, mit mond ez az ürge, mert jól dokumentált történelmi tényeken alapul az, amit hallani fogtok. Sőt! Kiderülhet, hogy a helyzet még ennél is rosszabb. —s ezzel egy rövid dokumentumfilmet kezdett el vetíteni, melyet az egykori KGB készíttetett, kizárólag belső, titkos használatra.

„A Szent Földön tevékenykedő templomos lovagok rendjei Jeruzsálem bukása után rendre visszatelepedtek Európába, és magukkal hoztak valamit, amit a történelemben Szent Grálnak neveznek. Ezt a valamit sokan a kereszten meghalt Krisztus vérének a felfogására használt kehelynek tartották, mások az utolsó vacsora alkalmával használt edénynek. Ezerféleképpen magyarázták, és számtalan alkalommal megtalálni vélték, ám az igazságot senki sem ismeri, senki sem tudja, hogy mi lenne, vagy mit is jelent a Szent Grál. Tény az, hogy a titokzatos templomos lovagok hihetetlen vagyonnal tértek vissza a Szent Földről, és zárt rendjük keretein belül fura képességekről, tudásról, és állítólag az akkori keresztény hitvallással ellenkezőnek nyilvánított tanokat követtek. Ez utóbbi volt a hivatalosan megfogalmazott vád, aminek alapján egy igen jól szervezett rajtaütés keretében az akkori francia király, Szép Fülöp, a pápa beleegyezésével az egész templomos lovagrendet megsemmisíttette, tagjait kivégezték, vagyonukat elkobozták, rendjüket feloszlatták. Az igazi indok azonban a lovagok hatalmi titkának a kiderítése lehetett, és bár a hatalmas vagyont Fülöp, az akkoriban jócskán eladósodott király igyekezett is lefoglalni, sikertelenül, a rendet vezető nagymesterek a borzalmas kínzások alatt sok mindent bevallottak, de az eltűnt vagyon helyét, és a titkos, úgynevezett gnosztikus tanok titkát soha nem árulták el. Itt kezdődik a legenda, mert a köztudatban az került be, hogy a lovagok egy kis csoportja, akik megmenekültek a hajtóvadászat elől, azok Skóciába menekültek, ahol később egy új rendet alapítottak. Erre a tényre azonban semmiféle hiteles bizonyíték sincs, csak spekulációk, és a korabeli okmányokból is kiderül, hogy a nyilvántartott templomos lovagok fontosabb tagjai mind horogra kerültek, és ha hinni lehet a feljegyzéseknek, akkor senki sem úszta meg a letartóztatást, és a későbbi, kegyetlen kivégzéssekkel záruló vallatások kálváriáját. Miközben a nyugat ma fantasztikus meséket talál ki, s a lovagok titkos tanainak letéteményeseiként mindenféle okkult páholyokat hoznak létre, teljesen megfeledkeznek arról, hogy a Szent Földről visszatért lovagok egy nagy hányada nem csak az akkori Franciaország területére telepedett le, hanem már jóval korábban a magyar király, pontosabban második András oltalmát is keresték, aki egy viszonylag rövid időre be is fogadta őket, Erdély déli részében, a Barcaságban adott nekik letelepedési jogot. Itt alapítottak a lovagok egy új várost, a mai napig Földvárnak nevezett helyiségen. Virágzó gazdasági hozadékuk ellenére, András később mégis szabadulni akart tőlük, és kiutasította őket az országa területéről. Túlzott önállósodásuk volt a megnevezett ok, de a valóságot titkok fátyla lengi körül, és még furább az, hogy a kivonuló lovagokkal igen csínján bántak, akik ekkor a lengyel királyhoz fordultak menedékért, és nemsokára ott is telepednek le. Később a teuton lovagrend néven lesznek ismeretesek. A furcsaságok közé tartozik, hogy az Erdélyből történő kiutasításuk ellenére, a lovagok egy része soha nem hagyja el az ország területét, és még a tizenhatodik században is virágzó rendet alkotnak, Brassóban például egy igen csak független szervezetet működtetnek, miközben mindvégig a kereszténység jeleit viselik magukon, de fura módon nem tartoznak a püspökségek fennhatóságai alá. A Habsburgok uralmának kezdetekor hirtelen feloszlanak, és szinte köddé válva, nyomtalanul tűnnek el a történelem lapjairól.

A Lengyelország területére elvonultak azonban egy virágzó rendet alakítanak ki, irdatlan vagyonra tesznek szert, számtalan átalakuláson esnek át, és függetlenségüket, előjogaikat többé-kevésbé mindvégig megőrzik. A sorozatos felhígulás, a politikai húzások miatt egy radikálisabb csoport válik ki közülük, a Kardtestvérek igen harcias rendje. Ez a csoport egy sokkal szorosabb, fegyelmezettebb rendet alkot, akik egyszerűen fittyet hánynak a katolikus püspökségnek, független rendként őrzik meg hagyományaikat, később látszólag beolvadnak a lengyel, dán, svéd és litván főnemességbe, ám kimutatható, hogy titkos tanaik nem vesznek el, tevékenységük nyomai mindegyre feltűnnek a későbbi történelmi események során is. Ekkor már igen kiterjedt, titkos hálózattal rendelkeznek, nagy tudású mestereik vezetése alatt rendkívül hatékonyan tevékenykednek a háttérben, s a nagymesterek által továbböröklött titkos tudást pedig nem a tanulás, hanem egyfajta villámcsapásszerű felismerés, a gnózis révén adják át az erre kiválasztott utódoknak, ami által a kiválasztott szent küldetésének tudatában cselekszik, rendkívüli képességei által átmenetet képez a halandóság és a hallhatatlanság közt.”

—A többi már nem fontos! — állította meg Borisz a film vetítését. —Ennyi elég is lesz!

—Dögöljek meg, ha értem ezt az egész lovagos históriát! Hová akarsz kilyukadni ezzel a zagyvasággal, mert bevallom, én egy szót sem hiszek el erről a szent faszságról, Grálról, vagy mit tudom én… egyáltalán mi közünk van nekünk mindehhez? —kérdezte Pavel bosszúsan, mire a társaság többi tagjai is hangos megjegyzésekkel fejezték ki hitetlenkedésüket.

—Szarok rá, hogy ti mit hisztek el, vagy sem! —vágott szavukba Borisz határozottan. —Mi, oroszok, mi sok évszázados háborúban állunk ezekkel a lovagokkal, de nektek erről halvány fingotok sincs. Az egykori cári birodalom levéltára dugig van íratok ezreivel, amiben világosan le van írva minden már legalább fél évezrede. Mit gondoltok, hogy kikre vadásztunk mi évszázadokon keresztül? Itt vannak az egykori orosz cári titkosszolgálat, az OHRANA jelentései. Néztetek ti ezekbe valaha is bele? Mit tudtok ti? Semmit sem tudtok! Azt hisztitek, hogy a CSEKA, az NKVD, a KGB csak úgy, rémeket láttak, és azzal vesztegették az idejüket, hogy agyament legendák után futkossanak? Ezt hiszitek? Ti hol nőttetek fel? Ja, persze, mert nincs Isten, nincsenek csodák se, mert az Isten maga Lenin elvtárs, Sztálin elvtárs, meg Faszomszkij elvtárs. Itt van néhány hiteles dokumentum, olvassátok csak el, hátha megvilágosodik tőle a ti elmétek is! Tessék! —és ezzel egy köteg dokumentumot helyezett Pavel asztalára.

—Hűtsd le magad, rendben van! Tegyük fel, hogy minden úgy van, ahogyan a szakembereitek mondják! —vágta el Borisz dühkitörésének fonalát Pavel. —Mi közünk van nekünk mindehhez? —Borisz vicsorogva lépett közelebb.

—Hogy mi közünk van nekünk mindehhez? Hát pontosan ezt akartam elmondani, de ha itt mások jobban tudják, mint én, akkor hiába hűtöm itt a pofámat.

Pavel elgondolkozva dőlt hátra, kezében forgatva egy régi jelentést, amiben egy Raszputyin nevezetű, megszállott lelkész csodatevő hatalmáról íródott beszámoló.

—Folytasd, Borisz! Hallani akarom az egészet! —mondta ki fenyegetően nyugodt hangon. Borisz mély lélegzetet vett, kezét csípőre tette, elgondolkozva bámult maga elé, majd kifújva a levegőt, igen nyugodt hangon újra beszélni kezdett.

—Minden adatot kikértem erről a Wiciszlawról, és hála a tengernyi dokumentumnak, találtunk éppen elég adatot arra, hogy világos képet alkossunk arról, hogy kivel van dolgunk. Őseinek családfája majd fél évezrednyire vezethető vissza. Van köztük lengyel szabadságharcos, porosz tábornok, Napóleon korabeli lovas tiszt, és egy főhercegnő nagyanya, magyar főnemesi családból származó anya. Apja, nos, nem találnátok ki soha, a Vatikánban volt korábban bíboros.

—Állj! —vezényelte határozottan Pavel, magához intette Boriszt, majd bizalmasan hajolt hozzá közelebb: —Figyelj rám, én figyelmesen hallgattalak, és… most őszintén mondom, nem tudom eldönteni, hová akarsz kilyukadni. Mi ez a cirkusz ezzel a lovagos baromsággal, vagy mi a fasz…
—Pavel, ez volt az én dolgom, és ezt a részt bízd rám! Ha gondolod, küld ki a többieket, de én akkor is esküdni merek arra, hogy amit most itt felvázolni igyekszek nektek, az halálosan komoly! Hidd el, ez még nem minden, amiről még beszélhetnék, igyekeztem rövidre fogni. Én nem élek a Holdon, ezt tudhatod!

Pavel elgondolkozva nézett egy darabig a semmibe, majd bólintott:

—Folytasd!

—Felteszek egy képet nektek, nézzétek meg jól, és mondjatok véleményt róla, —folytatta az előadását Borisz. —majd elmondom, hogy mit mondanak erről a szakik, akikkel már feldolgoztattam korábban az anyagot, anélkül, hogy tudtak volna arról, amit elmondtam itt nektek. Tessék! Hallani akarom, hogy ti mit láttok? —Ezzel egy fotót vetített ki, melyen egy fordítva felállított keresztre egy holtest volt felszegezve, szintén fejjel lefele.

—Aki nem ismerné, ez a Vámpír, vagy inkább az, aki a hírhedt Vámpír volt. A fotót a helyi rendőrségtől kaptuk. Tessék, áll a kvíz! Ki mit tud, illetve ki mit lát? —mire élénk beszélgetés zaja indult el. Egy bátrabb hang végre megjegyezte:

—Valami sátánista rítus szerinti kivégzés, vagy valami hasonló izé.

—Másvalaki? —de senki sem jelentkezett újabb ötlettel. —Sátánista izé? Ti túl sok amerikai faszságot néztek a tévében. A Hollywood mind az agyatokra megy! Sátánizmus! —dohogott Borisz. —Figyeljetek jobban! Nem megy? Képzeljetek el egy középkori, lovagi kardot. Ha lefele áll, akkor az egy szabályos kereszt. Itt mit láthatunk? Nos, erre a skandináv, germán és közel keleti szimbolizmusban otthonosan mozgó szakik egyöntetű választ adtak. Ez egy felfele mutató kard, amire felnyársaltak valakit. Hogy kit, azt már tudjuk, és ha eddig sikerült követnetek engem, akkor azt is sejthetitek, hogy ki tette ezt!

—Jó, és akkor mindez mit jelent? —kérdezte Pavel rosszat sejtve.

—Hogy mit? Egy hegyével fölfele mutató kard egyértelmű jelzést jelentett mindig! Ez, amit itt láthattok, az nem más, mint egy világos hadüzenet!

A társaság tagjai sötéten, szótlanul oszlottak szét, Pavel pedig magára maradt a mélyen elgondolkozó, gondterhelt Borisszal. Sokáig hallgattak.

—Ha jól értettem, egy modern lovaggal van dolgunk, akit minden nevetséges előítélet ellenére, szerinted mégis komolyan kellene vennünk. Jól értettem? —szólalt meg Pavel, hangjában érezhető volt a bizalmatlanság. Borisz szemrehányóan nézett rá.

—Életem leghülyébb pillanatait éltem ma át itt, amikor ezekkel a középkori lovagos regékkel traktáltalak. Olyan ez, mint mikor a marslakók létezéséről kellene disszertációt tartanom valakiknek, akik persze egy szavamat sem hiszik. Mentségemre legyen az, hogy én ma azokról a marslakókról beszélek, melyekkel volt már alkalmam találkozni, még akkor is, ha te egy kissé idiótának néznél.

—Nem nézlek idiótának! —válaszolta Pavel —Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Nem tehetem meg, hogy elengedjem a fülem mellett mindazt, amit ma itt elmondtál, hangozódjon az bármennyire is hihetetlennek. Engem egyvalami érdekelhet igazán: Mi van akkor, ha mindez igaz?
—Nem könnyű a válasz. Ő lépéselőnyben van, mert sok mindent tud rólunk, de talán nem tudja azt, hogy mi is tudunk már róla. A következő lépést mindenképpen át kell adnunk neki, látnunk kell egyszer azt, hogy ő mit akar tenni az elkövetkező időben? Ezt az áldozatot most vállalnunk kell, miközben igyekezni fogunk, hogy megtaláljuk, mi lenne a gyengéje. Eddig a családja volt a gyenge pontja, de az már nincs, ám az egykori családos emberek mindig vágynak arra, hogy előbb-utóbb új fészket rakjanak maguknak. Ez lehet egy jó tipp, de ha nem így lenne, akkor másfelé is keresgélhetünk, hogy lépre csaljuk valamivel, mert mindenkinek vannak gyengéi! Még a lovagoknak is! Sőt! A lovagoknak maga a lovagiasságuk a vesztük!

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 14

2012-01-27T00:28:00.000+02:00

Halálos Játszmák

Borisz sötét ábrázattal hallgatta a vele szemben ülő, arctalan, árnyékszerű alak igen hideg szavait. Ismerte ezt a hangnemet, tudta, hogy ez egyvalamit jelent. Egy utolsó figyelmeztetést, talán egy utolsó esélyt, de ez nem volt biztos. Itt volt, mert a Tanács tagjai felfigyeltek valamire, és ha a tagok valamelyike ebben a valamiben a gyengeség, a habozás, netán az árulás legkisebb jeleit vélik felismerni, akkor számukra nincs többé menekvés!
—Szóval azt mondod, hogy tisztában vagytok a helyzettel. Nocsak! Tényleg így lenne? —kérdezte a sötétben, az íróasztala előtt székében hintázó alak hangja, akinek arca, a háta mögött lévő hangulatos lámpából érkező fény miatt sötétben maradt.
—Ha így van, akkor talán teljesen fölösleges lenne, hogy elmeséljem neked, milyen bonyodalmakat jelenthet számunkra az, hogy az eddig biztonságosnak nevezett, szokásos útvonalunkon most egyetlen fontos szállítmányt sem tudunk célba juttatni. Csak sorolnám neked a következőket: Hat szállítmányra elegendő élő hús várakozik itt arra, hogy Tiranába jusson, ahol az ENSZ és NATO kiéhezett, hős katonái százezreket fizetnének érettük. A törökök is idegesen vakarják a töküket valahol Bulgáriában, mert tonnányi kokót dugdosni biztonságosan igen sok pénzbe kerül. Tengernyi pénzbe kerülnek a vámnál kikapcsolt kamerák és szkennerek, a raktárakban poshadnak a simlis borok, nem fogy a cigaretta, és mindez a mi zsebünkre megy. Mindezt nem sorolom, mert ezt ti is tudjátok, mi is tudjuk. Nagyobb baj lesz, mert ezt nemsokára mindenki tudni fogja, a korrupt hatóságiak, a megbundázott nyomozók, a nyámnyila politikusok, az üzletemberek, és maholnap a sarki kocsmáros is, aki az embereink pofájába fog röhögni. Mindegy, nem untatom magam mindezzel, mert ezt is mindannyian tudjuk. Én most egyvalamit akarok tudni, és azt a te szádból akarom hallani! Mi tudjuk azt, hogy ki vagy, és a Tanács most a te személyes véleményedre lenne kíváncsi!
A mesélő most egy bőrszivarra gyújtott, s a gyújtó gyenge fényében Borisz láthatta egy pillanatra az ismeretlen arcát, aki most komótosan hátradőlve a magasba fújta a füstöt, majd így folytatta:
—Nos, a kérdés az, hogy szerinted, ez a te főnököd, ez a Pavel, ez… nem lett egy igen puha pöcs?
Borisz agya fergetegesen dolgozott, tudta, hogy ez a kérdés nem véletlen, s a válasz, amit most tőle várnak rá, az mindent eldönthet. Pár pillanatig gondolkodott csak, mielőtt kimondta a választ.
—Nos, az igazság az, hogy én kevés olyan embert láttam az életben, aki határozottságban és keménységben vele tudna vetekedni. —elhallgatott, majd engedékenyebb hangon hozzátette: —Persze, ez csak az én szerény véleményem lenne.
—Aha! Értem! —eregette újra a füstöt az ég felé az ismeretlen. —Szóval úgy!
Hosszú hallgatás következett, Borisz hideg nyugalommal várakozott, és egyáltalán nem érezte magát jól a bőrében. Annyit megértett, hogy igen komoly a helyzet, ám azt már nem tudta eldönteni, hogy felettesei csak figyelmeztetni akarnak, vagy van valami egyéb is, és ha igen, akkor ez a játszma kinek a bőrére megy ki. Csalhatatlanul működő ösztöne óvatosságra intette, ám egyelőre nem tehetett semmi mást, minthogy most tudomásul vegye a tényeket, és azt, amit ezen a titkos találkozón közölni akarnak vele.
—Figyelj, Borisz! A hozzáállásodat értékelni tudom, de nem fogom véka alá rejtegetni azt, hogy keménynek és határozottnak lenni még távolról sem lenne elég! Nem elég meghódítani egy új területet, mert ha később képtelenek vagytok azt megtartani is, akkor az kurvára visszaüthet! Neked kellet volna jobban odafigyelned a dolgokra, mert ha az öreg Pavel kőkemény, és ízig-vérig a mi emberünk, ettől azért még nem lesz okosabb. Remélem, érted, miért mondom ezt, mert ha valakiknek a főembereit eszelős sorozatgyilkosok kaszabolják le látványosan, az tönkre teszi a presztízst. Ám, ha valaki ezután sem kap észbe, és taknyos, tini amatőrökkel tölti fel az állományt, az már egyenesen röhejessé teszi az egészet. — hosszú szünetet tartott, kioltotta a szivarját, majd eltűnődve folytatta:
—Nem szeretnék a bőrötökben lenni, mert ezt csúnyán elszúrtátok, de elárulok most valamit, amit az a betegagyú Vámpír tudott, de neked is, mint régi szakembernek már eddig szemet szúrhatott volna. Nem amatőrökkel van nektek ott bajotok, és talán ez lett most a ti szerencsétek is, mert így már mindjárt érthetőbb egy kicsit ez az egész! —egy dossziét dobott Borisz elé az asztalra. —Nézz utána, tanulmányozd, szedj össze minden használható információt, mert ha csak a fele igaz annak, ami benne van, akkor igen nagy szükséged lesz az Istenre vagy a Sátánra, de talán mind a kettőre egyszerre.
Borisz elgondolkozva vette át a dossziét, és nemsokára távozott. A hátramaradott alak elgondolkozva nézett utána, majd a telefonját vette a kezébe.
—Hello, Pavel? Most ment el tőlem, és azt hiszem, minden rendben lesz! Most, hogy szagot fogott, akkor egyszer felkutatja az egykori Ljubljanka egész levéltárát, aztán munkába foghatod. Ha van valaki, aki meg tudja oldani a gondjainkat, akkor ő lesz az. Igen, és még valami! A te embered, megbízhatsz benne! —a vonal végén hosszú hallgatás volt a válasz, majd egy recsegős hang megkérdezte:
—Ez biztos?
—Garantáltan! Ismerem a fajtáját, nálunk tanulta a szakmát egykoron.
—Hmm! Remélem, hogy tudod, mit beszélsz! Most, miután sikerült a régi gárdát likvidálni azon az átkos úton, új idők jönnek, amikor egyre nagyobbak a tétek, és nem kockáztathatunk semmit. Remélem, értjük egymást!
—Igen, értjük egymást! —és ezzel bontódót is a vonal.
Pavel elégedetten dőlt hátra a székében, majd odaszólt az egyik várakozó emberének:
—Szóljatok, hogy összehívom a Tanácsot! Mind itt legyenek, mert beszédem lesz hozzájuk!

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 13

2012-01-20T22:31:00.001+02:00

Válaszúton!

A hirtelen kivágódó ajtón vadul kavargó hóförgeteg csapott be, mikor a helyiségbe, szó szerint, berontott a nyolctagú, félig megfagyott kirándulók csapata. Az asztalon elhelyezett gyertyák lángjait kifújta a szél, s az érkező társaság tagjai vaktában, nehéz csomagokkal megpakoltan, bukdácsolva lökdösték egymást befele.

—Lakik itt valaki? —bődült el egy nyers hang —Gyújtsatok világosságot, mert vendég van a háznál! Nem hallatszik? —mire valaki újra meggyújtotta a korábban kialudt gyertyákat.

—Ennyi az egész? Nincs villany ebben a kuplerájban? —kérdezte egy nyafogó, kényes női hang. —Igazán nagyszerű, mondhatom. Akkor tévé sincs! —tette hozzá egy másik kényeskedő.

—Fogjátok már be! Örvendjetek, hogy végre védett helyen vagyunk! —szólt a sötétből egy józanabb hang.

—Na, de tényleg! Nem lehetne nagyobb világosságot? —kérdezte megint egy nyafogós hang.

—Tömje be már valaki a száját ennek a nyavalyásnak.

—Anyukádnak tömd! Lent is, fent is!

—Csend legyen! Kuss! —csattant egy parancsoló hang. —Ki lakik itt?

—Mi lakunk itt. —válaszolta csendesen a félhomályban álldogáló Anna, a rémült arcú, törékeny lánnyal a háta mögött.

A kérdező figyelmesen lépett közelebb hozzájuk, érdeklődve nézte a sötét szalaggal lekötött szemű nőt.

—Hmm! Vak vagy, vagy csak… nem akarsz a szemünkbe nézni?

—Vak vagyok!

—Igen? Hmm! Másvalaki is lakik itt? —Anna nem válaszolt. —Mindegy! Tetszik nekem ez a barlang. —nézet szét jobban, majd kiadta a parancsot: —Csináljatok helyet, kezdjetek el kipakolni! Tulajdonomba veszem a kéglidet. Világos? —kérdezte Anna felé fordulva, de Anna továbbra is szótlanul állt, mögötte a nyárfalevélként remegő lánnyal. —Ajánlom is! Húzzátok meg magatokat, mert kezdődik a buli! —mire lelkes ordítozás közepette, a társaság tagjai nekifogtak a nappali átszervezéséhez.

A Sebész lefoglalta magának a kanapét, a vörös hajú lány máris hízelegve bújt hozzá. Fedor elgondolkozva ült le a tűzhely mellé, és egy pillanatra sem vette le szemét a csendesen félreállt, mozdulatlanul álldogáló Annáról. A ledobált ruhákból, hátizsákokból improvizált heverőkön helyezte magát kényelembe a társaság többi tagja, s egyelőre az italos üvegek előkotorászása volt a legfontosabb, amivel törődtek.

—Van mindenkinek innivalója? —kérdezte a vezér, magasra emelve egy palackot. —Akkor itatás!

—Az urak nem kérnek poharakat? —kérdezte meg Anna. A vezér tátott szájjal nézett rá.

—Ó! Milyen megtisztelő ajánlat. Igazi úrinő lenne a mi házigazdánk? —mondta fenyegetően összeszűkülő szemekkel. —Nocsak! Fiúk! Ezután csak pohárból iszik mindenki! Töltsetek! —mire az asztalon sorakozó poharak után nyúltak mindannyian.

—Elégedett a nagyságos asszony? Most már ihatunk, vagy lenne valami más egyéb óhaj is? Ha nincs, akkor nagyon hálásak lennénk, mert már nagyon megszomjaztunk! Megígérjük, hogy ezeket nem csapkodjuk a földhöz! Te is ígérd meg, te, apáca! —intett a vezér gúnyosan a pap lánya felé.

Hangos röhögés volt a válasz, a cikizett lány kényszeredetten, vicsorogva igyekezett mosolyogni.

Körbejártak az üvegek, csilingeltek a poharak, és a hangulat egyre magasabbra hágott. Kint orkánerejűvé erősödött a szél, vadul csapta a havat a nehéz rönkfalakhoz.

—Tiszta szerencse, hogy rátaláltunk erre a menedékházra, mert ha nem, akkor nézhetnénk magunkat most odakint. —jegyezte meg az egyikük, miközben a mellette heverő társának is töltött a poharába. —Nem is tudtam erről a házról itt fent. Kié itt ez a kupleráj tulajdonképpen?

—Kérdezzétek meg a vak boszorkányt! —szólt közbe sejtelmesen a szőke, a pap lánya. —Hadd mesélje el ő, hogyan került ide, és kié, illetve kit illet meg igazán ez a kupleráj?

—Vak boszorkány? Ez jó!—nevetgélt jóízűen az egyik földön heverő. —Mint a mesében. A vak boszorkány, és a tanítványa. Te, banya, hallod-e, fekete macskád van? —kiáltotta oda Annának, de Anna válaszra sem méltatta.

—Van neki fekete macskája, de azt a szoknyája alatt tartja. —mondta a mellette lévő társa. —Szólj neki, hogy mutassa meg!

—Haha, pont neked fogja megmutatni. Csak a tanítványának szabad! —szólt közbe a vörös hajú is. —Azt is csak este, mert le merem fogadni, hogy ezek ketten nyalják-falják egymást. Ezek leszbikusok! Látszik rajtuk!

—Leszbikus, egy nagy francot! —ugrott fel a szőke. —Ez egy büdös kurva! Az apámmal is kikezdett valamikor, de akkor még megvoltak a szemei is, bár nem hiszem, hogy a szégyen miatt sültek ki, pedig valamikor tanár néni volt őkegyelme. Azért is oktat itt ki mindenkit még most is, hogy csak pohárból szabad inni, meg izé. Neki jár itt a szája, akinek a neve „pofa be” kellene, hogy legyen!

—Bassza meg! Tényleg! —emelkedett fel az egyik a padlóról. —Kurva életbe! Most már tudom, hogy honnan volt ismerős! Ez tanított minket kémiából a liciben, nem emlékszel rá? —fordult vissza társa felé. —A szexi tanár néni, te, barom! —mire a társa csak hümmögött furán csillogó szemekkel. —Az anyádnak a kínja, hogy hogy nem emlékszel? Nem te mesélted, hogy… ó, mekkora seggfej vagy! —legyintett kicsinylően társa felé. —Álljatok csak meg, ezt el kell nektek mesélnem!

Zsebébe nyúlt, ingatagon keresgélt, majd elővett egy ezüst cigarettatartót, és körbekínálta a társaságot.

—Egyszer gyújtsatok csak rá! Igazi fű, ilyen alkalomra való! Aztán elmesélem nektek a sztorit, mert ez egy baromian jó történet.

Mélyet szívott a tüdejére, mire a helyiségben édeskés, indiai kender füstjének illata kezdett terjengeni, majd mesélni kezdett a társaságnak.

—Na! Hát ez a mi mostani gazdaasszonyunk egy igen jó dög volt akkor is, mert akárhányszor csak elfordult a tábla felé, a szűk, szürke szoknyájába szorított formás seggén még a bugyiját is lehetett látni. Az egész osztály fiútársasága nyálazva nézte, s a rákövetkező szünet alatt te mindig futottál a budiba.—fordult most a társa felé. —Igyekeztél, hogy essen jól, még mielőtt elhomályosult volna az emlék. —mire fergeteges röhögés tört ki a helyiségben. —Ne nézz úgy, te mesélted, baszd meg! Most mit csinálod az eszed? Nem így volt? —kérdezte a szemmel láthatóan igen zavarba esett társát.

—Hát ez szép dolog? —ugratták a többiek is, mire gyűlölködően állt lábra.

—Adj egy szívást! —vette ki határozott mozdulattal társa kezéből az illatos kenderből gondosan sodort szivart. Mélyet szívott, utána még egyet, mire erőteljesen megtántorodott az erős adagtól.

—Nem is tudtam, hogy ilyen ocsmányságokra vagy képes. —mondta száját elhúzva a vörös hajú. —Brrr.

—Az rég volt! —nézett szét vadul csillogó szemekkel a vádlott. —Az akkor volt, de ma éjjel másképpen lesz! Itt, ezen az asztalon fogom megbaszni!

—Persze! Hogyne! —jött az ugratás, mire a sértett szinte eszelősen tépte le magáról a pulóverét.

—Nem hiszitek?

Odaugrott Annához, magához rántotta, kezét a mozdulatlanul álló nő lába közé dugta.
—Most aztán szétkúrlak, te, ribanc! —sziszegte vadul csillogó szemekkel, majd felrántotta Anna ruháját. Kerekre nyílt szemekkel, önkéntelenül nyöszörögte: —Csipkés bugyi van rajta! Nézzétek! Fekete csipkét visel ez a bestia! Itt, a vadonban! Ez nem igaz! —remegett elbűvölten a látványtól.

—Rád várt, te, barom, te pedig mire vársz? Látunk valami live showt is ma este, vagy csak szagolgatni akarod azt a gyöngyvirágillatú valagát? Itt nincs budi, hogy félrevonulj egy ennyi után! —ugratta gúnyosan a szőke lány, mire a bevadult alak vetkőzni kezdett, társai lüktető taps kíséretében, már alaposan belőve biztatták:

—Baszd meg! Baszd meg!

—Állj! —kiáltotta el magát hirtelen a vörös hajú felugorva a vezér mellől. —Nem jó ez így! Kell valami előjáték is, nem megy ez csak úgy, mint a vademberek közt. Állítsátok fel az asztalra, hadd lássuk, hogy tud–e táncolni? Egy kis sztriptízt is akarok látni!

—Ez az! Álljon az asztalra! —helyeselték a többiek is.

Eközben Fedor elfoglalta a vörös hajú lány helyét a vezér mellet, bizalmasan mesélni kezdett neki valamit, a vezér pedig egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatta, arcán fenyegető mosoly jelent meg. Annát eközben ketten igyekeztek az asztalra felállítani, aki fásult beletörődéssel, szinte öntudatlanul engedett az erőszaknak.

—Hozzátok ide azt a penészvirágot is! —jött most egy újabb ötlettel a szőke, a sarokban összehúzódott reszkető lány felé intve. —Ketten csinálják!

—Ez az! Leszbi show! —ujjongott a vörös hajú ingatag lábakon egyensúlyozva. —Lesz itt ma éjjel buli! — s ezzel a kuporgó lány után nyúlt, erőszakkal ráncigálni kezdte.

—Gyere, te átkozott, gyere csak! Ne kéresd magad, mert beléd rúgok. Lódulj, nem hallod? —üvöltözött a sarokban még jobban összehúzódó, félelmében szinte már vinnyogó szerencsétlennek.

—Hagyd őt békén! —csattant ekkor fenyegetően Anna hangja, mire a társaság tagjai elámulva néztek rá.

—Nana! Hogy megjött a hangja a tanár néninek! Kinek ugatsz te itt? Mi? Ez az én házam, ha nem tudnád! Itt te nem parancsolsz senkinek! —hangoskodott a szőke. —Nem tudtátok? Apámé, és az a másik ház is az enyém, amiben ez a kurva lakott korábban. Most én lakok ott, és ez a ház is az enyém! Kuss legyen!

A vezér kérdően nézett Fedorra, az pedig vállvonogatva nézett vissza rá.

—Mit fecseg itt ez a kurva arról a házról? —kérdezte tőle baljóslatúan.

—Erről én is hallottam valamit, csak… — mondta Fedor mentegetőzve.

—Tényleg? Hallottál erről valamit, és ezt csak most mondod?

Közben a vörös hajú hajától fogva rángatta elő a szerencsétlen lányt a sarokból.

—Engedd el, mert nagyon megbánod! —szólalt meg vérfagyasztó hangon Anna.

—Mi a fasz…? —fordultak felé fenyegetően, Anna keze a derekán lévő övének csatjára siklott.

—Engedd el! Nem mondom többé!

A vörös hajú vicsorogva nézett rá.

—Ha nem engedem el, akkor mi lesz, te vak kurva? Mi? Mit fogsz te csinálni? Halljam!

—Elég legyen! Engedd el! —csattant hidegen a vezér hangja. —Tisztázni fogunk most egyszer valamit! Hallod, te apáca, hogyan állunk ezzel a házzal, meg azzal a másikkal, amit az apád ajándékozgatott neked?

—Ó, bassza meg! —méltatlankodott mindenki a félbeszakadt műsor miatt. —Ez a hülye kurva megint elcseszte a bulinkat. Miért nem maradsz már ki egyszer, s dögölj meg, átkozott pap fattya, te!—Visította a vörös hajú, és dühödten lökte el magától az eddig hajától fogvatartott másik lányt, aki fejével nekiesett az asztal lapjának, s öntudatlanul terült el a földön. Anna arcán megrándultak az izmok, keze megremegett, a megvadult vörös hajú lány dühében belerúgott a földön fekvőbe.

—Vonszold már… —és ekkor a levegőben egy félelmetes zúgás hallatszott, majd egy tompán csattanó hang, s a vörös hajú élettelen tuskóként bukott el. Anna kezében továbbpördült a derekáról lecsatolt öv, s a korábbi, kígyómarásszerű csapásának továbbfolytatott lendületével lesöpört az asztalról mindent, a világító gyertyákkal együtt, sötétbe borítva ezzel a helyiséget. Fedor azonnal lendült, s a tűzhely mellől felragadott fahasábbal suhintott Anna feje felé, de a nehéz fa csak egy lágyan kisikló selyembe ütközött, ami most felcsúszott a célt tévesztett kar fölé, a torkának ütközött, és Fedor csak vélte, hogy hurok kerül a nyakára, egy erőteljes rándítást érzett, és már semmit sem tudott önmagáról.

—Kapjátok el a bestiát! —rikácsolta a szőke, és négykézláb igyekezett valahová elhúzódni. Beleütközött valakinek a lábába, mire ütlegelni kezdték.

—Megvan! Itt van!—kiáltozta valaki.

—Eressz el, eressz el, te barom! —visítozott a szőke, mire elengedték. —Marha, ne engem üssetek! Állatok! —tartotta védekezően maga elé kezeit.

A vezér önkéntelenül rántotta elő csuklós kését, s egyetlen mozdulattal kiperdítette nyeléből, készen arra, hogy lecsapjon.

—Gyere ide, te, vak kurva, gyere, ha van merszed! —csapkodott idegesen a levegőbe, de a vaksötétben semmit sem láthatott. Hallgatózni próbált, de csak a vadul tomboló szél süvítését hallhatta. —Gyújtsátok már meg azt a kurva gyertyát! —parancsolta idegesen, mire valaki motoszkálni kezdett tapogatózva a sötétben, a gyertyák után kutakodva. Gyufásdoboz zörgése hallatszott, majd fájdalmasan felnyögött valaki.

—Áh! Megszúrt valami… a nyakam, jaj! —és megint csend lett.

—Mit akarsz? —húzódott fel a kanapéra a vezér, kését maga előtt tartva a sötétben, de senki sem válaszolt a kérdésére. Kését jobbra-balra ingatta a sötétben, mikor hirtelen egy acélos tárgy csapódott csuklójára, s a bénító fájdalomtól kiejtette kezéből a kést. Feleszmélni sem volt ideje, egy tűhegyes acélpenge szorult a torkának. Mozdulatlanná dermedten várta a döfést, pisszenni sem volt bátorsága, de a penge nem mozdult, csak állt fenyegetően, a torkának szegezve. Percekig álltak így, miközben érezte, hogy teste egyre jobban elzsibbad, s egy idő után tudta, hogyha akarna, már akkor sem tudna többé elmozdulni. Ekkor egyik társának kétségbeesett hangja szólalt meg valahol a padló közelében:

—Nem tudok felkelni! A fejem… huh. —és ekkor elhúzódott torkától a penge, s a vezér is ott maradt zsibbadtan, mint egy élettelen tuskó, miközben agyában még tiszták maradtak a gondolatok, csak a tudatának horizontján gyülekeztek fura felhők, s nemsokára eszméletlenül zuhant a semmibe.

—Fedor! Hé, Fedor! Itt vagy már? —kérdezte Fedort egy lágy, női hang.

Fedor kinyitotta a szemét, az asztalnál ült, melyen gyertyák égtek, vele szemben Anna ült. Fedornak úgy tűnt, hogy egy fura gömb veszi körül, amin túl már egy egészen más világ van. Tulajdonképpen az egész világ erre a kis gömbre szűkült le körülötte, melyben most csak ők ketten ülnek egymással szemben. Ő és Anna! A hóhér és az egykori áldozat!

—Fedor, nézz a szemembe! —suttogta Anna, és közelebb hajolt Fedorhoz. —Nézz a szemembe!

Fedor nem értette hogyan van ez, mert gondolatában torkon akarta ragadni a nőt, de szándékának egyetlen testrésze sem engedelmeskedett.

—Fedor, Fedor, nem figyelsz rám kellőképpen! Azt mondtam, hogy nézz a szemembe! —mondta most parancsoló hangon Anna!

—De… de neked… neked nincs is szemed! —nyöszörögte erőtlenül az egykor oly rettegett gengszter.

—No, látod, ez az, Fedor! Ez az igazi gond, mert nekem már nincsenek szemeim, amivel láthatnék. Nincs, mert te elvetted az én szemem világát, pedig én neked soha semmivel sem ártottam. Igazságtalan voltál hozzám, de most idejöttél újra, és most akkor végleg elrendezzük ezt az adósságot.

—Mit… mit akarsz tőlem?

—Azt akarom, hogy menj, és keresd meg az én szemem világát. Megteszed?

—Megteszem. —válaszolta Fedor, és belül reszketve, tudomásul vette, hogy nem is tehetne más egyebet.

—Akkor most figyelj jól! Parancsolom neked, hogy indulj el, és menj le oda, ahol… —és Anna elmesélte neki részletesen, hogy hová kell mennie Fedornak, hogy megtalálja Anna elrabolt szemeinek fényét.

—Most akkor öltözz, és indulj! —parancsolta Anna ellentmondást nem tűrő hangon, mire Fedor nehézkesen öltözködni kezdett. Anna ajtót nyitott neki, melyen most besütött a holdvilág, s a jéggé fagyott hómezők fölött vadul száguldott a keleti szél.

—Indulj! —és Fedor nekiindult a lejtő fele vezető úton, delejes erő vitte lábait előre, nem érzett hideget, csak egy önkéntelen, félelmetes kényszert. Ment, ellenállhatatlanul lépegetve a süvítő szélben, ment lelkében hideg borzalommal, ment, hogy megkeresse Anna szemeinek elrabolt fényét.

Anna becsukta az ajtót, és megállt a helyiségben. Körülötte szótlan letargiában hevert a társaság, bár élénken csillogó szemeik elárulták, hogy mindannyian tudatában vannak kiszolgáltatottságuknak.

—Nos, milyen érzés áldozatnak lenni, uraim, hölgyeim? Persze, hogy nem tetszik, persze, hogy nem szeretitek. Senki sem szereti, ha mások, az erősek döntik el, hogy mi lesz velük! Ti sem szeretitek, ám veletek más lenne a helyzet. Ti választottátok azt, hogy mások legyenek az áldozatok, és hogy ti legyetek a hatalmasok. Hatalmatok azonban csak gonoszságot, elvetemültséget, ártatlanok szenvedését eredményezte. Én most azt tehetnék veletek, amit csak éppen akarnék, de én csak annyit teszek, hogy tiszteletben fogom tartani a ti döntéseteket. Engedlek elmenni a választott utatokon, csak egyvalamire lesz gondom, a többi a ti dolgotok lesz! Gondoskodni én csak egyvalamiről fogok! Arról, hogy többé senkinek se árthassatok! Álljatok fel, öltözzetek, és csomagoljatok! Sebész, veled külön beszédem van, ülj le oda, az asztalhoz!

Mire a zombiként megmozduló társaság megmagyarázhatatlan engedelmességgel állt talpra, imbolygó mozdulatok közepette öltözködni kezdett. Néha nagyot sóhajtva ütköztek egymásnak, lassan, de biztosan összeszedték a szétszórt holmijukat, és nemsokára útra készen ácsorogtak önkéntelenül várakozva.

—Sebész! Úgy hallottam, ez lenne a te beceneved. Gondolom, nem azért, mert rászoruló, szerencsétlen betegeken segítettél. Így van? —A sebész önkéntelenül ült Annával szemben, teste egyáltalán nem engedelmeskedett a saját akaratának, lelkében heves vihar tombolt.

—Mit… mit műveltél velem… mit… te kurva, vak szörnyeteg! —nyögte ki rettenetesen erőlködve. Anna nem válaszolt, hanem az asztalon lévő poharak egyikén játszadozott ujjaival. Körkörösen, sokat mondóan húzta ujját végig a pohár peremén, s a pohár sejtelmesen búgni kezdett

—Méreg. —nyögte keservesen hajladozva a széken a Sebész. —Megmérgeztél… aljas boszorkány.

—Kinek méreg, kinek gyógyszer! Majd elválik.—fordult Anna a társaság gyámoltalanul várokozó csoportja felé. —Ti fogjátok eldönteni! —felállt, és határozottan mondta a következőket:

—Ti korábban úgy döntöttetek, hogy ennek a gazembernek a társaságában élve, mások munkájának a gyümölcsét fogjátok elrabolni, nem törődve a fájdalommal, a szenvedéssel, amit ezzel az életformával másoknak okoztok. Most újra dönteni fogtok! Parancsolom nektek, hogy mindenki, aki itt van, az a saját lelkére hallgatva kövesse azt, amit helyesnek tart ebben az életben. Eldöntitek, hogy követni fogjátok ezt a sátánfajzatot, vagy megtaláljátok azt a másik utat, ami nem a vesztetekbe visz! —lehajolt, a Sebész fülébe súgott valamit, majd fennhangon a következőket mondta: —Most pedig indulj vezér, és vezesd őket, ti pedig kövessétek, ha úgy gondoljátok, hogy ez a senki a helyes irányba vezetne! Indulás!

A Sebész nehézkesen tápászkodott fel, vállára vette sí-kosztümének a felsőjét, majd elindult az ajtó felé, ahol Anna már tárt ajtóval várta. Kiléptek mindnyájan a holdfényes éjszakába, ahol a környező tájat eddig simára borotválta már a jéghideg szél, a hó felszíne kőkeményre fagyott, hogy egy ember súlyát is elbírta. Tétovázva álltak egy darabig, a vezér indult el elsőnek a jéghideg szélben, neki a hágónak. A többiek tétovázva követték, néha megállva, ilyenkor tanácstalanul néztek vissza a teraszon álldogáló Annára, aki mellé most fázósan bújt a vézna lány, arcán rászáradt vérrel.

—Ti döntitek el! —szólt utoljára hozzájuk Anna! —Az ajtóm nyitva lesz! —Ezzel befordultak mindketten, és becsukták maguk mögött az ajtót.

A társaság tagjai tanácstalanul néztek egymásra, majd a már jóval előttük határozottan lépkedő vezérük felé, aki most megfordult, és hívogatóan intett feléjük.

—Gyertek már, szarháziak! —de a fiatalok nem tudtak dönteni.

—Nem arrafelé van az út! —nyöszörögte az egyikük fogvacogva.

—Mind megfagyunk, ha követjük! —mondta egy másik, és csak álltak továbbra is tanácstalanul. A vörös hajú, homlokán egy jó nagyra feldagadt ütésnyommal, határozott lépésekkel indult el a vezér után, de a többiek helyben maradtak, és egyre jobban vacogva néztek vissza a biztonságot adó, meleg faházra. Tétován álldogáltak még egy darabig, majd nemsokára alázatosan lehajtott fejjel, egyenként kopogtattak be Annához.

—Nem jó felé visz az az út! —dadogták elgémberedett végtagokkal. Anna csak bólintott, majd meleg teával kínálta meg őket. Legutoljára a vörös hajú lány rontott be az ajtón, hisztériás rohammal küszködve.

—Nem! Nem! Ne… ne engedjétek bejönni! —dadogta eszelősen. —Ott van! Láttam! Láttam... a halált. Láttam a hegy tetején állni! Egy nagy karddal... feketén. Láttam, amikor lesújtott… de én... én elszaladtam. A halálba... a halál karjaiba vezet az út arrafelé. Úristen! Elkapta… Láttam! —dadogta rémült arccal, s a többiek félelemtől reszketve néztek maguk elé, mert tudták, hogy a vörös hajú lány igazat mond.

Fedor eközben, félig megfagyottan, vánszorogva érkezett le a völgybe, s megállíthatatlanul vonszolta magát előre. Lelkében keservesen sírt, de arcán nem jelentek meg könnyek, és csak sántikált önkéntelenül, a vak nő parancsának bűvölete alól sehogyan sem tudott szabadulni. A távolból vonatfütty hallatszott, s nemsokára feltűntek a szélsebesen közeledő mozdony fényszórói is. Fedor igyekezett átvágni a vasúti átkelőn, mikor tekintete a vészesen közeledő fényszórókra esett.

—Anna szemei! —dadogta kezeit önkéntelenül kinyújtva a két csillogó szempár felé. —Anna szeme fénye! Megtaláltam! —és remegő lábakkal indult el a két sín közt a fény felé. A mozdony élesen sípolva közeledett, Fedor sírva lépkedett előre, megállíthatatlanul, és képtelen volt kitérni a végzet elől.

—Anna, szemeiiii! —üvöltötte utolsó erejével, a fényesen szikrázó szemek kialudtak hirtelen, s a ráboruló sötétségből most félelmetes, vörös szemek meredtek rá, a semmibe szétszóródó testének helyébe ezernyi láng kibírhatatlanul égető fájdalma költözött.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 12

2012-01-19T21:17:00.000+02:00

Mottó:
"Aki a természet törvényeit tiszteletben tartja, az a természet végtelen hatalmának gyümölcsét élvezi!"
(altáj sámán tanítás)

—Meghalt a király, éljen a király! —mondták kórusban, majd mindannyian ajkukhoz emelték a drága, francia pezsgővel telt poharakat, az utolsó cseppig kiitták, majd a szokásos rituálé szerint a földhöz csapták, hogy nehogy valaki más is ihasson belőlük, mert az, a hitük szerint, elviszi a szerencsét. Az ünneplő társaságban csak egyvalaki, az egyik lány vétett a szertartás ellen, és a félig kiürített poharát az előttük lévő alacsony asztalra helyezte. A szentségtörésnek számító jelenetet látva társai elképedve néztek rá.
—Ó, te hülye kurva! Hogy te milyen egy bunkó picsa tudsz lenni! —jegyezte meg az ünnepelt egyik közeli társa. —Elveszed azonnal, és kiiszod, majd a földhöz vágod a poharat, mert különben keresztben, poharastól nyomatom le a torkodon! —mire a szűk farmernadrágos, eddig vidáman vihorászó lány rémülten nyúlt a pohara után, de sietségében fellökte a poharat, melynek aranysárga tartalma vészjóslóan csordogált le az asztalról a helyiség padlójára. Mindenki kővé dermedten bámult a halálra ijedt lányra, aki valami elnézésfélét igyekezett dadogni a hanyagul hátradőlt ünnepelt felé.
—Hogy dögölj meg, te átkozott! —ugrott fel helyéről az ünnepelt mellett ülő medveformájú alak. —Mit csináltál, te szerencsétlen? Most megnyuvasztalak.
—Nyugi, Fedor! Nyugi! Hagyd a szegény csajt, nem láttad, hogy nem így akarta? —nyugtatta az ünnepelt. —Csak egy kis pezsgő volt, le van szarva, nem kell cirkuszt csinálni belőle! Ünnepelni jöttünk, nem? —mire Fedor hümmögve ült vissza a helyére.
Egy vörös hajú, hosszúlábú lány most érzékien bújt az ünnepelthez, annak fülét harapdálva suttogta: —Szerencséje van a verébnek. Látszik, hogy az apja pap! A Vámpírral ezt nem úszta volna meg! —mire az ünnepelt ingerülten lökte el magától.
—Takarodj te a francba! A Vámpír egy betegagyú strici volt, aki csak a nőkkel merészelt baszakodni. Ezért is faraghatott belőle emlékművet valami őrült. —Idegesen pattant fel helyéről. —Szóljatok már annak a diszkós patkánynak, hogy tegyen valami rendes zenét, mert az agyam is döng már ettől a mánélés szartól.
Haját hátrasimítva állt meg a helyiség közepén, s az ünneplésére összegyűlt, többségében fiatalokból verbuválódott társaság tagjai most aggódva néztek az újdonsült főnökükre. Tudták róla, hogy mennyire kiszámíthatatlan, és azt, hogy valójában egy vérszomjas ördög lakózik benne. Huszonéves kora ellenére, a hírnevével rég megelőzte már rangidősebb társait is, és sokan tudták róla azt is, hogy miért ragadt rá a Sebész becenév. A csuklós bicskát mesterien forgatta kezében, és sok szerencsétlenül járt egyén viselte testén a Sebész látványos mutatványainak a nyomát. Persze csak akkor, ha az áldozatok túl is élték az ilyenfajta kalandokat, mert az újdonsült helyi vezér sötét lelkét nem csak ártatlan emberek brutális megkínzása, hanem sok balszerencsés, sokszor ártatlan áldozat halálának a terhe is húzta. Volt köztük egyszerű piaci árus, és volt köztük rivális udvarló, vagy csak a helyi illetékek fizetésével elmaradozó adós, és volt olyan is, aki csak azért lakolt meg, mert a Sebésznek egyszerűen nem tetszett az illető pofája.
—A Vámpír halott! Megértettétek? Elvitte az ördög a lelkét, de a bűnös még itt császkál valahol a környéken, és nemsokára neki is a szemei közé fogunk nézni! Még nem tudja az a disznó, hogy kivel áll szemben. Meg fogja tudni, és ti is megtudjátok, ha véletlenül nem hallottatok rólam! Van itt olyan közöttetek, aki nem ismerne, hogy ki vagyok én? Nincs? Akkor rendben! Jegyezzétek meg jól, hogy új idők kezdődnek mától! Megértettétek? —mire a társaság minden tagja lelkesen bólogatott. —Akkor rendben leszünk! Lesz itt elszámolás, de addig azonban egyszer kibulizzuk még magunkat rendesen, s eltemetjük a Vámpírt mindörökre! Világos? Fedor! Készüljetek, elmegyünk most mindannyian torozni egyet! Irány a hegyekbe!
Később bizalmasan magához intette Fedort, majd odasúgta neki:
—Azt a balfék picsát, a pap lányát, és azt a vörös hajú ribancot nehogy elfelejtsd elhozni. —mire Fedor csak bólintott. —Majd mutatok én mind a kettőnek vámpíros trükköt, de olyat…

Erőteljesen dörömbölni kezdett valaki a község en-gros itallerakatának a vasból készült kapuján, mire a kutyák veszett ugatással rohantak elő az udvar hátsó végéből.
—Gyere már, te vénember, ne várakoztass, mert én magam megyek be utánad! —kiáltott be a kapun egy öblös hang fenyegetően, mire egy idős férfi csoszogott a kapuhoz. Riadtan nézett a kapujában várakozó sötét terepjárókból kiszállt fiatalok csoportjára.
—Mit akartok? Már fizettem ebben a hónapban.
—Pofa be! —mordult rá Fedor. —Pakold tele a csomagtartót innivalóval! Egy-kettő, mert nem érek rá estig szarakodni veled.
Az idős ember szinte szédelegve nyitotta ki a kaput, miután a hátsó udvarba zárta el a kutyákat. Kelletlenül látott munkához, s a közben odaérkező feleségével kettesben pakoltak be mindent, amire Fedor csak rámutatott.
—Hová mennek ünnepelni? —kérdezte az öreg bátortalanul, mire Fedor rágyújtott egyszer egy cigire, és csak azután válaszolt fölényesen.
—Neked nem mindegy?
Mikor készen voltak a rakódással, akkor köszönés nélkül hagyta ott őket, és intett a kocsikból kiszállt csapat felé.
—Beszállás! —mire a nevetgélő, vidám fiatalok eldobálták cigijüket, és beszállni kezdtek a terepjárókba. A pezsgővel korábban ügyetlenkedő lány cinikus vigyorral az arcán odakiáltotta az öregek felé:
—Ti nem akartok egy jót bulizni? Ott, fent a hegyekben megkaptok! —mutatott vigyorogva a sötét felhőkbe burkolózó, távoli sziklaormok irányába.
—Eredj, a francba, taknyos! — sziszegte fogai közt az öreg.
—Ha nem jönnétek velünk, hát akkor leheljetek búcsúcsókot ide! —fordult meg a lány, és lapos, csontos fenekére csapva mutatta, hogy hová gondolta, mire a társaság tagjai gúnyos röhögéssel fejezték ki egyetértésüket, majd beszálltak, és mindannyian elhúztak a hegyek felé.
—Adja az Isten, hogy csókoljanak meg titeket ott fent a farkasok! —tört ki az asszonyból a keserűség. A férje fürkésző szemekkel nézett fel az égre, mintha az Istent keresné ott fent, és amit látott, attól lassan kárörvendő mosoly költözött az arcára. A magasban károgó varjúcsapat keringett vadul, jelezve, hogy a felsőbb rétegekben már készülődik valami. A távolban igen sötét fellegekbe burkolóztak már a Kárpátok ormai, s a hegy lábánál elterülő vidék fölött ostorként csapott végig a jéghideg Krivac, a távoli orosz síkságok felől fúvó, kegyetlen keleti szél.
—Én vénember vagyok, és láttam már errefelé vad időt, de ami most készülődik, ilyet még nem. Ha ez valakit ma éjjel kint kap el a havasokon, akkor abból még a farkasok is csak tavasszal fognak enni, pedig nekik igen jó foguk van.
—Nem baj, nekem ráér akkor is! —válaszolta sötéten az asszony, és szorosabbra fogva kabátját indult is befele, mert a hirtelen megerősödő jéghideg szél majd ledöntötte lábáról.
Fejük fölött milliónyi hópehely kavargott, s a károgó varjúcsapatot egyetlen legyintéssel elsöpörte az égről a viharosan lecsapó szél.
Egy hatalmas szárnyú, tapasztalt öreg holló szélsebesen vágott le az égboltról, maga mögött hagyta a közelgő fergeteget, s a szélvédett völgyben ágról-ágra röppenve három fekete terepjárót követett a kanyargós szerpentinen. Még csak kora délután volt, de az ég egyre sötétebb lett, mire a holló egyenes vonalban indult el a havasok felé, s nemsokára a teraszára kilépő Anna vállára szállt, fejét bizalmasan dugta hozzá, s fontoskodva mormogott a fülébe. Körülöttük a levegő mozdulatlanul állt, súlyos, iszapszerű csend honolt a tájon, de a szarvasok már rég a legeldugottabb fenyvesek sűrűjébe húzódtak, ahol most aggodalmasan hallgatták a távolból érkező, láthatatlan szörnyűség hangtalan morajlását.
—Kezdődik? Őt is láttad?—kérdezte Anna a hollót elgondolkozva.
—Mi kezdődik? —kérdezte egy halk, női hang Anna mellett, de Anna nem válaszolt, fejét magasra emelve, teljesen átszellemülten figyelt a távolba.
Ebben a pillanatban hirtelen meglibbent a levegő, s egy félelmetesen nyöszörgő hang szaladt végig a havasok fölött. Anna vállán a holló idegesen borzolta magát, s a megélénkülő szélben tollai ezerfelé álltak, a távolban pedig három farkas egymással versenyezve vérfagyasztóan üvöltözni kezdett. A hirtelen kerekedett szél huhogva üvöltözött be a kéménybe.
—Jaj! Mi ez, Anna? Mi történik? Mi lesz velünk? —kérdezte a lány, és aggodalmasan fogta meg Anna karját. Anna szinte álomból ébredve fordult feléje:
—Hogy mi kezdődik? —kérdezte elgondolkozva, hosszú szünetet tartott, majd hozzátette: —Ma éjjel lesz az a pillanat, mikor a gonosz szembe fog nézni önmagával!
Figyelmesen hallgatózott egy darabig, a közben már szinte üvöltöző szél irányába fordítva a fejét, majd hozzátette:
—Gyerünk, készülnünk kell, mert nemsokára vendégeink lesznek!

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 11

2012-01-17T23:12:00.000+02:00

Második Fejezet

Hűvösödtek már a hajnalok, s egy reggel Mária jött el Annához tanácsot kérni, mert fiacskája belázasodott, és napok óta erős köhögési rohamokkal küszködött. Anna a hátsó szobájában keresgélt egy darabig, majd különféle gyógynövényekkel jött vissza, majd alaposan elmagyarázta Máriának, hogy hogyan készítsen belőlük teát beteg kisfiának. Mária kissé bizalmatlanul hallgatta, mert a gyógyteák készítéséhez ő is értett, de az Anna füvei teljesen ismeretlenek voltak számára, és a javasolt gyógytea elkészítésének módja is ismeretlen volt számára. Ezért aztán csak akkor készítette el otthon és adta be aggódva a láztól égő gyerekének, mikor már az egyre súlyosabb tünetekkel küszködő gyerek félig eszméletlenül hevert a fekvőhelyén. Férjével kettesben álmatlanul virrasztottak mellette, és láthatták, hogy a gyerek láza nemsokára alábbhagy, a mindegyre kiújuló, heves köhögési rohamai is abbamaradnak, és nemsokára nyugodt, mély álomba szenderedik. Pirkadatig virrasztottak mellette, míg megébredt, és akkor már nyoma sem volt a betegségnek, és farkasétvággyal pusztított el minden elébe tett falatot az asztalról. Egymásra nézett szótlanul a két fáradt szülő, Máté magához intette segédjét.
—Hallod-e, te, Péter? Amióta lábra álltál, voltál arrafelé, hogy megköszönd a nagyságos asszonynak azt, hogy nem vitt el téged az ördög? Ha nem, akkor éppen ideje lenne! Hozd Tóbiást is, mert üres kézzel nem állíthatsz oda.
Délfelé meg is érkezett Peti Anna háza elé, a nehéz málhával megpakolt Tóbiás szamarat vezetve kötőféken.
—Máté úr küldött itt ezekkel a dolgokkal, mert üzeni, hogy köszöni szépen, a gyerkőc jól van, már nem köhög úgy, mint a kehes ló. —fújta el egyhuzamban mondókáját zavarodottan. Anna mosolyogva hallgatta.
—Te jól vagy?
—Én? Én jól vagyok, mert nincs bajom, mióta megvarrták azok az oldalamat, ott a városban, csak fát még nem tudok rendesen vágni, mert nyilallik egy kicsit, ha erőlködök, vagy ha mélyen szuszogok, de más bajom nincs. Hová pakoljak le, mert itt van mindenféle zsák, mert a gazdám felpakolt rendesen.
Peti lepakolta a zsákokat, s indult volna már, de még hátra volt küldetésének a nehezebbik része, amivel nem tudta, hogyan álljon elő.
—Azt mondta Máté úr, elküldi Misit is később, hogy vágjon fel fát, mert hidegek lettek már a hajnalok. Azt üzeni, hogyha másvalami kellene még, akkor csak szóljon.
Anna mosolyogva hallgatott, Peti pedig zavarodottan állt egyik lábáról a másikra.
—Én is akarok adni valamit magának, mert… hoztam valamit magának, de nehogy elmondja a gazdámnak, mert… mindjárt idehozom, jó? Jövök mindjárt.— és ezzel elszaladt. Anna kíváncsian várta vissza a nemsokára visszaérkező fiút, aki most kabátja alól egy kutyakölyköt nyújtott át az alaposan megilletődött Annának.
—Magának akartam elhozni, mert… na. Hogy izé… meggyógyított akkor. Rég mind dugdosom, mert ez nem rendes kutya, s a gazdám agyonver, ha megtudja. Az egyik komondornak lett három, de nem kutya volt az apjuk, hanem farkas. Az ilyeneket, mi, a pásztorok nem tartjuk meg, mert ezek mindig elvadulnak később, és mindig igen nagy kárt tesznek a nyájban, mert kiismerték már az embert. Ennek már az anyja is farkas volt egy kicsit, de ez a kölyök tisztára farkas lett. Most még kicsi, s ha magához szoktatja, még sokat szelídül, de az idegeneket soha nem fogja tűrni. Elfogadja?
Anna elérzékenyülve vette ölébe a szőrét harciasan felborzoló, máris harapni készülő kölyköt. Óvatosan simította hátra az acsarkodó kölyök felborzolt szőrét, mire az egy kicsit vicsorgott még, és nemsokára nedves orrát odanyomva Anna meleg kezéhez, gondtalanul elszenderedett az ölében. —Szereti magát. —jegyezte meg Peti csendesen. —Holnap hozok egy kis tejet neki, jó?
Másnap Mihály érkezett favágáshoz felkészülten, és bizalmasan szólt egyszer oda Annának:
—Nagyságos asszony! Hoztam magának valamit, de nehogy eláruljon a gazdámnak, mert agyonver, ha megtudja! — és egy farkaskölyköt nyújtott át Annának. —Már rég mind dugdosom, tudja, mert három is volt, de ezek nem rendes kutyák, hanem… —és Anna nevetve vette át a második kölyköt is.
—Holnap, ha errefelé járok, akkor hozok tejet is neki! —s ezzel rohant is dolgára.
Másnap és harmadnap és azután Máté összevont szemöldökkel nézett, és csak morgolódott valamit az orra alá, mikor láthatta, hogy a fiúk igen furcsán manővereznek néha a nyájjal, és igen szokatlan helyeken legeltetnek. —Szóval így! —összegezte egyszer sommásan, és negyedik nap elindult Anna otthona felé, hogy kiderítse a rejtélyes manőverek titkát.
—Adjon Isten jó napot, Anna! —érkezett meg, és kalapját levéve üdvözölte a teraszon üldögélő Annát. —Nem jártak még errefelé az én legényeim? —mire Anna titokzatosan válaszolt.
—Hát, voltak errefelé a napokban. Nem ön küldte őket? —tette hozzá később aggodalmas hangon.
—Ó, dehogynem! Hát persze, hogy én küldtem, csak hát eljöttem, hogy izé… meggyőződjek a saját szememmel is, hogy rendes munkát végeztek. — hadarta zavarodottan.
—Nagyon hálás vagyok! Köszönök mindent. Köszönöm, hogy gondoltak rám. —mondta Anna.
—Dehogy is, drága Anna, dehogy is! Mi köszönünk mindent, és már hogyne gondoltunk volna magára, csak tudja, sok itt a dolog, futkorászik az ember, semmire sincs ideje, s aztán nézheti magát szégyenében, ha elfeledkezne valamiről, s csak akkor kap észbe, mikor bajban van megint. Na! Ezért is jöttem el én is, hogy ezt így elmondjam, és még valamit akartam. Tudja, itt nemsokára megint tél lesz, s ha itt fog maradni, akkor gondoltam, hogy jól jönne… szóval jól fogna magának, ha lenne egy jó kutyája. No, nem éppen egy rendes kutya, mert ez inkább farkas. Három volt, de ezt az egyet megtartottam magának, elfogadja? —mire Anna hangosan nevetni kezdett, és átvette a vicsorgó kölyköt. —Csak egyvalamire megkérném, hogy ne mondja el senkinek, hogy tőlem van.
—Rendben van, Máté, —nevetett Anna —én tudok titkot tartani, de ön tud?
—Hát… ami azt illeti, én nem a bő beszédemről lennék híres. —hümmögött Máté.—Persze, hogy tudok!
—Igen? Nos, akkor ígérje meg, hogy ezt is titokban tartja! —és ezzel kinyitotta a fáskamrája ajtaját, ahol két kis farkaskölyök aludt békésen egy vesszőkosárban. —Hárman voltak, nem igaz?
—Tyű, az apjuk irgalmát! —nevette el magát Máté, és csak nevetett tiszta szívéből, mert most már megértette azt is, hogy miért fordult olykor oly nagy ívben az errefelé legelésző nyáj.

Félméteres hó borította be a tájat, Mihály erőteljes paskolással csapkodta le lábairól a havat, s meleg pokrócot terített a lemálházott lova hátára.
—Hát akkor én mennék is, és akkor már csak a jövő héten, szilveszter után jövök fel megint, ha nem lesz túl nagy hótorlasz a völgyben. Elhoztam azokat a dolgokat, amit a gyógyszerésztől rendelt, ott vannak egy dobozba becsomagolva. A bába pedig üzeni, hogy abból a zöld tinktúrából kellene még, mert nemsokára lesz legalább két betegágyas asszonya is, és igen dicsérik mindenfelé a gyógyszereit.

Zsebébe nyúlt, egy borítékot vett elő.
—Itt van a pénz, amit Balogh bácsi küldött. Az öreg ugrál örömében, mert a korábban lesántult lova virgoncabb, mint csikó korában, mióta azzal az izével kenegeti a lábát, amit maga küldött neki. Ha nem viszem el, amit maga adott, akkor azóta már rég megnyúzhatta volna a lovát, de most úgy örvend, mind a vak a fél szemének. Jaj! Istenem! Ne haragudjon! —vörösödött el Mihály szégyenében, Anna lehajtott fejjel kérdezte:
—Mihály! Megkérhetlek valamire?
—Bármire megkérhet! Istenemre, hogy igen!
—Vidd magaddal ezt a pénzt, és add oda a fuvaros feleségének! Megteszed?
—Elviszem! —nedvesedtek meg szemei a legénynek —Elviszem én, nyugodt lehet, hogy megkapja, de mit mondjak neki?
—Ne mondj semmit, csak add oda neki! Mond azt, hogy egy régi fuvar díjával tartoztak a férjének.
—Jó! Ezt fogom mondani, de nem fogja elhinni! Nem hiszi, mert egy idő óta mindenféle csomagot, meg ennivalót talál reggelente az ajtaja előtt. Azt rebesgetik, valami régi adós lehet, de igazán nem tudja senki, hogy ki viseli mindegyre gondját azoknak a szerencsétleneknek. Büszke az a szerencsétlen asszony, szégyelli is nagyon, de az árvákkal a nyakán nem tehet mást, mint hogy elfogadja a titokzatos ajándékokat. Hó-há! —Ragadta meg a hirtelen ágaskodni kezdő, megriadt lova kötőfékjét. —Hóóó! Farkasok ólálkodnak a közelben. —mondta magyarázatképpen Annának. —Akkor indulok is, az Isten áldja meg, vigyázzon magára, nagyságos asszony! —felpattant a ló hátára, és elindult lefele a völgy felé.
—Az Ég mutasson neked utat, a szél takarja nyomodat, ellenséged karját sújtsa gyengeség! —suttogta Anna titokzatosan a távozó után. Mozdulatlanul állt még egy darabig, majd hangtalanul füttyentett, mire a távolban három fiatal farkas ugrált fel eddigi rejtekhelyéről, bundájukról lerázták a havat, s villogó szemekkel, alázatosan ültek le Anna lábaihoz.
—Gyerünk! —adta ki Anna nemsokára a vezényszót, mire a három farkas, Annával a nyomukban, hangtalan loholással vetették be magukat az erdők mélyében rejtett tisztások felé, ahol most titokzatos fények gyúltak az ősi bálványok közt.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 10

2012-01-13T17:34:00.001+02:00

Második Fejezet
A hetedik érzés

Hosszú percek óta szótlanul feküdtek egymás mellett, Anna fejét a férfi hatalmas mellkasára hajtotta, kezében az arany nyakláncán függő medálját szorongatta.

—Megfizettek a gonoszságukért? —kérdezte csendesen, mire a férfi halkan csak mordult egyet. Anna elgondolkozva folytatta:

—Nem is értem, hogy miért hozta vissza ezt a nyakláncot, hisz én nekiajándékoztam. Ő volt az egyetlen, aki akkor szóba állt velem, és felhozott ide. —mesélte Anna csendes hangon. —Most már ő sincs. Nekem csak a hollóm van már, és te vagy itt néha. Te mindig itt vagy, a közelben, de te is csak leskelődni jössz közelebb. —tette hozzá kissé vidámabb hangon. Ujjaival finoman végigsimogatta a férfi torkán lévő egykori seb forradását.

—Ezért nem tudsz te beszélni, igaz? Mi történt veled? Ki tette ezt? — mire a férfi csak egy mélyet sóhajtott. —Meséld el! —emelte fel fejét, és kezeivel a férfi kezei után nyúlt. —Hallgatlak! —tette hozzá nevetve. A férfi felült, sokáig gondolkodott, próbálkozott, de néhány értelmetlen betűzés után lemondóan eresztette le kezeit. Anna sokáig hallgatott, majd megkérdezte:

—Élnek még? —mire a férfi félelmetesen mordult egyet. Anna sokáig elgondolkodva hallgatott megint, hallgatása végén pedig meglepően hideg, metsző hangon jelentette ki:

—Akkor bűnhődni fognak! Mindannyian meg fognak fizetni, mert elkapjuk őket!—mire a férfi elámulva nézett rá, Anna pedig megérezte a hitetlenkedést. —Nem hiszed? Majd meg fogod látni! Megígérem neked!

Hirtelen mozdulattal a férfi arca elé tolta arcát, szeméről lerántotta a bársonyszalagot.

—Nézz a szemembe! Nézz, és utálkozz! —mondta elkeseredett hangon. —Szép vagyok? —és a férfi csak bámulta a gyenge fényben Anna arcát, melyet csak most láthatott első alkalommal teljes egészében. Egy meglepően szépséges női arc szegeződött rá, hosszú, fekete szempillákkal, lecsukott szemhéjakkal, melyen alig láthatóan húzódott néhány apró kis forradás.

—Látod? Látod, hogy mit műveltek velem? —kérdezte remegő hangon. —Elcsúfították az arcomat, elvették a szemem világát, elvették mindenemet. Nézz rám, és most mondd azt, hogy tényleg kellek így neked!

A férfi csendesen közelebb hajolt hozzá, finoman megcsókolta a lehunyt szemhéjakat, kezeivel Anna kezeit kereste.

—Gyönyörű vagy! —betűzte neki ujjaival.

—Akkor gyere velem, mutatok neked valamit!

Hirtelen magára kapta ruháit, kezébe ragadta pálcáját, és határozottan elindult az erdő felé. A férfi magára terítette köpenyét, és ő is elindult a már messze járó Anna után. Jó darabig gyalogoltak úttalan utakon, a sötét erdő mélyén, mígnem egyszer csak kiértek egy rejtett, erdei tisztásra.

—Megérkeztünk! —mondta Anna elégedetten.

A férfi körbetekintett a fura, titokzatos hangulatú helyen, és láthatta, hogy a sima téren látszólag rendetlenül elhelyezkedő kőtömbök árnyékai most szabályos félkörívű árnyékmintát vetnek a delelő hold fényében. A sugárirányban szétszaladó fénypászmák találkozási pontjában Anna állt, kezében tartva acélhegyű pálcáját.

Anna korábban számtalanszor járt már ezen a tisztáson, és az első pillanattól kezdve tudta, hogy ez a hely nem egy közönséges tisztás. Határozottan érezte a kövekből áradó sejtelmes energiát, elméjében egyre élesebb képet láthatott, ha ide betette a lábát. Egy idő után hangokat is hallott már, melyek egy egyre világosabban körvonalazódó valóságtudatot, soha nem tapasztalt ismereteket ébresztett fel benne. Olyan emlékek emelkedtek ki a semmiből, melyekről Anna világosan tudta, hogy azokat ő, személyesen soha nem tapasztalhatott meg, de azok az emlékek a tudatának álomszerűen ködbevesző vidékein mindig ott voltak, korábban is léteztek.

A férfi figyelmesen megvizsgálta a tér elrendezését, aztán hosszasan nézett a várakozó Annára. Óvatosan vett kezébe egy kavicsot, majd feléje hajította, mire Anna villámgyorsan kipördülve csapott le pálcájával a kavicsra, s hajszálpontosan lecsapta a levegőből. A férfi elégedetten bólintott, és elrévedezve, szinte hálásan nézett fel az égre. Nemsokára Annához lépett, s a mozdulatlanul álló nő nyakába egy vaskos, ezüstből készült, medálos nyakláncot akasztott. Ekkor hirtelen a környező fák közt fenyegető morajlás futott végig, s bár a környéken szellő sem libbent, az ágak mégis sejtelmesen kezdek el hajladozni, s a rajtuk alvó madarak riadtan ébredtek fel álmukból. Az égbolt hangtalanul villant, az öreg fák nyöszörögni kezdtek, s a tisztás szélén ijedten visítozva röppent fel egy bagoly. A harmattól csillogó fűszálak remegve feküdtek le a földre, mintha ezernyi láthatatlan láb járna rajtuk.

Az Anna nyakába akasztott láncon háromszögű medál csüngött, melyen egy hüvelyéből kivont, felfele mutató, egyenes kard volt gravírozva. A középen lévő kardot kis halálfejekből kirakott kör vette körül. A férfi fél térdre ereszkedett, jobb kezével óvatosan megragadta Anna ruhájának szélét, ajkaihoz, majd homlokához emelte. Felemelkedett, hosszasan nézte a nőt, majd ujjaival a torkán lévő sebhelyéhez nyúlt, erőteljesen lenyomva, furán, kissé hátborzongató, gurgulázó hangon, de jól érthetően a következőket mondta:

—A többi kelléket majd holnap adom át. Tudtam! Mindig tudtam, hogy Te leszel az! —Anna döbbenten hallgatta a furcsa hangon megszólaló férfit, ujjaival a nyakába akasztott medált tapogatta, és csak ennyit mondott csendesen:

—Nem én választottam! Ti választottatok engem, pedig én nekem még igen sokat kellene tanulnom!

Másnap, Anna egy pehelykönnyű, bambuszból készült, úgynevezett tszai-t kapott ajándékba. A két részből összeszerelt, közönséges pálcának álcázott szerszám nyelének elcsavarásával egy húszcentis, fűzfalevél alakú, borotvaéles acélpenge ugrott ki üregéből, és az így átalakult, szúrásra-vágásra egyaránt használható, indiai eredetű tszai félelmetes fegyverré vált egy hozzáértő kezében. Anna érdeklődve forgatta ujjai közt, miközben a szinte eltörhetetlen bambuszból készült fegyverre vésett, távol keleti írást próbálta megfejteni.

—Mit ír rajta?— kérdezte.

—„Kövesse pengéd a fényhez közelítő lepke röptét!”.

—Milyen nyelven van írva?

— Khmer tanítás. Itt van a többi kellék is. —nyújtott át Annának egy díszes, selyemzsinórokból font övet. A csőszerű öv belsejébe finom-művű láncot húztak, a végeken lévő díszes selyemcérnából készült bojt takarásában rombusz alakú acélnehezéket rejtettek. A fojtásra, csapkodásra egyaránt használható fegyver a kardcsapást is képes volt kifogni, s a végeken lévő nehezékek kicsapódáskor könnyűszerrel betörték akár a koponyacsontot is. A legvégén egy vékony pengéjű, bambuszból készült tokba tolt, rövid tőrt adott át Annának.

—Most már eléggé erős vagy! —fűzte hozzá befejezésképpen.

—Ez akkor azt jelenti, hogy most elhagysz? —kérdezte Anna rosszat sejtve.

—Nem hagylak el, de most el kell mennem valahová, messze.

—Értem. —engedte le ölébe kezeit Anna. Kínos csend telepedett rájuk, szótlanul ültek egymás mellett, végül a férfi próbált újra beszélni, de ezúttal nagyon nehezen sikerült szavakat kinyögnie sérült hangszálaival.

—Ha most elmegyek, akkor később minden úgy lehet, ahogyan te szeretnéd. —suttogta erőtlenül.

—Gondolod? —nevetett fel keserű hangon Anna. —Így gondolod? Ám legyen! Legyen úgy, ahogyan te akarod! —és nemsokára egyetlen búcsúszó nélkül váltak el egymástól.

Anna szótlanul állt háza teraszán, s mikor újra egyedül volt a végtelen éjszaka csöndjében, beletörődve a megváltoztathatatlanba, elégedetten tapogatta végig újonnan kapott arzenáljának minden darabját.

—Azt mondják, hogy a lepke röptét kövessem? Hát jó! A sötét szárnyú lepkéket ismerem már, de hol van itt az a bizonyos fény?

Határozott mozdulattal tolta ki a tszai hegyét, majd erőteljesen suhintott vele, s a vékony acélpenge hátborzongatóan visított bele a hideg éjszaka csendjébe.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 9

2012-01-07T03:48:00.001+02:00

Második Fejezet

A Sötétség Úrnője (3)

Anna késő délután érkezett haza. Bezárt ajtaját akarta nyitni, mikor keze beleütközött az ajtó kilincsére akasztott arany nyakláncba, melyen egy aranyból készült makk függött. Szíve elszorult, keze megállt a levegőben. Erőtlenül rogyott le ajtaja elé, majd lassan, két öklével némán ütni kezdte a nehéz rönkökből összeillesztett falat. Egyre erőteljesebben csapkodott ökleivel, kezei felszakadoztak, ütései nyomán vérnyomok maradtak a ház oldalán. Ajkai érthetetlen, fenyegető szavakat mormolt, elméjének ködös horizontján fenyegető, sötét felhő csapott a magasba, gomolyogva terült szét, és beborított körülötte mindent. A vadul kavargó felhőkben villámok cikáztak körülötte, testébe iszonyú fájdalom kínja nyílalt. Kétrét görnyedve a fájdalomtól, vad viharban hevert egy csupasz, semmiben lebegő szikla csúcsán, körülötte rémisztő mélységként tátongott a semmi. Fájdalomtól előreborulva, hirtelen éles fény villant tudatába, elméjében fenyegetően villogott valaki a fényben. Fejét lassan emelte fel, két kezét arca elé tartva szörnyűséges, pengékben végződő karmokat láthatott. Elrémülve tekintett a magasban villódzó fény felé, és ekkor egy dörgő hang szólt hozzá:

—Bosszút szomjazol. Ölni akarsz? Vért akarsz! Szenvedést szeretnél okozni?

—Semmit sem akarok már! Semmit sem akarok többé! Eleget szenvedtem, legyen már vége mindennek! —válaszolta elkeseredetten Anna.

—Szenvedést emlegetsz? Szenvedésről beszélsz? Te még nem is tudod, hogy mit jelent az igazi szenvedés! Akarsz igazi szenvedést látni? Akarod? Megmutathatom neked, hogy mit jelent a szenvedés, ha ezt akarod! —és Anna arcát forró lángnyelvek kezdték el nyaldosni.

—Jaj, ne! —roskadt össze rettenetes kínjában, kezeit védekezően tartotta maga elé, mire a lángok lelohadtak.

—De hisz csak egy pillanatig égtél, hol lenne akkor az örökkévalóság? —Anna nem válaszolt, erőtlenül terült el.

—Legyen vége! Legyen vége, kérlek! Szabadíts meg ettől a gonosz világtól! —zokogta keservesen.

—Én a világot szabadítom meg a gonosztól, és veled terveim vannak! Ha a fényességet akarod, ismerned kell egyszer a sötétséget! Győzd le a sötétséget, tied lesz újra a fényesség!

—Mit tehetek én, a szerencsétlen, a kisemmizett, az erőtlen vak? Mit tehetek én? Hogyan győzhetek én le bármit is?

—Nem vagy egyedül! Kérdezd őt! Ő tudja az én törvényeimet! —A fény elhalványult, a hang is igen messziről jött már, mikor a következőket hallotta még:

—Ne felejtsd, most alkut kötöttem veled, és nem hátrálhatsz meg többé a sorsod elől! Ha megmaradsz az utamon, akkor az én nevemben fogsz cselekedni, és csak nekem tartozol elszámolással!

—De ki vagy te, és mit akarsz tőlem? —kiáltotta Anna haragosan az eltűnő fény után.

—Tudod már! —jött nagyon távolról a válasz, miközben érezte, hogy hátával a háza falának támaszkodva ül, a kezében szorongatott arany nyaklánc medálját Corvo, a holló igyekszik elcsenni.

Csillagtalan, sötét éjszaka volt, Anna elégedetten simogatta végig két kezével a testén feszülő fekete, csipkés ruhát, mikor kezében tartott pálcájával kilépett a háza teraszára. Delejes erő vonzását érezte, szinte önkéntelenül cselekedett, tudatában ott volt valami ösztönös hajtóerő, ami most megállíthatatlan cselekvésre késztette. Tudatából teljesen eltűnt az örökös szorongás, az ismeretlentől való rettegés nyomasztó érzése. Az örökös sötétség nem volt többé riasztó, a tér nem volt többé egy fenyegető ismeretlen mélység. Érezte, tudta, hogy körülötte ugyanaz a világ kavarog továbbra is, ám ennek a világnak ő már nincs többé kiszolgáltatva. Nem egy céltalanul bolyongó áldozat volt többé, hanem részévé vált annak a világnak, amelyről csak ő tudott. Egy teljesen új világban, melyben most neki küldetése van.

Határozottan indult neki a hegyeknek, erdőknek, titokzatos vadcsapásoknak, erdők mélyén fekvő, titokzatos sziklakövek felé, a sötét vizű erdei tavak partjára kívánkozott. Kezeivel lágyan ölelte át az évszázados fák kérges törzseit, arcát ráfektette a fák mohás törzsére, és érezte a fák kérge alatt az élet lüktetését. Korhadt fatörzsek nedves gombaillatát szívta mélyen a tüdejébe, s magával hozta ruháján a bódító illatú vízi liliom virágporát a vadon mélyén megbúvó mocsarak partjáról. Tudatában feltárultak a titkok, értelmet kaptak a rejtelmes hangok, feltárultak a látszólagos véletlenek közti összefüggések.

Anna az elkövetkező időben a rendszeres bolyongásai során megtudta, hogy a sűrű erdők bizonyos pontjain miért vannak titokzatos tisztások, ahol soha nem nőnek fák, hogy a környéken látszólag kaotikusan szétszórt sziklatömbök rejtett üzenetet tartalmaznak az értők számára. Megtudta, hogy miért vannak olyan sziklatömbök, melyek mindig meleg tapintásúak, és vannak ugyanolyan összetételű sziklatömbök, melyek a legnagyobb melegben is mindig hűvösek maradnak. Tudta, hogy hol vannak olyan baljóslatú helyek, ahol a fák sötéten állnak, a környéken hajdani gonoszságok, rémtettek hűvös borzalma tanyázik. Az ilyen helyeken soha nincsenek fiatal facsemeték, és az idős fákra soha nem fészkel egyetlen madár sem, de még madárdalt sem lehet hallani a környéken. A sötét fatörzsek mögött néha hangtalanul suhanó árnyak, ködös formák jelennek meg, és tűnnek el nyomtalanul. Anna nem félt soha, a sötét, csillagtalan éjszakákon is bátran lépett a mindig hűvös, néha jéghideg levegőjű helyekre, s tudta, hogy ezeknek a helyeknek szeme van. Tudta, hogyha látna és megfordulna, akkor a szeme sarkából mindig azt a semmibe illanó árnyékot láthatná, melynek közelségét csak érezni lehet, de megpillantani soha! Anna azonban tudta, érezte világosan, hogy ott van az a valami a háta mögött. Ha megállt, akkor a háta mögül suttogó hangokat hallhatott, értelmetlen szavakat mormolt valaki. Ilyenkor tudta azt, hogy a gonosz settenkedik a nyomában. Fölényesen mosolyogva lépet tovább, mire az a láthatatlan valami szitkokat szórva, dühösen foszlott szét a semmibe. Ezek a lények mindig utálták Annát, mert ő nem félt tőlük. Megtudták, hogy soha nem lehet hatalmuk fölötte, és akkor már féltek is tőle. Anna néha azonban játékos, selymes suhogást hallhatott, vidám gyereknevetést vélt kivenni maga előtt, és róluk is tudta, hogy ilyenkor az erdő vidám, gondtalan lényei suhannak tova a virágos rétek fölött. Ha napfényes idő volt, sokszor Anna előtt jártak, a fatörzsek mögül kikukucskálva nézték, ahogyan különböző gyógynövényeket gyűjt kosarába, s vonulásukkal hangtalanul mutatták az utat neki, ha valahol hasznos titkot rejtegetett az erdő, ha mézédes szamócát érlelt a nap, vagy ha ízletes rókagombát lehetett már találni a fenyvesek tűlevelei közt.

Végtelen kóborlásai során sokszor érezte, hogy a távolból néha követi valaki, és azt is tudta, hogy ki az a valaki, ám az a valaki az úttalan utakon való kirándulásai során soha sem jött közelebb hozzá, mindig a távolban maradt, majd nyomtalanul eltűnt. Egy holdvilágos éjszakán sikerült végre közelebb csalogatnia magához azt a valakit. Puha szarvasbőrből készült lábbelijét kezébe fogva sétált a harmatos fűben, leült egy lapos sziklakőre a közeli hegyi patak partján, ahol a patak vize egy mély kőteknőben lecsendesedve folyt tova. A gyenge fényben rovarok röpködtek a csillogó víztükör fölött, s ha bepottyantak a vízbe, a szemfüles pisztrángok azonnal lecsaptak rájuk. Anna érdeklődve figyelgette a rovarok monoton zümmögését és a halak csobbanásait, s elméjében sikerült végre képet alkotnia a számtalan rovar komplikált röppályáiról, és nemsokára megértette, hogy a halak mikor csapnak le a vízbe pottyant rovarokra. Egy idő után már el is unta, lekicsinylő mosollyal ajkain könyvelte el, hogy még a szemfüles pisztrángok is elvétik néha a zsákmányukat.

—Ha már nem lennétek annyira éhesek, akkor elnézést! Bagoly, te pedig ne leskelődj!—mondta mosolyogva a közeli fenyőn kuksoló bagoly felé. Pillanatok alatt kibujt a ruhájából, és egyetlen mozdulattal bevetette magát a jéghideg vízbe. Kellemes borzongással a bőrén emelkedett ki a holdfényben higanyként csillogó víztükörből, hosszan hátravetett hajáról csordogált a víz, karcsú testének bőrén drágakőként szikrázott a vízcseppeken megcsillanó hold fénye. Fejét hátravetve haját simította hátra, mikor tudatába bevillant az a jól ismert érzés. Lassan a bujkáló felé fordult teljes testtel, bőrén érezte a tekintetet, ami ezúttal egészen másvalamit sugalmazott. Formás mellein megfeszültek mellbimbói körül az izmok, de nem tudta még eldönteni, hogy az a leskelődő tekintet, vagy a jéghideg víz miatt történik. Ezért aztán lassan elindult kifelé, kilépett a meder szélén lévő sziklakőre, fejét hátraengedve lerázta hajáról a vizet, és úgy állt ott a holdfényben a leskelődő felé fordulva, mint a kagylójából kilépő, milói Vénusz. A leselkedő felől ekkor egy halk ágroppanás hallatszott, mire Anna gyöngyözően elnevette magát.

—Nem segítenél inkább megtalálni a törülközőt? —mire a fák alól elvált egy árnyék, és lehorgasztott fejjel jött közelebb.

—Nem találod te sem? —kérdezte Anna lágy hangon. —Akkor bizonyára otthon felejtettem.
A férfihoz lépett, karjait a nyaka köré fonta.
—Ölelj magadhoz! Fázom! —mire a férfi kezei lassan végigsiklottak Anna csuromvizes hajtincsein, végig nedves hátán, majd szétterültek formás fenekén, és Anna tudta most már biztosan, hogy most nem a hideg miatt futkorászik rajta a borzongás.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 8

2012-01-06T00:20:00.001+02:00

Második Fejezet

A Sötétség Úrnője (2)

Másnap zajos birkanyáj érkezett fel a völgyből, számtalan bárány ugrabugrált vidáman az élénken zöldellő mezőn, csengtek-bongtak a vezérkosok nyakába aggatott kolompok, Annát pedig kitörő örömmel üdvözölte a szekér bakjáról leugró fogatos.

—Jaj, drága, nagyságos asszony! Jaj, de nagyon örvendek, hogy épségben láthatom. Nem is hiszek a szemeimnek! Istenem, de jó, hogy láthatom. —és a szegény pária levett kalapját gyűrte, csavargatta kezében, arcán örömkönnyek futottak végig. Anna elérzékenyülve jött elébe, de ő nem tudott sírni.

—Eljöttem én is ide, a pakulárral, né! —intett a fogatos az asszonyával és a két kisgyerekkel érkező főpásztor felé. —Sok kellékük van, üst meg mindenféle edény a sajtnak, szákok, szerszámok a gyapjúnak, és az őszig igen sok van hátra ám. Igaz, Máté? —kérdezte az odaérkezőt, aki asszonyával most megállt Anna háza előtt.

—Adjon Isten! —emelte meg kalapját a pásztor, felesége pedig iszonyodva vetett keresztet magára a feketébe öltözött, arcát fekete bársonnyal lefedett arcú, délceg asszony láttán.

—Isten hozta önöket is! —köszöntötte Anna az érkezőket, akik meglehetősen sietve álltak tovább, a pásztor felesége rémült arccal lökdöste gyerekeit tovább. Anna világosan hallotta, amikor a gyerekeit vonszoló asszony kioktatta csemetéit:

—Nehogy ide merészeljétek tenni a lábatokat, mert ha megfog, elevenen megsüt és megesz ebédre mindkettőtöket. Megértettétek? —mire a két gyerek rémülten szaladt előre.

—Hagyd abba, te balga asszony! Mit ijesztgeted azokat a pulyákat? —dohogott a pásztor, de a feleségét nem lehetett megnyugtatni.

—Nekem te ne beszélj itt mindenféléket, jó? Mindenki tudja, milyen jóféle fehérnép ez. Az urát eltemette, a tiszteletes úrral is kikezdett, nem hiába verte meg úgy az Isten, ne félj! Te is, láthatom, hogyan nézed. Esik ki a két szemed, ahelyett, hogy sülne ki a szégyentől, nézzünk oda! —dühöngött a feleség, mire a pásztor csak legyintett. —Integethetsz, integethetsz, de látom én rajtad, ismerlek én jól, máris folyik a nyálad utána.

—Ne hallgasson rájuk, nagyságos asszony! —mondta zavarodottan a fogatos —hisz tudja jól, hogy milyen buták ezek az emberek. Buták ezek, mint a sárga föld! —és visszaült a szekerére. —Az Isten áldja meg, s ha valami kellene, hát akkor csak szóljon! Visszafelé jövet feltétlenül benézek még magához, mert visszahoztam magának valamit! Majd meglátja!—mondta fontoskodva, majd halkabbra fogva hozzátette: —Ha majd egyedül lesz, zárja jól magára az ajtót, mert a környéken bujkáló, kóbor cigányokat láttak a napokban. A rendőrség is keresi őket, mert ha minden igaz, akkor ezek öltek már embert is. Vigyázzon magára! —s ezzel lovai közé legyintett egyet a pálcájával.

—No, gyí! —indult ő is a pásztor után, akinek a felesége még mindig kárpált valamit, mire a pásztor végül türelmét vesztve rárivallt:

—Elhallgass, te, asszony, mert istenuccse, eltöröm a hátadon ezt a botot. —rázta meg feléje a kezében tartott furkósbotját, mire asszonya duzzogva dobott egy faágat az egyik elkóborolt birka után, de egyetlen szót sem mert többé szólni a hátralévő úton.

Anna késő estig várt a visszatérő fuvarosra, de az nem jött aznap vissza, és mint később megtudhatta soha többé nem tért már vissza. Azon az éjszakán vad kutyaugatást hallhatott a távolban lévő havasokon lévő karám felől. Késő éjjel volt, mikor valaki finoman kopogtatott Anna ablakán. Egy kétségbeesett hangot hallhatott:

—Nagyságos asszony, Mihály vagyok, a pásztor segédje. Baj történt, nagyságos asszony, és nincs senki más a környéken, akihez mehetnék. Velem tudna jönni a karámhoz?

Anna gyorsan kapkodta magára ruháit, pillanatok alatt készen állt.

—Mi történt? —kérdezte aggodalmasan.

—Máté úr küldött magáért, hogy ha tudna segíteni. Agyonverték a fuvarost és azt a másik fiút is megszúrták. Azt, aki velem érkezett a napokban, emlékszik rá?

—Várj! —szólt rá Anna a reszkető fiúra, és a szekrényéhez lépett. —Fogd a kosarat, és rakd bele mindazt, amit odaadok neked.

Mikor készen voltak a pakolással, bezárta ajtaját, kezébe fogta a botját, és csak ennyit mondott:

—Most akkor vezess! —és ezzel elindultak mindketten a havasokon lévő karám felé.

A hegyoldalban lévő házikó előtt Máté, a pásztor várt rájuk türelmetlenül egy lámpással a kezében.

—Nagyon köszönöm, hogy eljött, nagyságos asszony. —mondta remegő hangon. —Itt van ez a fiú, még él, szegény. Leszúrták. Én nem tudom, hogy mit csináljak vele, nem merem megmozdítani sem, és már igen sok vért veszített. Nincs más senki, akihez fordulhatnék ebben a vadonban. A szekeret elrabolták a lovakkal együtt, és amilyen állapotban van ez a fiú… Istenem! Itt van Pista is, a fuvaros… szegény, de ő már nem él. Fejszével verték le a szekérről. Még élt, mikor megtaláltuk, de hamarosan meghalt. —A pásztor hangja elcsuklott a sírástól. —Szerencsétlen ember! A három árvával most otthon maradt asszony hiába várja ezután.

—Hol van a sebesült? —kérdezte Anna csendesen, mire egy fakunyhóba vezették. A fából összetákolt priccsen nyöszörögve feküdt a sebesült pásztorfiú. Mellén mély seb tátongott. Anna szakértelemmel fogta meg a sebesült kezét, a pulzusát nézte.

—Figyelj rám! —Szólt rá a félig eszméletlen sebesültre. —Szuszogj mélyen, amennyire csak tudsz, és ne ijedj meg, csak csináld azt, amit mondok. Rendben? —mire a sebesült bágyadtan bólintott.

—Kezdhetjük! Most! —mire a sebesült mélyen levegőt vett, Anna lefogta az orrát-száját, majd rászólt: —Most fújd! —A fiú erőlködve fújt, Anna ráhajtotta fejét a fiú mellkasára, figyelmesen hallgatta a mellkas zörejeit, másik kezét finoman a seb nyílásán tartotta, pár pillanat múlva elégedetten vette le kezeit.

—Jól van, egyelőre nincs gond. Szerencsés vagy, mert a tüdőt nem érte el a szúrás, és úgy tűnik, hogy fontosabb ütőeret sem. —a háta mögött csendesen állók felé fordulva folytatta:

—Most fertőtlenítjük egyszer a sebet, aztán bekötözzük. Kell ide tiszta, előzőleg forralt víz, hogy lemossuk a vért! Hoztam kötszert, a kosárban van pár dolog! Gyógyszereink nincsenek, de szerencsére mindenünk van, amire most szükségünk lehet. —A körülötte állók pedig szótlan értetlenséggel néztek rá, Anna pedig így folytatta:

—A patak partján kell lennie rekettyebokornak. Egy kétarasznyi, seprűnyél vastagságú ágat hozzanak, a kékeszöld levelűből, a kérgét hagyják sértetlenül rajta. Segítsenek, kérem!

—Mária! —szolt rá asszonyára Máté. —Tégy oda vizet, és tedd azt, amit a nagyságos asszony mond neked, megértetted? Mihály, te lódulj fűzfavessző után! Ahol a kullogó, taknyos juhok szokták rágcsálni az ágakat, ott láttam én olyan kékes levelű fűzfabokrot.

Mária riadt szemekkel csak bólintott, térült-fordult serényen, szótlanul segített Annának mindenben. Mihály nem értette miért kell ide most az a fűzfa, de szótlanul rohant ő is, és hamarosan érkezett is vissza néhány jókora ággal. Anna kezébe tette, és csak nézte szótlan csodálkozással, hogy Anna a vaksága ellenére, finom kezeivel milyen precízen hasítja körmével végig az ág zöldesszürke kérgét, finoman lefejti, majd erőteljes kézmozdulatokkal felpuhítja a rostokra szakadozó nedves kérget, majd óvatos mozdulattal, a fehér, nedves felével helyezi a sebre.

—Vérzéscsillapító van benne, természetes aszpirin, ami erős láz és gyulladáscsökkentő is egyben. —mondta magyarázatképpen. —Ezért mondtam, hogy van itt mindenünk, amire csak szükségünk lehet, csak a kezünket kell kinyújtanunk utána.

Később, kimerülten ült le a két asszony a kunyhó küszöbére, Máté szótlanul csak lógatta a fejét egy háromlábú fejőszéken üldögélve, Mihály egy farakásnak dőlve búslakodott, Anna egyenes háttal, oldalra fordított fejjel hallgatott. Mária kezdetben csak lopva tekintett rá, aztán nézte hosszasan és egyszerű lelkében viharosan kavarogni kezdtek az érzelmek. Ölében tartott keze idegesen rángatózott néha, képtelen volt megszólalni. Anna keze lassan a Mária keze után nyúlt, Mária meglepettségében pedig nem merte visszahúzni az övét, és csak nagy későre merészelt megszólalni:

—Nagyon köszönöm, hogy eljött… ne haragudjon, hogy olyanokat… igazán ne haragudjon, hogy… —mire Anna most mindkét kezével megfogta a dadogó asszony durva, munkától feltört kezét. Erre Mária keserves sírásba kezdett, és ráborult Annára, az pedig melegen ölelte magához a zokogó asszonyt.

—Mondtam neki, mondtam neki, ne induljanak el ilyen későn! —dadogta a sírástól mindegyre elcsukló hangon —Ráérnek majd reggel elmenni, de szegény Pista azt mondta… azt mondta, hogy siet haza, mert várja otthon a felesége… aggódni fog, egész éjjel nem tud majd aludni, ha nem ér haza… Istenem! Megölték. Megölték. Most már soha nem fog hazamenni… Úristen, mi lesz azokkal a szerencsétlenekkel?

—Kik tették, hogy történt? —kérdezte Anna csendes hangon, mire Máté akadozva mesélni kezdett.

—Már sötétedett, mikor elindultak, és elküldtem vele ezt a fiút is… az Isten verjen meg, —mire Mária feljajdult:

—Ne mondj ilyeneket, Máté!

—… előzőleg is nagyon ugattak a kutyák az erdő felé, embert fogtak, tudhattam volna, hogy… ej, —szünetet tartott —… aztán egyszer csak hallottuk, hogy segítségért kiáltoznak, futottunk, a kutyák is jöttek, de mire odaértünk, mindketten a földön feküdtek, Pista még élt. Szegény, mondta, hogy ketten vannak a gazemberek, és valami arany nyakláncot is emlegetett, olyant, hogy egy olyan aranyból készült makk van rajta, és hogy azt elvették tőle, aztán már semmit se mondott. —Anna szívébe fájdalom nyilat, és csak ajkait harapta fájdalmában.

—Elvitték a szekeret is a gazemberek, lovastól, s nekivágtak a hágónak. Hallatszott is, ahogyan vágtatnak, a kutyák pedig üldözték egy darabig a sötétben, de aztán csak jöttek vissza zavarodottan. Nem is értem, valamitől nagyon megijedtek, csak nyüszítettek, és az istennek se akartak újra nyomot fogni. Volt ott valami a sötétben! —mondta Máté mélyen elgondolkozva. —Volt ott valami, nem is tudom… a levegőben volt a halál! Nem tudom pontosan megmondani mi volt ott, de hogy nem csak mi és a menekülő gyilkosok voltunk ott fent, az biztos! Egy pillanatra mintha valami sötét, fekete árnyékot láttam volna hangtalanul suhanni a fák közt, a hágó felé, és esküdni mernék, hogy én a halált láttam az este! —felesége riadtan vetett magára keresztet.

—Jaj, ne, Máté, ne emlegesd. Elég bajunk van már így is! —de Máté szinte révületbe esetten nem is hallotta asszonya sopánkodását, zavartalanul folytatta:

—A sötét halál suhant a nyomukban, ezért aztán nem is merészkedtem üldözni őket a sötétben, pedig nem lehettek még messze a gazemberek, hogy verje meg őket az Isten!

Anna lehajtott fejjel hallgatta, átszellemült arccal emelte fel fejét, majd nagy későre hozzátette:

—Az Isten bosszúálló keze elől nem menekülhet el senki.

—Bár úgy lenne, nagyságos asszony! Bár úgy lenne! —mondta lehajtott fejjel Máté. —Bár úgy lenne, ahogyan mondja, mert ebben az átkozott világban már nincs igazság!

—De lesz, Máté! Lesz! Higgye el nekem, hogy lesz! —gondolta magában Anna, és érezte, hogy lelkében megint elpattanni készül egy kerék.

Világosodott, Máté fáradtan állt fel a helyéről, és odaszólt a búsuló Mihály legénynek:

—Indulj, fiam, menj egyszer a rendőrségre, aztán… aztán ne felejtsd, ne felejtsd el szólni…

—Én szóljak neki? —lógatta keserűen a fejét a fiú, és elindult lassan a lejtő irányába.

—Máté bácsi! Máté bácsi! —kiáltotta vissza egyszer csak Mihály, miközben kezével a hágó irányába mutatott. —A lovak!

A hajnali félhomályban két ló ballagott lefele, nyakukban még istráng lógott, maguk után vonszolták a vonórúd egy jókora darabját is. Máté rohanva érkezett a lovakhoz, és csak nézte hitetlenkedve azt, amit láthatott. A combvastagságú vonórudat egyetlen, sima metszéssel elvágta valami szörnyű erő.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 7

2012-01-03T23:57:00.000+02:00

Második Fejezet

A Sötétség Úrnője (1)

Halotti csend honolt a jégbe fagyott, havasi tájon, mozdulatlanul álltak a zúzmarától hófehér fák, csak a gerendában rágcsáló szú monoton percegése törte meg a csendet. Anna örökös éjszakájában most különös fények villódzását látta, álmában régi képek villantak fel, egy örökre eltemetett világ hazajáró szellemeinek árnyékvilágát láthatta, újra meg újra. Egy egyre távolabbi világot látott, melyben a tárgyak formája, a színek, az árnyak egyre jobban elveszítették fontosságukat, egyre idegenebbek és érthetetlenebbekké váltak. Szinte minden átmenet nélkül ébredt, és önkéntelenül tudta, hogy kint még mindig éjszaka van. Kifinomult érzékszervei révén érzett valami újat, szinte ott lógott a levegőben a sejtelmes változás, melyben most nem volt veszély, sem fenyegetésféle. Magára terítette a meleg medvebundát, kilépett a ház teraszára, és összekuporodva foglalt helyet a rönkpadok egyikén. Mélyet lélegzett a jéghideg levegőből, melynek megváltozott illatát igyekezett értelmezni. Arcára mosoly költözött, tudatában helyére kerültek a dolgok. A környéken semmi sem mozdult, átlagos ember füle egyetlen hangot sem tudott volna kifogni, ám Anna rendkívülien éles hallása elől semmi sem maradhatott észrevétlen. Fejét jobbra-balra elforgatva a legkisebb neszt is kiszűrte, a vaksötét, látszólag mozdulatlan világ számára egészen másképpen tárta fel titkait. A kémény felől időnként alig érzékelhető nesz érkezett, és Anna tudta, hogy azt a parányi sercegést a kémény langyos huzatában melegedő bagoly karmai okozzák a téglán. Régi ismerős volt a bagoly, rendszeres, éjjeli látogatója a ház kéményének. Anna, ahogyan rá figyelt, elmosolyodva vette tudomásul, hogy ez a gondtalan mocorgás ezúttal másvalamit jelent, mert a kémény felől most két bagoly karmainak zörejét hallhatta.

—Nocsak! Elhoztad a menyasszonyodat is? —mondta magában nevetve.

A közeli hóban nesz hallatszott, mire a kémény tetején abbamaradt a mindegyre megújuló mocorgás is, és szinte azonnali, halk huppanást lehetett hallani a hóban, keserves cincogást, aztán semmit.

—Megvan a nászajándék is. Jó étvágyat! —nevetett Anna vidáman, tudta, hogy egeret fogott a bagoly, bár az árnyékként suhanó vadász szárnyainak hangját ő sem hallhatta.

A távolból apró, közeledő lépések alig észlelhető nesze hallatszott, és Anna tudta, hogy ez egy zsákmány után kutató róka lépései. A róka megállt, figyelgetett valamit, hosszasan elüldögélt a hóban, de Anna miatt már nem mert közelebb jönni. Egy darabig várakozott, beletörődve vakarózott egyet a havon ülve, aztán megfordult és visszament arra, amerről jött. Ekkor a ház teraszának lépcsője alatt megmozdult valami. Anna figyelt, de a nesz nem ismétlődött többé, ezért aztán figyelme másfele terelődött, a gondolatai is mesze szálltak, és ekkor újra megmozdult valami a lépcső sarkának az irányából. Ezúttal tisztábban hallotta, hogy bujkál ott valami. Óvatosan állt fel, élesen figyelve közelített a korábbi hang irányába, letérdelt a lépcső szélére, kezével tapogatózva nyúlt a lépcsőfokok alá. Keze tollakba ütközött, mire egy éles csőr koppintott Anna ujjaira.

—Itt vagy? Gyere, nem bántalak, te buta! —nevetett Anna, és újra próbálkozott, mire a madár erőtlenül csapkodni kezdett szárnyaival, mikor Anna kiemelte a lépcsők alól.

—Gyere, mert ha itt maradsz, megesz az a csúnya róka! —mire a nagy, fekete madár csak annyit mondott:

—Kár.

—Kár, persze hogy kár. Mi történt veled? Hosszú ez a gonosz tél, igaz? —és meleg kezével végigsimogatta a rémült holló éjfekete tollait. —Úgy látszik, mindened a helyén van, de a begyed az nagyon üres. Gyere, hátha találunk valami ennivalót neked is odabent. —és elindult befele, ölében a halálra rémült hollóval.

Fent az égen ekkor már egyre nyugtalanabbul pislákoltak a csillagok, a távoli hegyek ormai felől hirtelen megélénkült a légmozgás, s szinte érezni lehetett, ahogyan az eddig mozdulatlanul álló levegő hullámzani kezd, és nemsokára a fenyők ágain gyémántként csillogtak az olvadozó jégvirágok. Egyre több helyről hallatszott nehéz puffanás, ahogyan a fenyők lerázták magukról a rájuk rakódott, súlyos hótakaró terhét.

—Végre! Megérkezett! —susogtak sejtelmesen a fák, és hálásan emelték ágaikat az ég felé.

Melegen sütött a nap, Anna fekete ruhában, arcán a szokásos fekete bársonyszalaggal ült a napon, és percek óta élésen figyelt a távoli erdő egy bizonyos pontjára. Tudta, hogy van ott valaki, mert a testén érezte annak a valakinek a tekintetét, és tudta azt is, hogy az a szempár egy gonosz valakié. Nem érzett félelmet, bár szíve gyorsabban vert, kezében szorosabbra fogta acélhegyű pálcáját. Egyre kifinomultabb érzékszervei révén már sok új dolgot tapasztalt meg eddig, de most mégis csodálkozott kissé azon, hogy tudatában mennyire nincs kétsége afelől, hogy a távolból figyeli valaki, és ráadásul tudja azt is, hogy az a valaki egy rossz ember. A távolból ekkor közeledő kutyák ugatását hallhatta, egy egyre közeledő csengettyű hangját, majd nemsokára emberi beszédet is. És ekkor elfordult valahová az a távoli, kutakodó szempár is, megszűnt az a szúró, vizslató tekintet. Nemsokára két pásztorsegéd érkezett a ház elé, két vidáman nyargalászó kutyával, egy alaposan felpakolt, csengettyűs szamarat vezettek kötőféken.

—Adjon Isten jó napot, nagyságos asszony! —köszöntek tisztelettudóan az érkezők. Anna pedig mosolyogva fogadta a köszönésüket.

—Mi most megyünk fel, ide a havasra, hogy rendbe tegyük a karámot, mert a hét végén jön fel a nyáj is. —mondta az egyikük, zavarodottan matatva kezében a kalapját. —Ugye nem haragszik, ha itt megyünk át? Csak látni akartuk, izé… hogy él-e még? Hosszú volt a tél…

—Megvagyok egészben, nem téptek szét a farkasok. —válaszolta Anna nevetve, mire a két pásztorlegény csak összenézett zavarodottan.

—Akkor mi mennénk is, az Úr áldja meg a nagyságos asszonyt.—és indultak is sietve. Anna csak bólintott, s mosolyogva hallgatta, amint a két pásztorlegény összesúg egymás közt, mikor már biztonságos távolságban érezték magukat.

—Láttad? Láttad mekkora holló ült ott mellette? Boszorkány ez! Az! Bizony Isten, hogy csak egy igazi boszorkány lehet. Másképpen itt hogyan élte volna túl, egyedül a telet. Jó, hogy vak, mert az ilyen a szemével szokott ártani, de ki tudja? Jó lesz vigyázni vele. Mekkora csúnya nagy madara van… brr!

Anna csak mosolygott, aztán odaszólt a terasz korlátján tollászkodó hollónak:

—Hallod, Corvo, te hallod, hogy milyen buták ezek az emberek? —mire a holló neve hallatán abbahagyta egy pillanatra a tollászkodást, okosan csillogó szemeivel Annára nézett, s halkan mormolt is valami válaszfélét. —Buták bizony, és nem elég, hogy csak buták, hanem gonoszok is! Néha gonoszabbak a Sátánnál is!

Corvo, elégedetten a szépségével, meglebegtette szárnyait, és átugrott a szék karfájára, csőrével beletúrt Anna hajába.

—Ereszd el a hajamat, te csibész! —simogatta meg Anna nevetve a hollót, mire a madár az ölébe ugrott, és a ruhájának egyik gombját kezdte el csőrével csipkedni. —Igazi betyár vagy! —nevetett Anna önfeledten, ám ekkor újra érezte, hogy a távolból rászegeződik egy sötéten villogó szempár. A holló is azonnal abbahagyta a csipkelődést, erőteljes szárnycsapásokkal a levegőbe vágta fel magát, és az erdő felé lendült. Mikor az erdő széléhez ért, egy helyen körözni kezdett, mély hangon károgott, majd ágról ágra ugrálva követett valamit, ami egyre mélyebbre menekült, befele az erdő sűrűjébe. Csak akkor hagyta abba, mikor már az a valami végleg eltűnt a szeme elől, de még azután is sokáig körözött a magasban, és csak nagy későre szállt vissza Anna mellé. Peckesen állt, félig széttárt szárnyakkal a korláton, és elégedetten horkantott egyet.

—Elkergettem, ne félj! —jelezte úrnőjének. Anna kinyújtotta feléje kezét, mire a holló kecsesen ugrott át Anna kézfejére.

—Láttad őt, Corvo, láttad? —kérdezte Anna a madarat. —Vissza fog jönni! Majd ha sötét lesz, újra visszajön.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 6

2011-12-26T02:54:00.003+02:00

Ötödik rész:

Alvilág (3)

Kezeit elégedetten dörzsölte össze, bár hulla-merev arcáról egyetlen rezdülésnyi érzelmet sem lehetett kiolvasni. Élettelennek tűnő, halszerű szemeivel mereven nézett Fedorra, de az képtelen volt főnöke tekintetét elviselni, és zavarodottan fordította el a fejét.

—Szóval így, Fedor! Ez a te papod csak úgy kifizette azt a pénzt, gondolkodás nélkül! Tiszta keresztény szeretetből, mi? —mire Fedor lehajtotta fejét, és mélyen hallgatott. —No, nem bánom, végső soron nem is ez a fontos. —mondta már engedékenyebb hangon főnöke. —Lényeg az, hogy megtaláltátok. Ez most mindennél fontosabb! —szünetet tartott, majd hozzáfűzte: — Azt azonban ne felejtsd el, hogy ennek ezzel még egyáltalán nincs vége! Mi ketten, te és én, a napokban teszünk még egy-két látogatást az illetékesekhez, hogy pontot tegyünk a dolgok végére, és persze azért, hogy példát statuáljunk! Tanulják csak meg ezek a patkányok, hogy mi az új rend! Értetted, Fedor? A lényeg az, hogy tudják, mi vagyunk itt ezután az úr-isten!

Fedor megkönnyebbülten lélegzett fel, és csendes hangon kérdezte meg:

—A pappal… akkor most mi legyen?

—A pappal? — vonogatta vállát a sápadt arcú. —Hát... tudod, egyszer az, hogy papot ölni errefelé nem jó jel, és én úgy gondolom, hogy ennek a sátánfajzatnak is van egy annyi józan esze, hogy értse a dolgokat. Egyébként, ha nem tudná a száját tartani, vagy kavargatni merészel valamit, hát akkor tudjuk, hogy hol találhatunk rá, és én azt hiszem, hogy ő ezt sokkal jobban tudja, mint mi. Nem igaz? Van most azonban egy másik, sokkal fontosabb gondunk.

Ezzel indulni készült, mire kívülről újra felhangzott egy női nevetés, mire a sápadt arcú mereven állt meg az ajtóban. Halálfejszerű, csontos arcán kéjes vicsorgás jelent meg.

—Van még egy kis időnk, hadd lazítsunk addig egy kicsit. Hozzátok fel hozzám azt a varangypofájú, vietnami kurvát.

Kéjes gyönyörrel nézte a néha erőtlenül megránduló, halott-sápadt nő lassan elhomályosuló szemeit, s mikor azok már csak homályos, élettelen üveggolyókká váltak, reszketve dőlt a véres női holtest mellé, szemét behunyta, meztelen testén vad orgazmus remegése futott át. Hosszú percekig feküdt a vérrel átitatott ágyon, s vértől ragacsos kezével hálásan simogatta a halott lány meztelen melleit. Később, hosszas tusolással mosta le természetellenesen hófehér bőrét, tiszta ruhát öltött, majd elhagyta a helyiséget, és intett a folyóson várakozó két alaknak Pár perc múlva egy fekete zsákkal megrakodottan fordult ki egy gépkocsi az éjszakába, és a távolban vörösen izzó kohók irányába fordult. A forró salak meddőhányóinál várakozók kérdően néztek a gépkocsiból kiszállókra. Az egyikük cigarettára gyújtott, és megjegyezte:

—A Vámpír ünnepelt valamit! —mire a másik kettő csak bólintott, majd hanyag mozdulatokkal átvették és bedobták a súlyos műanyagzsákot egy kotrógép markolójába. Pár perc múlva sisteregve hullott alá a több száz-fokos, forró salak, és percek alatt befedte a közben már olvadozó, füstölgő zsákot, tartalmával együtt.

Sötéten feketéllő ház előtt állt le a hollófekete terepjáró, a sötétből előlépett egy alak. A leereszkedő ablakhoz lépett, a sápadt arcú kérdően nézett rá.

—Minden rendben van? —Az álldogáló bólintott

—Bent vannak!

—A zsaruk itt vannak?

—Csak az a közvetítő van vele, vagy mit tudom én ki az. Az, aki elhozta! —mire a sápadt arcú csak bólintott.

Az egyik szobában sötét alak ült az asztalnál, kezeit hátrabilincselték. Fejét komoran hajtotta mellére. Négy, állig felfegyverkezett marcona alak áll szótlanul a szobában. Az ötödik, egy civil ruhás, nyugtalanul ízgett-mozgott, szemmel láthatóan nem érezte jól magát a bőrében. Az ajtó lassan kinyílt, és a sápadt arcú csontos alakja jelent meg a bejáratban. Tekintetét körbejáratta a helyiségen, szótlanul lépett be, majd helyet foglalt az asztalnál. Sokáig nem szólt semmi, a sötét alakot fürkészte, de az mindvégig mozdulatlan maradt.

—Hej, barátom, nem jó neked ez a makacs hallgatás. Nem tesz jót az egészségednek! Igaz, be sem mutatkoztunk egymásnak. Nos, az én nevem, az én nevem Vámpír, de te ezt már biztos, hogy tudod. A tied? Nos, látod, itt ezzel máris gondok vannak. Gregor vagy, vagy inkább nem is! Talán, Mermilon? Ah, ennyi név! Vagy, szólíthatnálak inkább Wicislavnak? —és az eddig mozdulatlanul ülő alak önkéntelenül is megrándult.

—Na, ugye! Látod, látod! Nincsenek titkok! —és ezzel közelebb húzta a székét a lehajtott fejű alakhoz. —Nincsenek bizony, mert láthatod, hogy mi mindent tudunk, mert minden disznóság kiderül egyszer, és minden áruló elnyeri ilyenkor a méltó jutalmát is. Hát ez van, barátom! —tette kezét barátságosan a sötét alak vállára. —Te elárultál minket, a testvériséget, téged pedig eladtak a társaid. —és fejével a helyiségben álldogáló civil alak felé intett a fejével. —No, de így van ez rendjén! Jó, hogy most már a végére jártunk ennek, és akkor lenne még néhány apró dolog, amit még el kellene rendeznünk. Ne vedd személyeskedésnek, nekem nincs veled semmi gondom, és még tisztellek is, mert bátor ember vagy, és vállalod a bűnödet, amiért most persze kellőképpen meg fogsz fizetni! Hidd el, tudom én értékelni, hogy ilyen bátor férfi vagy, és a családod épsége miatt kész vagy vállalni az áldozatot. Nem mondom, hogy nem volt egy igen ostoba dolog részedről az, hogy ilyen bajba keverted őket, de most, hogy mindezért kész vagy megfizetni, akkor ezt én nagyon tudom értékelni. Hidd el nekem! —Ezzel felállt, és intett az embereinek. —Lássunk hozzá, ne húzzuk az időt! Itt az ideje egy kis kirándulásnak.

A helyiségben álldogáló civil a Vámpír mellé lépett, mondani akart valamit, de az leintette.

—Megkapod te is jutalmadat, de egyszer bevégezzük ezt a munkát! Te is velünk jössz! —szólt rá ellentmondást nem tűrő hangon.

Hajnalodott, mikor mindannyian megérkeztek egy erdei tisztás szélére, és kiszálltak a félkörben leállított gépkocsikból. A tisztás szélén mély szakadék tátongott, melynek sötét aljában hegyi patak vad vizének zúgása hallatszott. Foglyukat letérdeltették pár lépésre a szakadék szélétől, és mindannyian várakozva néztek a mély gondolkodásba elmélyült, le-feljárkáló, sápadt arcú főnökükre.

—Zsaru! —intett a civil ruhás felé. —Gyere csak! —mire az félszegen lépett közelebb. —Fogd! —mire egy éles kést nyomtak a kezébe.

—Én nekem ehhez semmi közöm nincs! Erről nem volt szó! —szabadkozott a civil ruhás.

—Azt mondod, nincs semmi közöd hozzá? Nincs? Nem te leplezted le ezt az árulót? Nem te hoztál össze vele? Nem te egyezkedtél vele, hogy ha idejön, és megfizet a bűneiért, akkor a családja megússza bántatlanul? Nem te szervezted meg?

—De, de nem arról volt szó, hogy én… —hebegte idegesen a civil.

—Ha nekifogtál valaminek, akkor most fejezd is be! —mondta fenyegetően a Vámpír, mire a félkörben álló emberei hirtelen felhúzták a kezükben tartogatott fegyverüket. A civil elborzadva vette át a kést.

—Mit csináljak vele? — kérdezte idegesen babrálva a kést, miközben a szakadék és a térdelő alak közé állt.

—Azt, amit az árulókkal szoktak! Csinálsz neki egy olyan olaszos nyakkendőd!

—Nyakkendőt? Az milyen? —kérdezte elhűlve a civil, mire a társaság többi tagja harsányan röhögni kezdett.

—Nahát, ilyenek ezek a mai zsaruk! Nem hallottak még az olaszos divatról! Haha! Na, akkor figyelj rám! —Ezzel a hajától megragadva hátrarántotta a földön térdepelő fejét. —Egyik fülénél elkezded, és a másik füléig vágod a torkát, majd benyúlsz, és kihúzod a nyelvét. Ez az a híres nyakkendő! Ezt viseli minden leleplezett áruló! Nem tudtad? Egyszerű, de mielőtt elkezded nyiszálni a torkát, egyszer megkérded, hogy akar mondani még valamit azzal az álnok nyelvével? Megértetted? Akkor kezdheted!

A civil ruhás reszkető kézzel lépett közelebb, és remegő hangon megkérdezte a térdepelőt:

—Akarsz valami mondani?

—Volt egy egyezségünk! —szólalt meg, mély, dörmögő hangon a térdepelő.

A sápadt arcú pár másodpercig elgondolkodva vakargatta az állát, majd leguggolt a térdepelő mellé, kezét a vállára tette.

—Igazad van! Volt egy egyezségünk, és te becsületesen álltad is a szavad! Ezzel nincs is gond, csak éppen változtak kissé a dolgok, de ha elmagyarázom, meg fogod érteni, hogy ez most már mindenkinek jobb így, ahogyan történt. Úgy volt a dolog, hogy majd én személyesen fogok gondoskodni a feleségedről és lányodról, de aztán nemrég hívott ez a mi Igor barátunk, és beszámolt, hogy megoldódott már a gondom. Tudod, nos, ez a mi Igor barátunk kissé eltátotta egy kis időre a száját, és későn vette észre, hogy van ott egy olyan dilinyós süketnéma is, aki időnként nőgyógyásznak képzeli magát. Nos, mire Igor észbe kapott volna, hát… nem tudom, hogy most mit művelt az a néma, de egy dolog biztos! Ha igyekszel, a túlvilágon már összefuthatsz a legújabb, két páciensével. —ezzel felállt és intett a civil ruhásnak.

—Vámpír! —hangzott egy fenyegetően felhördülő hang. —A pokolból is eljövök utánatok, és mind meg foglak ölni egyenként!

—Ja, persze! Hogyne! Értem én, hogyne érteném. A bosszú! Az édes bosszú! Én ne tudnám? Csak tudod, egy gondod van még hátra, és inkább arra figyelj, hogy juss el abba a pokolba, ahonnan vissza akarsz majd jönni! Micsoda hülyeség ez? Mi? Ki ne akarna onnan visszajönni? Tudod, te szarházi áruló, tudod te, hogy mi az igazi bosszú? Tudod? Nem tudod! Az igazi bosszú ott kezdődik, mikor láthatod, hogy valaki dühöng tehetetlenül, mint ahogyan te teszel most! Hát ez lenne az igazi büntetés, barátocskám! Ilyenkor a halál már megváltást jelent, és te igazán több hálát mutathatnál, hogy most megszabadítunk a szenvedéstől. Hálátlan egy alak vagy, az már biztos! Na, jó utat! —tette homlokához, és intett ujjával búcsút a sápadt arcú. —Vágd el torkát!

A civil ruhás közelebb lépett, tanácstalanul állt pár pillanatig, és ekkor a térdepelő rugóként pattant fel, mire a civil ruhás rémülten döfött feléje, pengéje beleállt a felpattanó alak torkába. Pár pillanatig így álltak mozdulatlanul, egymással szemben, a szakadék peremén, s mielőtt bárki is tehetett volna bármit, a megsebzett előrelendülve, torkában a késsel, magával ragadta a civil ruhást, s mindketten lezuhantak a mélybe. Az elhűlt társaság tagjai pedig hiába kutattak utánuk a mélység pereméről letekintve, csak a vadul tovarohanó patak zúgását hallhatták.

—Nem élhették túl! Ezt senki sem élhette túl, —mondta az egyikük —és így, legalább megspóroltunk egy töltényt is! —tette hozzá cinikusan vigyorogva.

A sápadt arcú fenyegetően nézett rá, majd gondterhelt arccal pásztázta a mély, sötét szakadékot, ahol azonban semmit sem láthatott, a holttesteket elsodorta valahová a vadul vágtázó patak jéghideg vize.

—Kutassátok át a környéket, és a szemem elé ne kerüljetek addig, míg nem találjátok meg annak a jómadárnak a holttestét. —parancsolta sötéten, vadul csikorgatva a fogait.

Emberei hetekig kutatgattak a környéken, kötélen is leereszkedtek a sötét szurdokba, de nyomát sem találták az eltűnt holttesteknek. Csak több hétnyi kutakodás után, több kilométerrel lejjebb, egy nagy halom uszadék-fa közé bonyolódva találtak rá egy összeroncsolódott, oszlásnak indult holttestre, melynek már ruháit is szinte képtelenség volt azonosítani, hátrafordított kezein egy bilincset találtak. A másik holttestnek azonban mindörökre nyoma veszett a sötét szurdok járhatatlan útvesztőjében.

Sötéten gubbasztott, térdeit átölelve, számára nem voltak többé nappalok, és nem voltak többé éjszakák. Csak szürke, ködös félhomály, s ha szemeit felnyitotta, akkor egy friss földhányáson csak két szerény fakeresztet látott maga előtt. Egy kisebbet és egy nagyobbat. Szemei égtek, fejét előre-hátra ingatva csak nyöszörögni tudott, torkából csak hörgés tört fel, ajkai közül habos vér szivárgott. Időtlen idők óta csak ült, egyre csak várta, hogy elmúljon ez a világ, végre felébredjen révületéből, és elmúljon a rossz álom. Egy szörnyű rémálom, melyből sehogyan sem sikerült felébrednie. Lázálmában víziókkal küszködött, a ködös messziségből egyszer csak egy sötét árnyék vált ki, megállt, szótlanul nézett rá, karjai közt virágcsokrot tartott. Letette a csokrot a fakeresztek tövére, és szótlanul állt ott sokáig.

—Nem tudsz meghalni! Nem tudsz! —szólt hozzá egyszer az árny gúnyos hangon, mire a földön gubbasztó csak nyöszörgött fájdalmában, elméjében kutakodott az ismerős hang után, de nem tudta kitalálni, hogy honnan ismeri ezt a hangot.

—Hát ne is halj meg soha, fiam! Soha ne halj meg! Soha! Élj örökké, és csak szenvedj! —és a gubbasztó alak lelkéből ezernyi jajszó igyekezett a felszínre törni, de csak ajkai mozogtak, tüdejéből sípolva tört elő a levegő. Felébredni akart, a szörnyű álomtól szabadulni, de nem sikerült.

—Neked adtam egyetlen lányomat, te pedig elárultad őket! —folytatta az árny, hangja ezúttal egészen közelről jött.

—Ezért, én, most megátkozlak téged, fiam! Légy átkozott! Ne legyen nappalod, és ne legyen neked éjjeled sem! Testedet ne fogadja be a föld, lelkedet pedig ne fogadja be sem az ég sem a pokol! Légy kárhozott, élj örökké, nyomodban járjon a rémület és a halál! Addig ne találj nyugodalmat, míg nem fizetted vissza ezerszeresen azt a kínt, amit ostoba emberként cselekedve okoztál! Ostobán eljátszottad feleséged és egyetlen leánygyermeked életét, mert egy ostoba világ urainak szolgálatában, ostoba törvényeknek engedelmeskedtél.

Az árny felemelkedett, távozni készült, mégis, mintha meggondolta volna magát, visszafordulva a következőket mondta:

—Egy dolgot jegyezz meg, fiam! Jól jegyezd meg! Az igazság nem a szépen fogalmazott könyvek oldalára vagyon megírva. Az igazságot mindannyian tudjuk, s ha majd egyszer lesújtasz a bűnösökre, akkor gondod legyen arra, hogy tudják, elérkezett a haláluk órája! Hagyd egyszer kellőképpen fetrengeni őket, mert a halál előszele a borzalmasabb, nem maga a halál! Majd tudni fogod! Tudni fogod, a halál megváltást jelent!

Hirtelen ébredve kapta fel a fejét, láza már alábbhagyott. Éjszaka volt, csendesen esett az eső. Nehezen szedte össze magát, fázósan összekuporodva nézett a sötétben álló, két szerény fakeresztre, melyeknek tövében, döbbenten most egy friss virágcsokrot láthatott.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 5

2011-12-23T19:08:00.001+02:00

Negyedik rész:

Alvilág (2)

Csontos, igen sápadt arcán veríték gyöngyözött, homlokába hulló haját idegesen remegő kezével simította hátra, miközben alig érthetően motyogta, hogy igen, megértettem, és hogy meglesz, majd gondterhelt arccal helyezte vissza a telefon kagylóját helyére. Sötét ábrázattal dőlt hátra székében, sokáig szótlan maradt, a gondolatait igyekezet összeszedni, emberei aggodalommal tele várták minden szavát.

—Boris üzeni, van huszonnégy óránk, hogy a föld fenekéről is előteremtsünk azt a hatszázezret. Fedor, a te dolgod lesz, hogy holnapra meglegyen az a pénz! Nem érdekel, hogy honnan kerítitek elő, de ha holnap délutánig nincs meg a pénz, akkor azt üzenik, hogy a holnapután gondjairól már nem kell többé aggódnotok. Világos? —mire Fedor komoran csak bólintott. — Igor! Magad mellé veszel két embert, és tesztek egy kis kiruccanást a következő címre. —fordult egy másik embere felé, és egy cetlit nyújtott át neki. —Ebben a fészekben van két madárka, anyuka a kedves kislányával, akiket az apuka már jó ideje hanyagol, és már nagyon vágyódnak egy kis kalandra. Ha megvannak, akkor te, Igor, elvonulsz velük egy kis magányra Tatiana néni kastélyába. Csak semmi felhajtás, semmi balhé, és vigyázzatok jól, mert érhetnek meglepetések. Úgy hallik, hogy az apuka nem egy ma született bárány, jó lesz vele vigyázni! Kérdés? Akkor jó munkát!

Emberei szótlanul álltak fel, és indulni készülődtek, mikor a sápadt arcú még hozzátette:

—Egyvalamit még elfelejtettem elmondani nektek. Otthonról az üzenik, hogy ezután az akcióinkban csak a mi embereink vehetnek részt, és ezután csak nekik, az otthoniaknak tartozunk felelősséggel. Remélem, érthető vagyok! Ha igen, akkor azt is tudjátok, hogy ez mit jelent! —mire a készülődő társaság tagjai meglepetten tekintettek egymásra, miközben elégedetten bólogattak hozzá. —Akkor munkára fel! Egyszer legyen itt az a pénz, később ráérünk majd kideríteni azt, hogy ki merészkedett itt beleköpni a levesünkbe. Jól vigyázzatok, nehogy elbaltázzatok valamit, mert akkor nem lesz többé alkalmunk a bizonyításra. Ha most sikerül bizonyítani, akkor azután miénk itt a tér!

Később, a sápadt arcú igen gondterhelt arccal szállt be terepjárójába, majd egy textilgyárhoz hajtott. Egy hátsó raktárhelyiségbe lépett be, ahol néhány marcona alak mély tisztelettel nyitott neki ajtót. Szótlanul fogadta a köszönésüket, kérdően nézett rájuk, mire hátravezették egy szűk, alacsony folyosón. Egyik helyiségből vidám női nevetést lehetett hallani, sűrű cigarettafüst csapott velük szembe, mikor beléptek a tágas, szórakozóhelynek berendezett helyiségbe. Szótlanul nézett szét az igen vegyes női társaságon, akik kényelmes bőrfotelekben heverésztek, cigarettáztak gondtalanul. Pár pillanatig időztek csak, majd egy irodahelyiségbe vonultak vissza. A sápadt arcú otthonosan foglalt helyet, és csak most szólalt meg először.

—Hányan vannak?

—Tizenketten. Estére várjuk a többieket. —válaszolta az egyik kísérője, aki mindvégig, illedelmesen állva maradt. A sápadt arcú csak bólintott. Kintről megint felcsendült az előbbi, csilingelő, női nevetés. A sápadt arcú kérdően nézett az előtte álldogálóra.

—Valami vietnami rongy. Az ukránok hajtották fel. Munkát keres. —magyarázta a kérdezett, mire kívülről megint felhangzott a nő gondtalan nevetése. A sápadt arcú idegesen állt fel, a nőkkel tele helyiségre néző ablak redőnyszelvényeit húzta résnyire, és a mindegyre hangosan nevető lány után kutakodott tekintetével. Telefonja ekkor csörögni kezdett, Fedor jelentkezett a vonalban.

—Van itt egy ilyen deszkás pap, aki szeretne beszélgetni egy nemrég elveszett bőrönd tartalmáról, de csak valami nagy főnökkel hajlandó tárgyalni. Mit csináljak vele?

—Fedor, Fedor! Mihez kezdek én veled, ha neked ilyen nehéz fejed van? —mondta a sápadt arcú kiábrándult hangon, mire Fedor kényelmetlenül csak szuszogott a telefonba. —Mit kezdjek én veled, ha semmit sem értesz abból, amit ma világosan elmondtam nektek? Genny van az agyadon, vagy mi a jó nyavalya van veled? Nem megmondtam, hogy itt mi vagyunk ezután az urak? Nem mondtam?

—De. Mondtad, de akkor… —hebegett Fedor zavartan

—Hát akkor győzd meg azt a sátánfajzatot, hogy te egy fontos ember vagy! Küldjek oda másvalakit, aki eléggé fontosnak érzi magát?

—Nem, dehogy, beszélek én mindjárt a fejével.

—Akkor beszélj! Nem ezért mentél oda? —és köszönés nélkül bontotta a vonalat. —Micsoda egy világban élünk! Egy csepűrágó, szakállas pópa máris fontos embernek érzi magát, kész gengszternek képzeli magát, ha valami idióta kikotyog valamit neki a gyóntatóban. —dohogott a sápadt arcú.

Fedor szitkozódva csukta össze a telefonját, fejével intett két társának, majd elindultak a papi lak ajtaja felé, ahol Teofil atya várakozott rájuk ölbe font kezekkel.

—Nos? —kérdezte fölényeskedve. Fedor szótlanul intett fejével embereinek, mire azok egyszerűen belökték ajtaján a meghökkent atyát, kezét az ajtó nyílásába tették, majd erőteljesen rácsapták az ajtót. Teofil atya csillagokat látott fájdalmában, üvöltözni akart, de szakállától elkapva bevágták egy székbe, hogy a lélegzete is elállt.

—Most pedig beszélj, mert van még egy ép kezed, és két lábad. —mire Teofil atya lelkesen mesélni kezdett. Fedor érdeklődve hallgatta, majd a történet végén szótlanul intett fejével egyik emberének, aki azonnal távozott. Elgondolkodva járkált le és fel a helyiségbe, megállt, hosszasan az állát dörzsölgetve nézett az igen jámbor és alázatos pofát vágó Teofil atyára.

—Te, pap, te! —szólalt meg nyugodt hangon. —Megkeressük azt a bizonyos Dánielt, és ellátogatunk arra helyre, amit emlegettél, te pedig beszélgess el addig a főnököddel, könyörögj neki, hogy intézkedjen az érdekedben, mert ha kiderül, hogy potyára sétáltatsz, és lopod itt a drága időnket, akkor én itt, még ma, elevenen lenyúzom a bőrt rólad. Úgy, hogy imádkozz, vagy találj ki valami más egyebet, mert ha átversz, akkor téged még ma éjjel rostélyon fognak sütögetni az ördögök a pokolban, de azelőtt még ezerszer fogsz imádkozni, ezúttal nekem, hogy végre megöljelek !

Teofil atya most sírni tudott volna dühében, és ezerszer elátkozta magát mohóságában elkövetett ostobasága miatt. Kétsége sem lehetett, hogy látogatói a két szemét is ki fogják vájni, ha kiderül, hogy az a pénz már nincs ott.

—Keressék meg Dánielt, ő majd elvezeti magukat oda. Én nem ismerem azt a helyet, s ha ő hazudott, akkor én nem tehetek róla, én csak jót akartam… —próbálta menteni a bőrét, de Fedor a szavaiba vágott.

—Jót akartál tenni? Csak jót, igaz? —erre már Teofil atya sem válaszolt, csak mélyen lehajtotta a fejét. — No, nem bánom, még tehetsz jót, erre még vissza is térhetünk, ha végre kiderül az igazság is. Addig, most egyelőre csak várakozni fogunk!

Később, Fedor hosszas telefonbeszélgetésbe bonyolódott félrevonultan, orosz nyelven hadart, szitkozódott, végén összekattintotta telefonját, és várakozóan a sérült kezét szorongató Teofil atya mellé ült, és atyásan a vállára tette a kezét.

—Hát, atyám, mit mondjak? Nagy szarba keverted magad, ez nem vitás! Bizony, nagy szarba, de ez legyen a te dolgod! Az igazi gond az, hogy miközben mi a te halandzsáid után futkorásztunk, addigra késő délután lett, és mi még mindig nem tudjuk, hogy honnan teremtünk elő hatszázezer dollárt reggelre. Korábban emlegettél valami jótékonykodást, és hát… tudod. Nem egyébért mondom, de ez a te Dániel embered is igen rendetlenkedett, azt mondta, hogy ő nem mehet oda, mert akkor őt nagyon megveri az Isten. Emlegette, hogy mindezt te már korábban is elmondtad neki, de aztán mégiscsak elment oda, és tényleg igazad volt. Dánielt nagyon megverte az Isten! Nehéz dolgok ezek, atyám, nehéz dolgok ezek! — hajolt előre, kezeit összetéve Fedor. Mélyen gondolkodni látszott, sokáig nem szólt semmit.

—Van azonban nekem egy olyan megérzésem, te atyám, van nekem egy olyan megérzésem, nem is tudom… valami azt mondja nekem, hogy mi most ketten meg fogunk egyezni. Meg fogjuk beszélni, hogy te adsz nekünk hatszázezret, például kölcsön, de inkább nem is! Te, mint jó pásztor, aki eltévelyedett bárányát segíti, kifizeted helyette az adósságát, és akkor mi már majdnem rendben is lennénk. Mit szólsz? Mi elvégeztük a dolgunkat, visszaszereztük a pénzt, és mindezt neked köszönhetjük, te is egy ép úriember maradsz, tisztelni fognak az emberek is, és Dániel barátunkat is elfelejthetjük, vagy te tudod, hogy hogyan rendeznéd el vele, de inkább a feleségével. Na? Nem mondom jól?

Teofil atya pedig csak bólogatott hozzá, mert tudta, hogy Fedornak mennyire igaza van!

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 4

2011-12-16T22:24:00.000+02:00

Negyedik rész:

Alvilág

Harmadik, egyben az utolsó menetre készült mindkét harcos. Két gladiátor, akik egy dróthálóval körülzárt vasvázas ketrecbe bezárva vívtak kegyetlen, véres csatát a túlélésért. A zárt ajtók mögött megtartott, törvénytelen küzdelmeknek csak egyetlen és vitathatatlan győztese lehetett, ezért a bezárt ringből csak egyikük léphetett ki a saját lábán, míg a legyőzöttet hordágyon szokták elvinni. Másodpercek voltak a döntő menet megkezdéséig, ami már önmagában is egy igen ritka eset volt, hisz a módfelett brutális és szabályoktól mentesített küzdelemben nagyon kevesen bírták ki ennyi ideig talpon maradni. A szigorúan válogatott nézőközönség tagjai, miután megkötötték a szokásos fogadásaikat is, a teremben elhelyezett asztalaiknál foglaltak helyet, de izgatottságukban mindegyre felugráltak, és lelkes bekiabálásokkal biztatták a ringben küzdő harcosokat. A háttérben, magasított, ablaküvegekkel elzárt teraszokon, kényelmes bőrfotelekben rendszerint a láthatatlan szervezők és a titokban meghívott fontos személyek foglaltak helyet. Ez alkalommal, szó szerint a „Láthatatlanok”, az alvilág legsötétebb vezéregyéniségei gyűltek össze egy találkozóra. A mostani rendezvényt is az ők tiszteletükre szervezték meg helyi gengszterek, egy egykori fegyvergyár földalatti bunkerében berendezett szórakozóhelyen.

Most mindenki a ringben lévő két harcosra figyelt, akik a játékvezető intésére elindultak egymás felé. Óvatosan kerülgették egymást, néhányszor egymás felé ütöttek, a közönség ujjongva ugrott ilyenkor talpra. Egyik harcos mellére egy hármas tornyú, hagymakupolás, pravoszláv templom, az Ukrán Testvériség, a hírhedt bűnszövetségnek a szimbóluma volt tetoválva. Az ukrán most öklével pörölyként csapott egyet az ellenfelének feje irányába, ám a semmivel sem kisebb ellenfél villámgyorsan a bal vállát tolta a köríves csapás felé, majd felsőtestének egy hullámzó mozdulatával kifordulva hagyta végigsiklani mellén a tovasuhanó öklöt, majd hátrafelé kipördülve, könyökével tarkón csapta az egyensúlyából kibillent támadót, mire az hangtalanul bukott előre. Néhányan felszisszentek, mások üvöltözve ugráltak fel, győzelemtől ittasan, ám örömük túl korainak bizonyult, mert a földön fekvő újra lábra állt, ellenfele nem ugrott rá, nyugodtan kivárta, míg a földön fetrengő magához tér. A közönség egy része tombolt dühében, mások megtapsolták, néhányan pedig megkönnyebbülve lélegeztek fel. A két harcos újra kerülgetni kezdte egymást, majd egymásnak estek. Borzalmas ütések puffantak az izzadságtól fényes, izmos testeken. Ütések, melyek egy átlagos embert azonnal a földre terítettek volna, súlyos sérülésekkel, ám a két titán emberfeletti tűrőképességgel, és irtózatos csapásokkal püfölte egymást, mígnem egyszer az ukránnak sikerült egy megrendítő csapást bevinnie ellenfele testére. Öklét újra a levegőbe emelte, a teremben mindenki felugrott, és ekkor úgy tűnt, hogy a megrendültnek vélt ellenfél ökle egy alulról érkező, alattomos horogra indul, de valahogy mégis túl lassan és erőtlenül, miközben fejére végzetesen lecsap az ukrán hatalmas ökle. Ezzel véget is ért a titánok küzdelme, a teremben pedig leírhatatlan zűrzavar tört ki. Néhányan pogányul szitkozódtak, mások pedig táncra perdültek örömükben.

Az elsötétített ablaküvegektől most elfordultak az emeleten lévők, és szótlan egyetértéssel foglaltak helyet egy hatalmas márványasztalnál. Egyvalaki maradt az ablakoknál továbbra is, miközben hideg szemekkel figyelte, ahogyan az eszméletlen vesztest hordágyra emelik, majd kiviszik a ringből. Csak ezután foglalt ő is helyet, kezeit összetette, feltűrt ingujja fedetlenül hagyta az alkarjára tetovált, szögesdróttal körültekert bizánci keresztet, a rettegett orosz maffia szimbólumát.

—Ezt már szeretem! Mindig szeretem, ha mi nyerünk! Így kell ezt csinálni, nem igaz? —dörzsölte össze elégedetten kezét egy idős, recsegős hangú vezér, miközben egyik társára nézett, aki csak bólintott. —Jó tippet adtál, tényleg jól verekszik ez az ukrán fiú!

—A Testvérekre mindig számíthatsz! —szólalt meg az előbbi bólogató, mire a recsegős hangú nyájasan bólintott, majd így folytatta egy másik alak felé fordulva:

—El kell azonban ismerni, a te embered, ez a román srác is jól verekedett, csak hát… veszített! Veszített, mert… mindegy! Térjünk inkább a dolgainkra!

Hosszasan tárgyaltak a helyzetről, üzletekről, perspektívákról, tervekről. A recsegős hangú vezette a tárgyalást, és mikor már úgy tűnt, hogy mindenben megegyeztek, akkor egy váratlan fordulat következett be. Egy alak lépett óvatosan a helyiségbe, közelebb jött, odahajolt és valamit suttogott az öreg fülébe. Az öreg elgondolkozva nézett maga elé.

—Boris? —intett fejével a tetovált karú felé, mire mindketten felálltak az asztaltól, és elhagyták a helyiséget. A hátramaradottak rosszat sejtve, szótlanul néztek egymásra a hirtelen jött, szinte sértésszámba menő gesztus miatt.

—Keservit neki! Ez nem igaz! —járkált le, és fel a recsegős-hangú. —Idióták! Így elszúrni! Marhák!

Egyre idegesebben sétált, a tetovált-karú tanácsadója, Borisz pedig hideg szemekkel nézte a földet. —Neked mi lenne a véleményed? Kinek a műve ez, és hová tűnhetett el az a pénz? —fordult végre Borisz felé a kérdéssel. Borisz nem sietett a válasszal. Gondolkodott, aztán nyugodt hangon kimondta a véleményét:

—Görény van a csirkeólban! —mire az öreg szótlanul huppant le egy kényelmes bőrszékbe. Gondolkodni próbált.

—Azt mondod, hogy görény? Hm! Miből gondolod? —és várta a magyarázatot, mert tudta, hogy Borisz nem hasból szokott beszélni. Borisz tudta azt, amit mondani szokott! Nem volt ez véletlen, mert Borisz korábban a szovjet katonai hírszerzésnél dolgozott, mint politikai tiszt. Rendkívül hatékony elhárítónak bizonyult, ám egy idő után igen kényelmetlen lett a felettesei számára az, hogy az általa vizsgált gyanúsítottak egy igen nagy hányada belepusztult valamiféle fura balesetbe, vagy öngyilkosságot követtek el rendre. Zűrzavaros ügyei miatt, később a kilencvenes évek változásai alatt kirúgták az aktív állományból, ám Borisz hamar megtalálta helyét ebben az új világban ott, ahol lelkiismereti gondok nélkül gyümölcsöztethette rendkívüli képességeit.

—Ha jól számolom, —kezdte el Borisz a mondókáját —akkor kiderül, hogy csak az utóbbi időben hatszor csaptak le a zsaruk olyan szállítmányokra, amiről nem lehetett tudomásuk. Ez azt jelenti, hogy mindannyiszor tippet kaptak valakitől. Hol történt mindez? Romániában! Utána néztem, mindenik szállítmányról hárman tudtak! Mi, az ukránok, és a románok. Én először az ukránokra gyanakodtam, mert ha ott köpött valaki, akkor jól jön az, ha a románok lesznek szarban. Én azt mondom, hogy itt mégis másképpen van! A moldovai gyülevészek közt van görény.

—Miből gondolod?

—Ez a mai bunyó, ez nem tetszik nekem!

—Eh, nem érdekes! Bunda volt az egész. Lefeküdt az a seggfej az ukránnak, mert akartak egy kicsit kedveskedni nekünk. Tudták, hogy az ukránra fogadtunk… ezt mindenki tudja!

—Nem csak mi fogadtunk az ukránra!

—Persze, hogy nem! Tudták, hogy le fog feküdni az emberük, miért ne nyerjenek ők is?

—Figyelj, Pavel! Te láttad azt a figurát, amikor az ukrán kifeküdt? Láttad?

—Láttam hát, és gondolom, hogy be is szartak rendesen, mert mi lesz akkor, ha az ukrán nem kel fel újra?

—Az még hagyján! Nem ez volt a lényeg! Az a figura, az lenne a kulcs! Azt a figurát én jól ismerem, láttam párszor, volt szerencsém hozzá. Orosz elitalakulatok harcmodorának, a szisztémának az egyik halálos fogása. Az a balfácán megfeledkezett magáról, mikor igen ösztönösen cselekedett, szinte öntudatlanul vágott vissza, mert benne van már a vérében. És tudod te, hogy kik harcolnak így? Tudod, hogy kiknek lenne a titkos fogása ez? SPEC-NAZ! —szótagolta Borisz a bűvös szót.

—Nem lehet megbízni ezekben a trágyaférgekben! Nem lehet megbízni! —mondta sötéten az öreg gengszter vezér. —Áruló népség voltak ezek mindig!

—Ez még nem minden! Átnéztem a fogadások listáját is! Tudod mennyire saccolták meg nyereségüket a fogadáson? Kerek hatszázezerre! Mennyi volt az albánok eltűnt pénze abban a kocsiban? Kb. hatszázezer dolcsi.

—Ezt most nem értem! —hajolt előre az öreg elgondolkodva. —Ennek nincs még semmi értelme így, vagy… mit akarsz te ezzel mondani?

—Hát egyszer azt, hogy ilyen véletlen egybeesés nincs! Másodszor pedig azt, hogy mielőtt idedugták volna a képüket, már tudtak az eltűnt pénzről, és azt is, hogy mekkora összegről van szó. Ez csak egyféleképpen lehetséges. Megtalálhatták azt a pénzt valakinél, de lehet, hogy ők maguk nyitolták meg azt az albánoktól. Tudták azt, hogy ha idejönnek, akkor ezt számon kérhetjük tőlük, s mivel az ők gondjuk lenne, mert náluk történt, akkor nagyvonalúan kifizetik az okozott kárt a mi pénzünkkel. Azzal, amit ma nyertek a megbundázott meccsel, és akkor ennyit arról a kedveskedésről is, amit az imént emlegettél.

Az öreg elgondolkozva ült egy darabig, száját gyűlölködően elhúzva mondta a következőket:

—Nem tudom, hogy mi ebben az igazság, de hogy bűzlik itt valami, az biztos! Talán csak az van, hogy eljött most az idő, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljunk ezekkel a ganajtúró férgekkel, mert nekem már rég elegem van belőlük! Te fogod ezt a dolgot most kézbe venni! Túl fontos nekünk ez az útvonal, s ezek az élősködők eddig is csak a vérünket szívták. Végleg leszámolok velük, és mi vesszük kézbe a dolgokat ott is! Nincs szükségünk többé közvetítőkre.

Borisz pedig visszament a tárgyalóteremben várakozó társasághoz. Gondterhelt arccal ült le az asztalhoz.

—Figyeljetek rám! —kezdte el Borisz. —Pavel azt üzeni, sajnálja, de most egy igen fontos ügyben kell sürgősen intézkednie, és ezért most rám bízta a dolgok intézését.

Hideg nyugalommal előhúzott egy kilenc milliméteres Tokarev pisztolyt, majd egyenként fejbe lőtte a vele szemben ülőket.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 3

2011-12-14T01:33:00.001+02:00

Harmadik rész
Ház a Kárpátok ölén

Ajkai felrepedeztek a szomjúságtól, agyában fényes, fehéres villanások szikráztak, lábai görcsösen remegtek, tudatának kihunyó állapotában erőtlenül dőlt faháza zárt ajtajának.

—Itthon vagyok! Istenem, most már végre itthon vagyok! —suttogta, és erőtlenül zuhant a küszöb elé. Ájultan hevert, és már nem érezte a kínzó éhséget, és nem érezte az égető szomját sem, csak egy egyre jobban szűkülő, mély szakadék huzatát, melynek aljában ott ásított a vég. Még egy kicsi, aztán már vége lesz mindennek! Néha visszatért néhány pillanatra az öntudata, ilyenkor tudta, hogy nappal van és langyosan süt a nap, de aztán újra elvesztette eszméletét, és csak a végtelen űr tátongott körülötte. Hideg volt megint, talán éjszaka, és akkor érezte, hogy szárnyai nőnek, feje is hátracsuklik, mikor a magasba emelkedik, és most végre elindul vele a világ.

—Köszönöm, Istenem, köszönöm! —suttogta önkívületében, hálálkodva, hogy saját házikójának a küszöbén halhat meg.

Fejsze csattogására ébredt, ijedten tapogatózni kezdett maga körül az ágyban, és azonnal tudta, hogy hol van.

—Jaj, ne! Jaj, ne! — fordult oldalra, a felismerés lesújtó érzésének kínjától sírni szeretett volna, de vak szemei cserbenhagyták. Csak vonaglani tudott, testét görcsös rángatózás fogta át. —Miért nem vettél el, Uram, miért hagytál éltben? —mondogatta zokogó hangon.

Nyílt az ajtó, hideg, éjszakai levegő húzatja csapott be rajta. Nehéz lépések hangját hallotta, ijedten fordította fejét a hang irányába. A lépések hangja közelebb jött, nehézkes szuszogást hallott.

—Ki vagy? Mit keresel itt? —kérdezte, de az a valaki nem válaszolt, mire rémülten húzódott az ágy távolabbi sarkába, és ott összekuporodva igyekezett menedéket találni. Fahasábok rakosgatásának hangját hallotta, majd egy gyufa sercegését, pár pillanattal később enyhe füst illata csapott az orrába.

—Ki vagy? Mit akarsz tőlem? —kérdezte reszketve a borzalomtól, de választ ezúttal sem kapott kérdéseire.

—Miért nem válaszolsz? —kérdezte újra, és akkor egy halk, morgásszerű hangot hallott a tűzhely irányából, mitől minden hajszála az égnek állt borzalmában.

—Ne bánts! —tartotta ösztönösen maga elé mindkét kezét, mire újra hallotta a morgást, de most kétszer egymás után.

—Nem tudsz beszélni? —mire válaszképpen újra két morgást hallhatott.

—Nem? —és megint kettőt morgott valaki.

—Ez azt jelenti, hogy nem? —és erre most csak egy morgás volt a válasz.

—Ez az egy morgás igent jelent?

—Igen. —Jött válasz, az egy morgással.

Sokáig hallgattak, Anna minden idegszálával figyelt, miközben a helyiségben langyos, kellemes meleg kezdett el terjengeni. A kivehető zörejekből igyekezett képet alkotni, hogy mi történik a szobában, agyában fergetegesen kavarogtak a gondolatok. Hallotta, hogy az a titokzatos valaki most újra fát rak a tűzre, vizet csorgat, és most talán egy éles kés sercegő, szeletelő hangját is hallja. Evőeszközök zörögtek, majd egy várokozó, mély csend telepedett a helyiségre. Anna igyekezett megérteni és felmérni a helyzetét, ám mielőtt végleg kitalálhatta volna a korábbi készülődés zörejeinek célját, az a valaki egy kanállal és egy tányérral halkan csörömpölni kezdett, és ezt már nem lehetett többé félreérteni!

Az elkövetkező időkben Anna sok mindent értett még meg, különösképpen azt, hogy életében először találkozott egy olyan valakivel, aki önzetlenül segít rajta, és a gondját viseli. Mindezt úgy, hogy neki fogalma sincs, ki lehet az a valaki, hogyan néz ki, honnan került ide, és miért teszi azt, amit tesz? Ami a legfurcsább volt mindebben, hogy ezekre a kérdéseire talán soha sem fog válaszokat kapni. Azt is tudta, hogy láthatatlan jótevője csakis egy férfi lehet, ám ennek konkrét jelét még soha, egyetlen érintés erejéig sem tapasztalhatta. Titokzatos látogatója fát vágott, vizet hordott, a patakhoz vezető ösvényt megtisztította, a könnyen elmozduló köveket eltávolította az útból, és földbe szúrt pálcákkal Anna számára jól követhetővé tette az utat. Néha együtt ettek a nappaliban, de ha elvégezte a dolgát ott, akkor azonnal távozott, és sohasem lépett be úgy, hogy előzőleg ne kopogtatott volna az ajtón. Kezdetben mindig a környéken volt, míg Anna lassan hozzászokott a vaksága okozta gondjaihoz, de ahogyan telt az idő, egyre gyakrabban távozott el, és egyre hosszabb ideig volt távol. Anna megszokta, hogy ilyenkor csak önmagával legyen, és a felaprított tűzifa mennyiségéből tudott már következetni arra, hogy az elkövetkezőkben mennyi ideig lesz egyedül. Ilyenkor csak várt, s fülsiketítő magányában csak egyetlen kérdés lüktetett az agyában:

—Miért? Miért így? — Érezte, hogy lelkében valami végérvényesen eltört már korábban, és ami azután következett, az már csak a folytatása lett valaminek, aminek a végén már csak meghalni szeretett volna. Nem így történt, mert az utolsó percben valaki érte jött. Miért? Meg fogja tudni?

Teltek a válaszok nélküli napok, tapogatózva botorkált az örökös sötétségben, miközben egy olyan tájékozódási képesség kezdett kibontakozni benne, amiről eddig fogalma sem volt. Kezdetben csak rémlett valami, ám ahogyan teltek a napok, a hetek, napról napra érezte, hogy hallása egyre élesebbé válik, egyensúlyérzéke is egészen másképpen működött. Szaglása egyre kifinomultabb lett, ujjai érzékeny antennákká alakultak át. Egyre határozottabban mozdult el otthonában, emlékezete nagyságrendekkel lett hatékonyabb, elméjében egy teljesen új dimenzió kezdett kibontakozni, ahol minden tárgynak és eszköznek megvolt a maga helye, a helyiségnek a hossza, a szélessége. Elmozdulásainak során már pontosan tudta, hogy hol áll, az emlékezetében eltárolt részletekből összeállt körülötte a környező világ. Tudta, hogy adott pillanatban mi merre van tőle, vagy milyen magasságban lehet az a valami, és kinyújtott, tapogatózó kezével egyre ritkábban vétette el a keresett tárgyakat. Arcának jobb és bal oldalával pontosan betájolhatta, hogy merre van hideg, és hogy milyen irányból süt a nap, s ha túl közel ment valamihez, akkor azt az aprócska légnyomást is képes volt már érzékelni, ami közte és az arca előtt lévő akadály közt keletkezett. Miután kitapasztalta a házat, és annak közvetlen környékét, egyre nagyobb köröket tett meg a távolabbi részeken is. Ilyenkor kezében tartott botjával tapogatózva, majd két kezének simogató mozdulatával minden apró részletet igyekezett felderíteni, észben tartani, elméjének térképén hajszálpontosan bejelölni. Régebbi emlékeit, a terep adottságait, köveket, sziklákat, a fákat, bokrokat most igyekezett újra felidézni, és azt a mostani, új dimenziójával összeegyeztetni. Néha csak üldögélt a ház előtti nehéz rönkökből készült fapadon, és a környezetére figyelt, suhanó szárnyakat hallott a feje fölött, a közeli erdőből érkező, titokzatos neszekre figyelt. Hosszú sziesztái alatt egyre gyakrabban érezte, hogy nagyon hiányzik már az a titokzatos, néma valaki, aki ha nem jönne többé, akkor ő vele mi lenne?

Nyugtalanul töltötte már a napjait, közben nagyon lehűlt az idő is, és nemsokára havazni kezdett. Anna fázósan burkolózott egy vékony, nyári pokrócba, de nem gyújtott tüzet a vészesen fogyó tűzifája miatt. Így kuporgott az ágyon ülve, mikor finom hallása közeledő lépések neszét fogta fel. Örömmel állt fel, és az ajtóhoz lépett. Most azonban egy egészen másvalaki állt a küszöbön. Anna rosszat sejtve állt vele szemben, nem tudta, hogy mit tegyen.

—Jó napot! Maga itt lakik? —kérdezte egy nyers hang.

—Ki az? Mit akar? —kérdezte Anna.

—Mi az, hogy ki vagyok? Maga tán vak?

—Igen, az vagyok! —válaszolta csendesen Anna.

Az érkező jobban szemügyre vette a nőt és láthatta, hogy annak szemét egy sötét bársonyszalag fedi.

—Igen? Na, jól van! Akkor nem bánom. Én a kerületi erdész vagyok. Egyedül lakik itt? —kérdezte, és nyakát nyújtogatva igyekezett betekinteni a lakásba. Anna nem válaszolt. —Mindegy! Azért jöttem, mert már messziről láthatom, hogy tüzelnek itt rendesen. Van engedélyük is a tűzifára?

—Hol lát ön itt tüzet? —kérdezte Anna szemrehányóan, mire az erdész felnézett a hideg kéményre, majd Annára, aki még mindig a vállán szorongatta a pokrócot.

—Hát igen! Így van ez, ha nincs ember a háznál, nem igaz? — vigyorgott kajánul az erdész. —Ha gondolod, én begyújtok, s kaphatsz tőlem tűzifát egész télire, ha te is akarod. —tette hozzá már bizalmasan tegeződve, és most közelebb lépett Annához is.

—Takarodjon innen! — ugrott hátra Anna, és becsukni igyekezett az ajtót, de az erdész a küszöb és az ajtó közé tolta a bakancsát.

—Nono! Nem úgy megy az, kedves! Akarom tudni egyszer, hogy miből élsz te itt! Orvvadászatról is jött bejelentés, mert nem csak tűzifát lopnak errefelé, hé!

Anna eközben acélhegyű botjára tette a kezét és beledöfött vele erélyesen az erdész bakancsába, mire az vad ordítással kapta vissza lábát, Anna pedig becsapta és bezárta belülről az ajtót.

—Na, megállj csak, te, vak boszorkány, megállj csak! Hivatalos személyre merészeltél te kezet emelni? Ezért majd megfizetsz! Megtanítalak én, te mocskos vakond, te…— és átkozódott az erdész pogányul, miközben a sérült lábát pátyolgatta, majd elindult sántikálva, de még messziről is visszafordult, fenyegetőzött, hogy ő majd megmutatja. Anna pedig szívszorongva állt az ajtón belül, s csak remegett, mint a nyárfalevél.

A hajnali órákban élénken kapta fel fejét, elméjében egy eddig nem ismert, fura előérzettel, amiben ezúttal már nem csalatkozott. Pár perccel később hallhatta is azt az illedelmes kopogást az ajtaján.

—Te vagy? —kérdezte szinte boldogan, mire a válasz egy igen nagy csend volt. —Te vagy? —ismételte meg a kérdést, bár tudta biztosra, hogy ki van most ajtajában, mire egy kissé türelmetlen, egyszeri medvés morgást lehetett hallani kívülről. Anna ajtót nyitott, és csak állt ott igen fázósan és szerencsétlenül.

—Azt hittem… azt hittem, hogy nem jössz többé vissza! —és elsírta magát.

Az alak ott állt vele szemben, pár pillanatig mozdulatlanul, aztán becsukta maga mögött az ajtót, miközben egy nehéz csomag ereszkedett a padlóra. Anna érezte, ahogyan elejébe lép az a valaki, arcához érinti a hideg kezét, majd finoman, vigasztalóan magához vonja. Anna elérzékenyülve, de meglehetősen megszeppenve érezhette most, hogy fejével alig ér a férfi mellkasáig, miközben két hatalmas, medvés mancs öleli át.

—Én tényleg azt hittem, hogy soha nem jössz már vissza! —suttogta remegő hangon. Kezeivel bátortalanul nyúlt a férfi arca felé, simogatva próbálta a vonásait is elképzelni, és ekkor érezhette, hogy a szobormereven álló alak szeméből könnycseppek gördülnek Anna finom ujjaira.

- Az angyalok is tudnak sírni? –kérdezte kissé csodálkozva önmagától, miközben fejét finoman ráhajtotta a mozdulatlanul álló férfi hatalmas mellkasára.

Teltek a napok, egyre hidegebb lett kint, kőkeményre fagyott a hó, s a távolban néha a farkasok üvöltése hallatszott. Anna egy gyönyörű medvebundát kapott takarónak, és egy felnyitható fedelű, nyitott számlapú órát, amelyről letapogathatta ujjaival a pontos időt. Elérzékenyülve forgatta kezében, és közben azon gondolkodott, hogyan foghatná vallatóra a néma férfit, aki most már naphosszat vele tölti az idejét. Hirtelen egy ötlete támadt.

—Gyere ide! —szólt rá egyszer egy délután, —gyere közelebb!

A férfi ímmel-ámmal odaimbolygott hozzá, és leült az ágy sarkára, Annával szemben! Anna óvatosan a férfi ajkaira helyezte ujjait.

—Most pedig mondj valamit. —a férfi ajkai megmozdultak, torkából fura, hörgő hang tört fel. —Nem értem, de mond még egyszer, hadd tanuljak. Újra próbálkoztak, de Annának sehogyan sem sikerült kideríteni, hogy mit mond a férfi.

—Nem megy, de állj csak! Mond most a nevemet! An-na! —a férfi ajkai elmozdultak, torkából ezúttal másképpen hangzott a hörgés. —Jó, ez majdnem érthető lesz! Most akkor mond, hogy… —és ezzel telt el a nap további része, Anna pedagógusi tehetségét csillogtatta, és addig folytatták a leckét, mígnem mindketten belefáradtak. Az eredmény az lett, hogy most már képes volt kezével néhány szót leolvasni a férfi ajkairól, de ez még mindig édeskevés lett volna ahhoz, hogy a legegyszerűbb dolgokról is társalgást folytassanak. Ezért Anna egy másvalamit igyekezett kitalálni, ami gyorsabb és tökéletesebb módszere lenne a beszélgetésnek.

—Gyere csak, mert kitaláltam valami újat! — mondta nevetve, s a férfi érthetetlenül mormogva jött közelebb. —Ne dörmögj, te maci, hanem jól figyelj! Tartsd mind a két kezed, ujjaiddal pedig érintsd meg az ujjaimat.

Összetették a kezeiket, Anna kezei szinte eltűntek a két hatalmas férfitenyérben.

—Most pedig figyelj! Tenyerünk összeér, s ha csak a bal kisujjamat érintem a tiedhez, akkor az „A” betű lesz. Az „Á” pedig… —és Anna elmagyarázta, hogy melyik kombináció melyik betűnek felelhetne meg.

—Például az, hogy Anna, ebből a kombinációból áll! Világos? Nem nehéz, hamar megtanuljuk. Mint a zongorán. Gyere! —és megint hosszasan, de most már napokig gyakorolták az új módszert, egyre lelkesebben, mígnem egy nap fáradtan ejtették le kezeiket. Anna kicsike, nőies keze ez alkalommal ott maradt továbbra is a férfi kezében. Így ültek sokáig, s ekkor a férfi hirtelen felkapta a fejét, szemei összehúzódtak, Anna pedig tökéletesen megérezte a hirtelen jelentkező feszültséget, aminek azonban okát még nem érthette. Feszülten figyelt, érezte világosan, hogy történik kint valami, bár fülével egyetlen hangot sem sikerült észlelnie. A férfi óvatosan kitekintet a havas tájra, figyelgetett, majd Annához lépett, kezét megragadta és betűzni kezdte: —Erdész.

—Az erdész? Mondta, hogy vissza fog jönni! — suttogta Anna ijedten, mire a férfi kérdően szorongatta meg kezét. Anna erre gyorsan elmesélte, hogy mi történt azon a bizonyos napon. Ekkor már hallatszott, hogy valaki tüntetően csapkodja le a havas lábát a bejárat előtt, majd erőteljesen bekopogtat az ajtón.

—Nyisd ki az ajtót! A törvény nevében, felszólítlak, hogy ne figurázz velem, mert tudom, hogy lopott fával tüzelsz itt. Messziről látszik a füstje, ne izélj velem, nem hallod?

Anna kérdően szorongatta a férfi kezét, pisszenni sem mert. A férfi pedig jelezte neki:

—Engedd be! —és olyan tüneményesen állt fel és távozott, hogy Anna éles hallása ellenére egyetlen reccsenését a padlónak, vagy a férfi ruházatának a suhanását sem hallotta.

Anna ajtót nyitott a közben már szinte toporzékoló erdésznek.

—Mit akarsz?

—Most rajtakaptalak! Tüzelsz! Hol vannak a papírjaid, látni akarom! —és kérdezés nélkül rontott be a házba.

—Van papírod vagy nincs? Ki vágta fel a fát?

—A férjem! —vágta rá Anna kihúzva magát.

—A férjed? Hmm! Itthon van? —kérdezte kissé engedékenyebben.

—Nincs, de mindjárt érkezik.

—Mikor ment el?

—A reggel!

—A reggel, mi? —kérdezte vészjósló hangon. —A reggel ment el! Talán tud repülni is, azért nincs lábnyoma, mi? Na, és mivel foglakozik a te urad?

—Nem a te dolgod!

—Nem? Azt mondod, hogy nem az én dolgom? Hát ez mi? —és felragadta az ágyon heverő medvebundát. —Ez már az én dolgom, drágaságom, ezért vagyok én most itt! Na, figyelj csak!

Kérdezés nélkül foglalt helyet az asztalnál, kezével lesöpörte a földre az asztalon lévő evőeszközöket. —Micsoda disznópajta van itt! —gesztikulált utálkozva, miközben az oldalán lévő bőrtáskájából jegyzetfüzetet vett elő.

—És akkor most lássuk csak! Egyszer! Hatósági személlyel elkövetet erőszak! Másodszor! Hatósági személyemnek a meghazudozása. Harmadszor! Lopott fa eltüzelése! Negyedszer! Hogy ne is mondjam másképpen, mint orvvadászati termék bujtatása.

Írószerszámát magasra emelte, majd pontot tett az ékesen megfogalmazott szövegének végére.

—Na! Most pedig elmondom, hogy választhatsz! Vagy itt helyben fizetsz, vagy az ide beírtak miatt, akármelyikért hat évet kapsz a börtönbe. Melyiket akarod? —Anna szóra sem méltatta. Az erdész nézte egy darabig, majd felállt.

—Na, ne légy te is olyan, mert én sem vagyok egy rossz ember. Gyere, elintézzük mi ketten, s akkor ezt a papírt is elfelejtjük, jó? Gyere!

Ezzel elkapta Anna derekát, s az ágy felé kezdte el vonszolni. Anna eszelősen harapott bele a kezébe, mire a férfi ellökte magától, de Anna úgy érezte, hogy ezúttal az agyában szétrobbant valami, és elemi erővel lendült a támadója felé, miközben csak fájdalmat, szenvedést akart okozni, megvadult vadmacskaként csapott körmeivel a meghökkent erdész arca felé.

—Kivájom mindkét szemedet! —sziszegte vérszomjasan—Megöllek, gazember! —és újra a hátráló férfi arca felé kapott, ezúttal sikeresen, mire az erdész éktelen haragra gerjedten igyekezett visszavágni.

—Mit tettél, te… te? Te engemet merészelsz megütni? — öklét ütésre emelve rontott neki Annának.

Ekkor háta mögött egy félelmetes morgást hallott, gallérjától megragadta valaki, majd egyetlen mozdulattal, könnyedén kipenderítette az ajtón egy szörnyű erő, és mikor tántorogva visszafordult, az iszonyattól földbe gyökereztek lábai. Az ajtón egy fekete köpenyes alakot látott kilépni, akinek arcát teljesen elfedte köpenyének csuklyája. Nyakában, egy vastag láncon halálfejes medál lógott, két kezében egy középkori, nehéz, kereszt alakú lovagi kardot tartott.

Később Anna hallotta, hogy a szobába visszatérő férfi összegyűri az asztalon maradt jegyzőkönyv lapjait, majd a tűzbe dobja. Recsegett az ágy, mikor mellette helyet foglalt, kezeit odatapasztotta Anna kezeihez.

—Mind meghalnak! Mind meg fognak halni! — betűzte Annának ujjaival.

—Ki vagy te? —kérdezte Anna csendesen, de nem jött válasz. —Jó ember vagy?

—Nem!

—Akkor ki vagy?

—Egy elátkozott! Egy elátkozott, bosszúálló démon!

—Nem igaz! Nem vagy te egy elátkozott! Te az én védőangyalom vagy! —mondta csendesen, és odabújt a néma férfi vállához.

Az erdész többé soha nem jött arrafelé, és senki sem tudta, hogy mi történhetett vele. Tavasszal, a hóolvadás után emberi maradványokat találtak egy vízmosás mellett. A halál okát képtelenség volt pontosan megállapítani. Valószínű, hogy vadállatok áldozatára bukkantak, a holttest csontjait alaposan lerágták és szétszórták a farkasok. A környéken találtak egy elázott bőrtáskát, és a télvíz idején eltűnt erdész leltárában szereplő jegyzőkönyvek szétmállott tömbjének egy részét is. A legfelső, egyben az utolsó lapokat az áradás ragadhatta magával, mert a helyszínelők a környék alapos átkutatása során sem találták meg a hiányzó lapokat.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 2

2011-12-12T23:27:00.000+02:00

Második rész:

Az Isten "szolgája"

Teofil atya önelégülten lépett ki papi laknak nevezett palotájának teraszára, gőgös tekintetét lassan körbejáratta a birodalmán. A zöldséges kertben szorgoskodó asszony földig hajolva köszöntötte, mire ő kegyesen mormogott valamit a szakállába, és a szikrázóan kék ég felé fordította tekintetét. Kezét hátrafonta háta mögött, majd mély elmélyülést színlelve, körbesétálta párszor a palotáját körbefutó, márványból készült járdáit. Később megállapodott a kedvenc helyén, a helyiséget átszelő főút mellett húzódó kerítésén belül, ahol a rózsabokrok takarásában zavartalanul figyelgethette a járókelőket. Napi elfoglaltságának számító szokásának elsődlegesen nem a gyanútlan járókelők szokásainak és viselkedésnek megfigyelése volt, hisz ő, a jámbor vallásos emberek rendszeres gyónásai révén, többet tudott róluk, mint amennyit amazok akár gyanítani mertek volna. Valójában mindenkiről mindent tudott, és mint a környék egyetlen, teljhatalmú görög-keleti lelkésze, a jámbor emberek legeldugottabb titkait is ismerte. Tudta, hogy melyik asszony kivel csalta, vagy csalja meg a férjét, és hogy melyik férfi kinek az asszonyát kerülgeti, több-kevesebb sikerrel. Tudta, hogy ki hová dugdossa el a közeli erdőkből lopott tűzifáját, de még azt is, hogy ki mennyi pénzt dugdos padlásának a felszedhető padolása alatt. Mindent tudott, a hívek legintimebb titkát is ismerte, s mint az égi hatalom kikerülhetetlen, földi gyarmattartója, kénye-kedve szerinti vámmal illette a bűn fertőjében vergődő nyáját. A zöldséges kertjében most szorgoskodó, nincstelen asszony, például, két keze munkájával, és homlokának verejtékével rója le azt, hogy korábban titkos engedélyt kapott legutóbbi terhességének a megszakítására. A főbejáró bűn alól a későbbi feloldozást csakis így érhette el a szerencsétlen teremtés, ha előzőleg hallgatólagos egyházi beleegyezést sikerült elérnie a lelkészénél. Ám mindennek ára is van, s mivel a négygyerekes anyának pénze nincs, és akinek népes családjának a mindennapi betevő falatja is szörnyű gondot jelentett, kegyes megoldásképpen, egy évig tartó rabszolgamunkával rója le most itt e földön az égiek felé keletkezett adósságát. Mindezért a szerencsétlen még hálás is, mert lelkének üdvössége így már nem került végveszélybe, bűne miatt nem jut a pokolba, mert a kegyes atya nem hagyta cserben a bűnös hajlama miatt eltévelygő bárányát. De Teofil atyának nem csak a kétségbeesés végső megoldását választó elesettek voltak hálásak az égieknél való közbenjárása miatt. Hálával tartozott neki a betegségből felgyógyult, de még az is, aki a súlyos betegségébe még nem halt bele! Hálás volt neki az újszülött, akit a szent keresztelkedés által megmentett az örök kárhozat rémétől, és hálás volt a házasulandó, a megházasodott, és az egészséges azért, hogy nem lenne még beteg. Hálás volt a haldokló, a háza népe az elhunytnak, és a rég eltemetett holtak is, mert rendszeres, felhajtásos ünnepek keretei közt megemlékeztek róluk. Hálás volt a teherbe esett asszony, és egyre hálásabb igyekezett lenni a kétségbeesett meddő. Éjféli, külön-misére járt a megbabonázott, hogy megszűnjön a rontás, és ha lehet, akkor az a rontó ellen forduljon, vagy péntek éjjeli, fekete miséért esedezett nála az, aki bosszút forralt, átkot, rontást kért valakire! Mindez a sok hála igen konkrét, anyagias formában nyilvánult meg, mert a szent dolgoknak ára van! Teofil atya ezt soha nem így mondta, mert ő, a maga részére semmit sem kért. Ő, szavai szerint mindezt hivatásból cselekedte, és csak a templom támogatására számolt fel illetéket. Számla helyett néha szentelt gyertyát kaptak a jámbor hívek, míg a bővebben adakozók varázserejű, csodatevő szentek képét kapták, és persze az ígéretet, hogy kérésük meghallgatásra talált, ami azt jelentette, hogy Teofil atya az ég felé fordulva imádkozni fog érettük. Ennél többet nem várhattak el, de nem is vártak el a jámbor hívek, hisz tudhatták azt, a vasárnap délelőtt elhangzott, szent beszédekből, hogy mindannyian az Isten kezében vagyunk! Kezek, melyek ezen a földrészen, Teofil atya által nagyon messze, és majdnem mindenhová elértek. Ha kezei nem is, de szavai igen, és elég volt egy vasárnapi, dörgedelmes szóáradat a szószékről, és a nép bólogatva ismert rá a bűnösre, vagy hirtelen megvilágosodott számára, hogy hol hibáznak a világi hatalom helyi urai. Egyetlen mondat is elég volt, hogy világos legyen a hívek számára, ki a jó, hitbuzgó keresztény? Ki lenne az, aki a nép javát akarja, és ki lenne az, aki nem! Ezért aztán igen hálásak tudtak lenni Teofil atyának azok is, akik életük elkövetkező négy évét a nép boldogságának oltárán szándékozták feláldozni. És Teofil atya is tudta azt, hogy ez a fajta hála később sem fog elmaradni, sőt! Hogy ne is maradhasson el, gondját viselte annak, hogy mindig olyan valaki kerüljön oda, aki jó keresztény, buzgó templomba járó, és háláját van is miből lerója.

Teofil atyát mindez, most pillanatnyilag nem érdekli, mert ő tudja, hogy az ő hatalmát senki sem kérdőjelezheti meg, és nem is vonja azt senki sem kétségbe. Semmiféle földi hatalom sem vetélkedhetik vele, mert ő hatalmát Istentől eredezteti, és ilyenformán csak Istennek tartozik elszámolással. Azt, hogy Teofil atya hogyan rendezi ezt el urával, nehéz kideríteni, ám az biztos, hogy tetteiért, földi lény eddig még soha nem merészelte kérdőre vonni, pedig bűnei mindenkinek vannak! Még Teofil atyának is!

Mai leselkedésének lényege a farönkökkel megrakódott teherszállítók megfigyelése volt, melyek egyházi menlevéllel felvértezve szállították a közeli hegyekben történő, törvénytelen erdőirtásokból származott farönkök köbmétereinek ezreit. Egy sötét üzlet a sok közül, melyben kibogozhatatlanul keveredtek bűnös egyezségre a helyi hatóságok képviselőinek vezetői, a rendőrség, vámhivatal, a helyi és határon túli, ukrán, és moldovai maffiával, melyben egyházi papírok és bélyegzők által tisztázódott hófehérre a zűrzavaros vállalkozás. Ebben az üzletben, a nem kevésbé érintett Teofil atya, mint részvényes, természetes és szent kötelességének tartotta az évi milliárdokat fiadzó üzlet titkos felügyeletét is. Ő igazán tudhatta, hogy az ördög soha nem alszik!

Elégtétellel számolgatta a nehezen tovagördülő, értékes rakománnyal megterhelt szállítókat, s miután azok eltűntek a kanyarban is, elhagyni szándékozta leshelyét, mikor kiderült, hogy Teofil atya másfajta bűnnek is hódol. Helyén maradt, mikor a szeme megakadt azon a valakin, aki már a kezdetektől fogva egy igen nagy szálka volt szemében. Annát, a község tanítónőjét látta az úton közeledni. Önkéntelen sóvárgással nézte a karcsú nőt, aki az öltözetével és merőben másfajta, városias viselkedésével messze elütött környezetétől, és már ez is ellenszenvessé tette a birkatermészetű helyiek hajbókolásaihoz szokott pap szemében. Ami azonban Anna megbocsájthatatlan bűnének számított, Teofil atya értékrendje szerint, az egyszer Anna magyar nemzetisége volt, és az, hogy bár férje román, aki rendszeresen templomba járó, jó keresztény embernek számított, asszonya mindig messzire elkerülte a görögkeleti templomot. Ez a fajta elutasítás, és az, hogy valaki így kicsúszik az ellenőrzése alól, azt Teofil atya a saját személye és hatalma elleni merényletnek vette, és már rég forgatta fejében azt, hogy valamiféleképpen hódolatra bírja a büszke asszonyt. És nem csak valami szimbolikus behódoláson törte a fejét, mert szinte betegesnek mondható gyűlöletén kívül, a többi férfihez hasonlóan, ő is egy nemes vad trófeáját látta a környék legelegánsabb, és legszebb nőjében. Ez a kettősség már rég emésztette a nemes egyházi embert, aki most eldöntötte magában, hogy az eddigi, meddő tervezések helyett, a megvalósítások útjára lépik.

—Szerencsés ember vagy, Dániel. Szerencsés, hogy ilyen asszonyt kaptál magadnak, de ha veled, a senkivel is szóba állt, akkor ő is csak egy asszonyi állat, mint a többi, és hiába tartaná annyira fent az orrát. —mormogta magában Teofil atya, és elgondolkodva babrálta szakállát. —Majd meglátjuk, ki nevet a játék végén? Majd meglátjuk! —és a tervek részletein elgondolkozva sétálgatott kertjének gyümölcsfái alatt. Az arrafelé járkálók pedig mély tisztelettel néztek át a kovácsoltvas kerítés fölött, s bámulták a szent dolgokban elmélyült papjukat, miközben remélték, hogy sikerül elkapni a tekintetét is, hogy kifejezhessék mély tiszteletüket a nagy ember iránt.

A vasárnapi szent beszédet áhítattal hallgatták a hívek, arcán átszellemültség volt annak, aki figyelt, és közöny azokon, akik semmit sem értettek belőle. A gyakorlatiasabb parasztok pedig gondtalanul szunyókáltak. Az átszellemültek közt volt Dániel is, aki szokásához híven, valósággal csüngött Teofil atya minden szaván. A monoton beszéd egyszer csak hangnemet váltott, s szinte csattantak a szavak, mikor a retorikában gyakorlott beszélő szavai ostorként csaptak le a hívekre, mitől a szunyókálok riadtan nyitották ki szemeiket, miközben fogalmuk sem volt, hogy hol vannak, és miről van szó. Ijedten vetettek keresztet, hogy balgaságukban lemaradtak most valamiről, mert a hangnemből megítélve érezhető volt, nagy dolgokat fognak most hallani.

—…és eljön a nap, mikor idegenek furakodnak az én népem soraiba! És eljött az a nap, mikor népem fiai az én népem ellenségének a sorai közül választanak maguknak asszonyokat, hogy azok idegeneket szüljenek, s ezáltal megbomoljon az én népem sorainak egysége. Eljön az a nap… —és Dániel igen rosszul kezdte érezni magát. — mikor ezek az újszülöttek azt mondják majd apáiknak: Nem imádom a te istenedet, mert az nem az én istenem! Nem beszélem a nyelvet, amit te beszélsz, mert az nem az én szavam! — és Dániel zavartan sütötte le szemét, mert nem bírta el Teofil atya tekintetét. Holtsápadtan, csak ült, lehajtott fejjel továbbra is, és tekintetét nem merte felemelni, mert kissé később, egy hangfekvéssel magasabban, ostorként süvöltött el feje fölött a fenyegetés: —…mert elküldöm népemre a csapást, magtalansággal sújtom a gyenge férfit, és meddőséggel büntetem az engedetlen asszonyt!

Dániel csak behunyta a szemét, s a kalapját babrálta idegesen, miközben valósággal érezte, ahogyan a számtalan rászegezett tekintet ezernyi hangyaként futkorászik a testén.

Anna a vasárnapi ebéd tálalása közben fürkészve figyelgette férjét, aki szótlanul, de igen feldúltan járkált le és fel, és igen mogorván ült le később a megterített asztalhoz. Szótlanul fogyasztották el az ebédet, férje később felállt, és egyetlen szó nélkül elment otthonról. Csak késő este került haza, s vérben forgó szemekkel, és italtól bűzösen lihegte a felesége szemébe:

—Amióta megismertelek, azóta csak a szégyent hoztad rám! Most már boldog lehetsz, mert most már mindenki rajtam röhög! —és úgy ahogyan volt, ruhástól feküdt be a patyolat-tiszta ágyba. Anna virrasztott egy darabig mellette, majd ő is lefeküdt a nappali heverőjére. Reggel férje megjegyezte:

—Már olyan nagy dáma lettél, hogy utálsz velem egy ágyban hálni is? —és Anna szótlanul tűrte.

Az utóbbi évek alatt megszokta már, hogy néha egykedvű beletörődéssel igyekszik csak túlélő lenni, miközben az egyre gyűlő keserűség és a lesújtó felismerés egy egyre töretlenebb elhatározást érlelt benne. Ez a kettősség tartotta még benne a reményt, hogy egyszer talán másképpen lesz minden. Úgy, ahogyan azt ő elképzelte valamikor, és ahogyan azt ők ketten eltervezték. De hol van ma már az az idő? Hol vannak azok a tervek, s hol vannak azok az álmok?

Aznap délután hiába várta haza a férjét aggodalmaskodva, mert az megint csak késő este került haza tök-részegen. Kezében egy ütött-kopott bőrpapucsot tartott, amit a fogadására érkező felesége orra alá tolt.

—Ma ezt találtam a kamionom ülésén. —dörmögte borízű hangon. —Ezt is neked köszönhetem, te…te, tűnj el a szemem elől, mert… —és fenyegetően emelte ütésre a kezét. Anna elrémülve hátrált, első ízben történt, hogy férje kezet merészelt emelni rá.

Azon az éjjelen egy pillanatra sem hunyta le szemét, horkoló férjét bámulta felhúzott térdekkel az ágyuk távoli sarkában kuporogva. Reggel, mielőtt férje a munkába indult volna, elébe állt, és a következőket mondta a szemébe:

—Ma délután várni fogok rád, hogy emberekhez illő módon megbeszéljük a gondjainkat. Ha idejében hazajössz, akkor légy józan, és férfi a talpán. Itt az ideje annak, hogy eldöntsd, felnőtt ember leszel végre, vagy csak a mások rongya akarsz lenni mindörökre! Választhatsz! —és ezzel sarkon fordulva magára hagyta hümmögő, csak a vállát vonogató férjét.

Napi munkaprogramja ma rövidre volt szabva, csupán adminisztratív gondok megoldására korlátozódott, és mivel hamar végzett, hazaindulás helyett a közelben lévő, kedvenc kirándulóhelyeinek egyikét kereste fel. Leült az egyik langyos kőóriásra, és a langyos tavasz napfényében fürdőztetve arcát, a zűrzavarosan kavargó gondolatai közt igyekezett rendet teremteni. Tudta, érezte, hogy életének sorsdöntő fordulópontjához ért, ahol most már nem hátrálhat meg többé a kihívások elől. Ha összegezte eddigi életét, akkor csak egy igen lehangoló eredményt tudhatott magának, melyben ott volt a keserű felismerés, hogy valahol elrontotta eddigi életét. Hogy mikor történt a nagy tévedés? Nem tudta pontosan eldönteni, de egyre jobban úgy érezte, nem a megfelelő emberrel kötötte össze a sorsát. Egy olyan emberrel, akit tulajdonképpen soha nem szeretet igazán, és akit korábbi munkahelyén, az egyetem elvégzése utáni kényszerű kihelyezését követően ismert meg. Hogy miért őt és nem valaki mást? Ki tudja, de valószínű, hogy abban az elmaradott emberekből összetorlódott, sivár világban ő volt az egyetlen, aki számba jöhetett nála. Egy más időben, egy másik világban mennyire másképpen lehetett volna minden, de akkor talán nem is volt más választása. Neki, aki a kémia-biológiai tanszék legjobb eredményeit érte el, mint egyetemista, de mint magyar nemzetiségű, esélye sem volt arra, hogy egy jobb helyre kerüljön, mint az a város, ahová egy átkozott rendszer üldözte el. Egy textil és műanyag gyár kutatólaboratóriumába helyezték el, ahol hosszú éveket volt köteles letölteni, mint gyakornok. A rémisztő idegenbe elszakadt lánynak nem sok esélye volt, hogy itt kedvére való társaságot találjon magának, és így történt, hogy azzal kellett megelégednie, amit a sorsa nyújtott számára. Egy esetlenül udvarló, félénk, román srácot, akivel megoszthatta gondjait, akin néha jókat lehetett nevetni, és aki egy langyos románc után, végül a férje lett. Egy bárki, akivel az akkori sötét idők nyomorában tervezni lehetett a jövőt. A kilencvenes évek változásai azonban minden tervüket felborította, a mamut ipari létesítményeket sorra bezárták, és mindenki mehetett a nagyvilágba. Ekkor történt talán az, hogy elhibázta, mert ahelyett, hogy nyugat felé vándoroltak volna, engedett férje unszolásának, és annak szülőfalújában, a Kárpátok keleti lejtőjének tövében telepedtek le. Kezdetben jónak ígérkezett, mert mint magas fokú végzettségű szakember, azonnali állást sikerült találnia a község iskolájában, mint tanárnő. Csak később léptették vissza egy egyszerű tanítónőnek, de ez sem lett volna túlságosan gond számára, mert szerette a gyerekeket, megkedvelte ezt a munkát. Időközben az elhunyt szüleinek örökségét is kézhez kapta, melyből egy igen csinos és elegáns házat sikerült felépíteni a község központjának a közelében. Férje egy helyi szállítási cégnél helyezkedett el, így az anyagiakkal nem voltak gondok, ám férjének erre a vidékre való visszatérése egyértelműen rossz döntésnek bizonyult. Személyiségére nem volt jó hatással ez a régi környezet, és ahelyett, hogy a korábban tapasztalható emancipálódása tovább folytatódott volna, egyre inkább visszasüllyedt a környezetének igen elmaradott szintjére. Anna szótlanul vette mindezt tudomásul, és ekkor vetette fel először azt, hogy hagyják maguk mögött ezt a világot, melyben a modernizáció igen sajátosan keveredett a sötét középkor rémséges népi butaságaival, szokásaival, ám férje egyre hajthatatlanabbul kitartott a maradás mellett. Ő otthon érezte magát ebben a környezetben és szinte már zokon vette azt, ha felesége nem lelkesedett vele egyhangúan. —Miénk a legszebb ház a környéken, te pedig tanárnő vagy, és itt mindenki tisztel téged, mit akarsz még? —kérdezte férje, és Anna ekkor újból érezte azt, hogy megint egyedül van az idegenben. Ekkor döntött úgy, hogy egyelőre nem fog gyereket szülni, és titkon nemzésgátló tablettákat szedett. Tudta, ha gyerekük lesz, akkor már soha nem fognak innen elköltözni. Férje eközben a környezete férfitagjainak szokásait vette át, és Anna egy szép napon azon vette észre magát, hogy viszolygás fogja el, ha a gyakran borostás, elhanyagolt külsejű, nem ritkán alkoholtól bűzlő férje közeledni kezd hozzá. Néha már az érintésétől is irtózott, s egyre gyakrabban kellet színészkednie a hitvesi ágyban is, színlelnie kellett a kielégülést, nehogy felébressze férjében a gyanakvás ördögét.

Tovább romlott a helyzet, mikor férje új szokást vett fel, és egyik napról a másikra buzgó, templomba járó ember lett. Korábban együtt töltötték a hétvégéket, fent a hegyek mélyén, ahol előzőleg már egy csinos kis házikót is építettek, és ahonnan kisebb-nagyobb kirándulásokra indultak a környék vadregényes vidékére, és kettesben derítették fel a környéket. Ilyenkor mindig sikerült újra egymásra találniuk, és Annában ilyenkor feléledtek a remények. Hátha, mégis! Hátha lehet egyszer másképpen is! Ám a vasárnapi liturgiák egyre fontosabbak lettek férje számára, és ezzel leomlottak Anna dédelgetett álmainak falai. Férje egyre jobban unszolta, hogy tartson vele, mert úgy illik, meg hogy milyen asszony az, aki nem követi hűségesen a férjét, és hogy mindezért megszólják őket az emberek. Itt azonban a férjnek tudomásul kellett vennie, hogy felesége bizonyos dolgokban hajthatatlan, és következetesen elutasítja az egyre gyakrabban ismétlődő, vallással kapcsolatos követeléseit. Anna vidéken nőt fel, édesapja az erdészeti főiskola tanára volt, aki ilyenformán nem kockáztathatta meg azt, abban az időben, hogy templomba tegye be lábát. Törvényszerűen a család többi tagja sem jeleskedhetett abban, hogy nyíltan a hívők sorát gyarapítsa, és így csak titkon áldozhattak hitüknek. Anna azonban titkon felvállalt hitét mindvégig megtartotta, és e szokásán később sem változtatott, és kevésbé volt hajlandó mindezt most lecserélni egy másikra, legkevésbé egy olyanra, melyben tételesen volt megfogalmazva az, hogy ő, mint magyar, a románok ősi ellensége lenne, és minden magyar a sátán fia. Ezen felül még benne volt az a végtelen sok babona, a számtalan és értelmetlen szokás, ceremónia, mindenféle barbár kuruzslás, melyeknek sokszor semmi közük sem volt az istenséghez, és persze, nem beszélve arról, hogy a racionalitás elvén nevelődött és iskolázott egyén egyszerűen nevetségesnek és elfogadhatatlannak tartja azt a mindent egybefogó, középkort idéző mentalitást, ami ezzel a hitvallással jár!

Egy idő után, vasárnaponként már kétfelé mentek. A férj templomba, Anna pedig a hegyekbe, ahol most, az édesapjával töltött időket, a hajdani gyerekkorának élményeit élte újra. Úttalan utakon kóborolt a vadonban, gyógynövényeket gyűjtött, vadnyomot olvasott, összeütött dióval mókust csalt le a fáról, a harkály hangját utánozva közel hívta, és azután csak nevetett a harcias, területét őrző hím zavarodottságán. Vastag mohaszőnyegen sétált önfeledten, ölébe vette a szerelemtől elvakult siketfajdot, és hosszú perceken át farkasszemet nézett a sziklákon napozó viperával. Megleste a férgek után kutató, mázsás köveket felforgató barnamedvét, és néha csak hanyatt feküdt, s álmodozva nézte a végtelen égen kúszó bárányfelhőket.

Szótlanul nézték egymást, férje néha idegesen fészkelődött, Anna pedig kivárt még néhány hosszú másodpercig, majd csendes, de határozott hangon beszélni kezdett.

—Nem fogok köntörfalazni neked, és elmondom most, hogy tudjad! Nem emlegetem, és nem hánytorgatom fel neked az utóbbi időben elhangzott sértegetéseidet és valótlan vádaskodásaidat, de a tegnapi jeleneted után már nem vagyok hajlandó megvárni, hogy a következő alkalommal meddig fogsz elmenni. Ennek ellenére, én most azt javasolom, hogy mégis beszéljük meg, és ha úgy látod, hogy van ennek értelme, akkor adjunk még egy esélyt egymásnak. Ha valami nyomja a lelkedet, akkor most beszélj! Hallgatlak! —és ezzel elhallgatott, tekintetét kérdően függesztette a vele szemben ülő férjére. Férje nehezen találta a szavakat.

—Én, tudod... én olyan egyszerű ember vagyok, aki nem mindig csinálja okosan a dolgokat, s mindig is tudom, hogy nem vagyok neked mindig jó, de… na! Mondok ezt-azt, mert nekem is megvan az én nagy bajom. Teszem én is dolgomat, ahogyan tudom, tekerem naphosszat azt a kurva kormánykereket, mert már csak sofőrnek vagyok jó azoknak a gazembereknek is. Nem rosszból mondok mindent, de értsd meg te is, hogy nem könnyű nekem! A tiszteletes úr is kiprédikált vasárnap, hogy én… hogy vannak olyanok, akik idegen asszonyt kapnak csak, akik… Te, bemegyek a kocsmába, mint minden rendes ember, hogy megigyak egy pohár sört, erre mindenki röhög a hátam mögött, hogy töketlen vagyok, mert nekünk nincs még gyermekünk. Nehéz, na! Nem is merek venni magamnak már egy kiflit sem, mert ha meglátnak az emberek, már mondják is, hogy mi van ember, nem tett oda az asszony főzni? És ilyeneket mondnak nekem.

—Dániel, költözzünk el! Gyere, menjünk el innen! Hagyd a francba ezt a helyet, a bunkó emberekkel együtt! —ragadta meg kétségbeesetten Anna az alkalmat.

—Költözzünk el! Könnyű neked ezt mondani! Hová menjünk? Vegyük a világot a nyakunkba, mint a cigányok?

—Akkor mit akarsz?

—Nézd, én nem akarok nagy dolgot tőled. Gyere, légy te is egy kicsit olyan, és ne mind makacskodj annyit. Itt van ez a Teofil atya, ma is mondta, hogy ő szívesen segít, ha kell! Nem olyan rossz ember, mint ahogyan te gondolod. —közelebb húzódott Annához, és megragadta a kezét. —Hidd el, hogy ő sokat tud, nem buta ember, és hátha tud nekünk segíteni, hogy legyen nekünk is gyerekünk. Nem kerül semmibe, ha megpróbálsz te is egy kicsit más lenni. Jó? Gyere, és ne mind csináljad az eszedet! Mondta, hogyha úgy gondolnád, akkor szívesen fogad a délutáni vecsernye után, és beszélsz te is vele pár szót, lássák az emberek is, hogy odamentél, na! Mit szólsz?

Anna szótlanul nézte, a bűntudatával is küszködött, végül csak ennyit mondott:

—Jó. Elmegyek ma hozzá egy beszélgetésre, de csak a te kedvedért!

—Igazán? Tényleg? —ugrott fel a férje örömében, és lelkendezve hordott most össze mindenfélét, hasznos tanácsokat adott feleségének, hogy hogyan köszönjön, és hogy mit kellene vinni ajándékba, mert szégyen és gyalázat lenne, ha asszonya üres kézzel állítana be a paphoz.

Anna később egy kendővel letakart, karos vesszőkosárral kezében jelent meg a papi lak udvarán, és illedelmes rituálé közepette köszöntötte a nyájasan mosolygó Teofil atyát, aki most a megüresedett templomba tessékelte be vendégét. Leültette Annát egy padra, majd helyet foglalt ő is egy fából készül imazsámolyon.

—Hát mégis eljöttél? —kérdezte nyájasan, majd választ sem várva megállapította: —Igen, eljöttél! A férjed miatt tetted, vagy magadtól jöttél, mert nem lenne mindegy, tudod? —Anna igenlően bólintott miközben még mindig ölében tartotta a kosarát.

—Hát persze, hogy a férjed miatt tetted! Mit meg nem tesznek a nők a férjükért, igaz? Mint látom, ajándékot is hoztál! Tényleg, mi van abban a kosárban? —ezzel felállt helyéről, és Anna mellet foglalt helyet.

—Megmutatod, vagy én magam kell megnéznem, hogy mi van abban a kosárban? —hajolt közelebb, mire Anna önkéntelenül hátrált el a tolakodó elől. —Nono, csak nem ijedtél meg? —vigyorgott a pap, miközben igyekezett kezét becsúsztatni a kosárba. —Mi van itt? Na? Megmutatod, vagy én nekem kell felderítenem mindent? Nahát, gyümölcsöt hoztál? Igazi gyümölcsöt? Igazán kedves tőled, mert eltaláltad a kedvencemet, tudod? Nem tudod? —búgta mézédesen —Hát tudd meg, hogy egy asszony, aki ilyen áldozatra is kész a szeretett férjéért, mint most te, az lesz az én igazi gyümölcsöm!

—Teofil atya, nincs itt valami félreértés? —kérdezte Anna rosszat sejtve.

—Ha a férjed küldött egy beszélgetésre, a délutáni vecsernye után, akkor nincs! —válaszolta a pap igen természetes hangon, és most Anna combjára tette a kezét. Anna azonnal félrelökte a tolakodó kezét, és vészjóslóan nézett a vigyorgó pap szemébe.

—Aha, szóval így szereted, mint a vadmacskák, he? —lihegte a pap felindultan, és ezzel rávetette magát Annára. Leborultak a padról, leestek a padlóra, a felborult kosárból szétgurultak az almák, miközben a bevadult pap egyik kezével Anna mellét markolászta, másik kezével a szoknyája alá igyekezett felnyúlni.

— Tüzes asszony vagy, mi? —ereszkedett rá a nehéz, túlsúlyos férfi a kétségbeesetten vergődő Annára.

—Ne! Hagyjon! Mit művel? —Kiáltozott kétségbeesetten, de a pap most a nő szájára tette a kezét.

—Ne üvöltözz, te, kurva! Idecsődítesz még valakit. Elment az eszed? —Ám ekkor Annának sikerült beleharapni a száját lefogva tartó kézbe, mire a pap üvöltve rántotta el, és rémülten rázta véresre marcangolt ujjait. Ezt a pillanatot használta ki Anna, egyetlen mozdulattal talpra szökkent, és kimenekült a templomból, majd ki az útra, ahogyan csak lábai bírták. Zokogva rohant, szétzilált hajjal, hazáig sírva, de férjét nem találta otthon. Az csak késő este, sötétedés után érkezett haza, alaposan elázva. Szótlanul ült le egy székre, de tekintetét nem merte az asszonyára emelni. Hosszú percekig hallgattak, majd Anna felállt, és igen nyugodt hangon ennyit kérdezett férjétől:

—Te tudtad? —ám férje ezúttal is szótlan maradt, és mélyen lesütötte a szemét.

Anna többé nem szólt férjéhez, sem akkor, sem másnap, sem később. Kettőjük közt nem volt többé már mit megbeszélni! A férjnek másnap Teofil atya megüzente, hogy amíg a házában egy veszett kutyát tart, addig az ő templomába ne merészelje betenni a lábát.

Nehézkesen kúszott fel a súlyos farönkökkel megrakódott tehergépkocsi a kanyargós aszfaltúton, a kormánykeréknél Dániel ült, igen sötét ábrázattal. Arcán többnapos, borotválatlan sörte feketéllett, és mogorván nézett a visszapillantó tükörbe, melyben most egy türelmetlenkedő, sötét gépkocsit láthatott. A mindegyre előzni szándékozó gépkocsi vezetője idegesen villogtatta a fényszórókat, már többször is kihúzott az ellenkező sávra, de a kanyargós és csak két menetsávú emelkedő útszakaszon egyelőre képtelenség volt előzni.

—Jól van, jól van! Mindjárt lehúzok a szakadékba, hogy te nehogy lemaradj valamiről. —dohogott, kissé túl bosszúsan Dániel, mert az utóbbi időben semmi sem ment már jól neki. A felségével végérvényesen megromlott a viszonya, munkahelye is egyre bizonytalanabbá vált, és az utóbbi időben már csak az alkalmi munkákra hívták be. Egy-két jelentéktelen fuvar volt minden, amit odadobtak neki. Egyetlen menhelyéről, ahonnan még erőt meríthetett volna, a vasárnapi istentiszteletekről, onnan is kitiltották a felesége botrányos viselkedése miatt, és most szégyenében már az útra sem merészeli kitenni többé a lábát. Átok ül rajta, ez most már biztos!

—Igaza van Teofil atyának, bizony, igaza van, —gondolkodott hangosan —mert nem elég, hogy megvert az Isten ezzel az asszonnyal, hanem most már egyenesen a vesztemet okozza. Rajtam már csak valami csoda segíthet. —és fél kézzel vetett most magára egy sor keresztet, hogy elűzze a gonoszt.

Éles kanyar következett, lassított, visszakapcsolt egy fokozatot, mire a háta mögött kullogó gépkocsi vezetője végleg elvesztette a türelmét. Felpörgetett motorral kivágott, és előzni kezdett. Vakmerő manővere majdnem sikeresen végződött, ám mielőtt végre behúzhatott volna a hosszú teherszállító elé, az út elkanyarodott hirtelen jobbra, a gépkocsi pedig nyílegyenesen továbbszáguldva áttörte egyszer a védőkorlátot, és vészesen felbődülő motorral a mélybe zuhant. Dániel elborzadva nézte a vérfagyasztó jelenetet, befordult a kanyarba, de százméternyire tudott csak leállni úgy, hogy a kanyargós útszakaszon ne zárja el teljesen a forgalmat. Félrehúzott, amennyire a szűk úttesten csak tehette, bekapcsolta a vészjelzést és rohant visszafelé, a szakadékba zuhant gépkocsihoz. Nehezen vergődött le a bozótos, meredek oldalon, egy sebes patak partjára, ahová a gépkocsi zuhant le utasaival. Elborzadva közelített a füstölgő roncshoz, és első látásra megállapíthatta, hogy a súlyosan rongálódott gépkocsiban senki sem élhette túl a tragédiát. Három, élettelen, véres holtestet talált, egyikük, kifordult végtagokkal kibukott a roncsból is, feje teljesen szétroncsolódott a hatalmas kőtömbök egyikén. Rosszulléttel küszködött, tanácstalanul csak álldogált, és ekkor tekintete egy fekete aktatáskán akadt meg. Forróság öntötte el, önkéntelenül nézett szét, hátha másvalaki is van a közelben, de csak a tovaszökkenő patak vizének vad zúgását hallotta. Szinte önkéntelenül lépett közelebb, gépiesen emelte ki a súlyos táskát, és gondolkodás nélkül rohanni kezdett visszafele. A bokrok takarásában tért vissza az úttest mellett vesztegelő járművéhez, óvatosan nézett szét, és csak ezután ugrott fel a kabinba, a táskát bedugta az ülése alá, indított, és máris tovagördült a helyszínről.

Remegett az izgalomtól, alig várta, hogy megállhasson valahol, ahol zavartalanul kinyithatja és átvizsgálhatja a reteszekkel lezárt, bőröndszerű táska tartalmát. Egy évszázadnak tűnt az a fél óra, míg elérkezett egy megfelelő helyre, ahol végre félrehúzhatott az úttestről. Szerszámos ládájából feszítővasat vett elő, s egyetlen mozdulattal felpattintotta a bőrönd fedelét. Szemei kerekre nyíltak, lélegzete elállt a látványtól. Amerikai százdolláros kötegek voltak benne, legalább fél-millió.

—Úristen! —rémülten csapta le a fedelet, önkéntelenül nézett szét, szemtanúk után kutatva.

Nemsokára elérte a vízválasztót, és ekkor már nyugodtabban szállt le, hóna alatt egy csomaggal bevette magát az erdőbe. Alig egy óra elteltével, megkönnyebbülten ült vissza a kormánykerék mellé, és elindult hazafelé.

—Na, ezután lássam én a dámát, aki az apja pénzén építette nekünk a házat! Meglátja ő, hogy kivel szúrt ki, de akkor már késő lesz! Késő bizony, mert részemről mehet! Mehet most a szeme világába!

Útközben terveket szőtt, melyben emeletes házak, és egy új menyecske is feltűnt, aki sok gyereket fog szülni, és vasárnap az első padsorban fog ülni a templomban. Igen, és a templom részére is bőven fognak adakozni majd, és akkor Teofil atya az ő nevét a dicsérő beszédébe fogja belefoglalni. Példakép lesz, és nem a gúny, a megvetés lesz osztályrésze. Nem fog ő többé szégyenkezni, sőt! Az emberek előre leemelik majd kalapjukat előtte, ha majd megtudják, hogy az új harangra ő adta a legtöbb pénzt. Még a nevét is felírhatják az emléktáblára, és akkor mindörökre hírneves ember lehet. Igen, így lesz, mert ennek így kell lennie!

Felkeresi Teofil atyát, és végre tisztázza vele is a dolgokat, de addig is, egyszer még elszámol a feleségével, mert addig nem állíthat oda szégyenszemre! Ahhoz egyszer bizonyítania is kell, hogy ő igaz híve ennek a közösségének, aki komolyan veszi a dolgokat. Majd meglátja mindenki, hogy ki ő! Meg fogják látni!

Anna szótlanul nézte férjét, aki tüntetően járkált le és fel, miközben két bőröndbe pakolta be a személyes holmiját. Fél szemmel néha Annára tekintett, várta, hogy mondjon már valamit, amibe beleköthet, replikázhat, és akkor végre jól megmondhatja neki a sérelmeit, de Anna egyetlen szót sem szólt. Nem kérdezte férjét, hogy hová megy, sem azt, hogy miért menne el? Semmit sem szólt, semmit sem kérdezett, csak állt egyenes háttal, felemelt fejjel, és semmiféle érzelmet vagy indulatot sem lehetett leolvasni az arcáról. Férje egyre idegesebb lett, majd dühösen csapta le a bőröndjei fedelét is, mert most a nagy leszámolásos tervének hajója zátonyra futott Anna kiismerhetetlen, méltóságteljes hallgatásán. Ezért aztán az előre kitalált drámai szövege helyett csak ennyit mondott feleségének:

—A többi, ami még itt maradt, azt mind neked hagyom. Fújd fel mind, a házaddal együtt! —és ezzel, köszönés nélkül kifordult az ajtón. Anna pedig csendesen becsukta utána az ajtót. Nem sírt, nem jajveszékelt, nem örvendett, nem bánkódott. Semmi különöset sem érzett, leült és csak nézett maga elé a semmibe! Lelkének finom-művű szerkezetében végérvényesen elpattant egy kerék.

Késő este volt, mikor Dániel a papi lak hátsó ajtaját megkopogtatta. Ezen az ajtón csak az szokott bekopogni ilyenkor, akinek családjában haldoklott valaki, vagy valami igen nagy szerencsétlenség szakadt a nyakába. A helyiségben a templom szolgája lakott, aki eldöntötte, hogy érdemes zavarni Teofil atya nyugalmát, vagy várhat gondjával másnap reggelig a kései látogató. Résnyire nyílt csak meg az ajtó, és durcásan kérdezte egy álmos hang:

—Mit akarsz? —de mikor meglátta, hogy ki áll az ajtó előtt, akkor azonnal rárivallt: —Takarodj el innen, te… elengedem a kutyákat, ha nem húzol el innen! —de Dániel kétségbeesetten könyörgött, esedezett a kezét tördelve, miközben esküdözött mindegyre, hogy halaszthatatlanul fontos ügyben jött. A szolga gyanakvóan nézte egy darabig, majd így szólt:

—Várj itt! Megnézem, hogy hátha még nem alszik az atya úr. —becsukta, majd bezárta az ajtót és elcsoszogott. Nagy későre jött vissza csak, ki sem nyitotta az ajtót, bentről kiabálta: —Azt üzeni az atya, hogy gyere holnap! Csak akkor hajlandó most veled szóba állni, ha gyónni jöttél! Ha nem, akkor nem akarja látni a képedet.

—Igen! Így van, gyónni jöttem. Nagy bajban vagyok, és nem várhatok reggelig! Nagy az én bűnöm, ezért jöttem. Ezt mondja meg neki! —mire a szolga újra elcsoszogott.

—Gyónni jöttél? Mindazok után, amit tettetek? Ezt akarod meggyónni? Ezért merészelsz ebben a kései órában zavarni? Ezért?—kérdezte Teofil atya szigorúan.

—Jaj, atyám! Nagy az én bűnöm.

—Nem mondtam meg eléggé világosan, hogy nincs mit keress itt, amíg azzal a szajhával élsz egy fedél alatt? Mondtam, vagy nem mondtam? Erre felelj, mert addig nincs gyónás, nincs áldás, a te számodra nincs semmi! Értetted?

—Jaj, ne! Atyám, hallgasson meg! Eljöttem otthonról, otthagytam mindent!

—Az nem elég! Eredj a dolgodra, ha csak ezért jöttél!

—Atyám, nagy dolog történt velem, hallgasson meg! Kérem! —kapaszkodott, mint az utolsó szalmaszálba.

—Gyónni jöttél? Ezt mondtad! —nézte fürkésző szemekkel Teofil atya a kétségbeesett Dánielt, akit szemmel láthatóan nagyon felkavarhatott valami, és ezzel most kíváncsivá tette.

—Atyám! —nézett szét Dániel óvatosan —Senki se tudhassa meg, amit mondok most, jó?

—Takarodj a szemem elől! Ne rabold az időmet semmiségekkel!—intett elutasítóan Teofil atya.

—Meggyónom, atyám, meg kell gyónnom! Én egy igen nagy bűnt követtem el ma!

—Gyere a sekrestyébe, ott meggyóntatlak! —És Dániel elmesélte töredékesen, hogy hogyan emelte el, és hogy hová rejtette a lopott pénzt. Teofil atya hosszasan hallgatott, arcáról mély szomorúság tükröződött, mikor megszólalt. Hangja eleinte vádlón, a végén már kétségbeesetten csengett.

—Lopni, Dániel fiam, az a bűnök egyik legsúlyosabbika, amit elkövethetsz! Benne van a Hét Parancsolatban is! Ne lopj! Ám halottakat kirabolni, mint egy dögevő hiéna, az már szinte egy megbocsájthatatlan, főbenjáró bűnnek számít. A pokol tüzében fogsz senyvedni az idők végezetéig, Dániel! Ott fogsz szenvedni, mert én téged most e szörnyű bűn terhe alól nem tudlak feloldozni! —és erre Dániel olyan holtsápadt lett, hogy majd leszédült a térdelőről. Teofil atya pedig tovább folytatta. —Egyvalamit tehetek érted, de igen jól figyelj rám, mert egyetlen hiba, és nincs többé számodra menekvés! Megértetted? —és Dániel reménytől felcsillanó szemekkel bólogatott, lelkének üdvösségével csüngött a jóságos atya minden szaván.

—Most, itt, szent esküvel fogod megfogadni nekem, hogy soha többé nem fogod a kezed rátenni arra a vérrel szennyezett, átkozott pénzre! Elfelejted, hogy tudsz róla, de még a környékét is elfelejted annak a helynek, megérteted? Ez az egyetlen esélyed, hogy még idejében jóvátedd ezt a szörnyű bűnödet, amit volt merszed elkövetni az Isten ellen. —Erre Dániel olyan kétségbeesett arccal nézett fel a szigorú Teofil atyára, mintha az máris a pokol kénköves tüzébe készülne belökni őt. —Mikor azt az elátkozott pénzt már rég elfelejtetted, —folytatta Teofil atya —és közben betartottad azt az ígéretedet, hogy messze elkerülöd annak a helynek a környékét is, akkor majd eljöhetsz újra, és akkor megkaphatod a végső feloldozást is tőlem! Ha azonban csak a rejtekhely környékére is elmerészkedsz, vagy bárkit is oda küldesz magad helyett, akkor tudd meg tőlem, hogy le fog sújtani rád az Isten bosszúálló keze! Megérteted? —és ettől most Dániel majd eszét vesztette, csak dadogott, de nem tudott kinyögni semmi értelmeset. —Ha nem így fogsz cselekedni, akkor légy átkozott mindörökre! — fordult el tőle haragosan Teofil atya.

—Atyám, ígérem… én soha… én soha nem teszem oda a lábam, de… de annyi pénzt… atyám, nem lehetne valami hasznosat csinálni… építeni belőle valamit a templomnak, vagy… vagy valamit… —de erre már Teofil atya éktelen haragra gerjedten ugrott fel a helyéről.

—Távozz innen, Sátán! Takarodj, te átkozott tolvaj, rabló gazember! —dörögte félelmetesen a minden porcikájában reszkető, összehúzódott Dánielnek. —A halottaktól elrablott pénzedet akarnád te idehozni? Ide? Az Isten házába? Kitakarodj innen, te… te sátánfajzat! —mire Dániel rémülten ugrott fel, és szaladt ki az éjszakába, nyomában az egyházi szidalmakkal. Meg sem állt a falu határában lévő, egykori vámház romos faláig, ott leült, arcát a két tenyerébe fogta, és keservesen zokogni kezdett.

Teofil atya elgondolkozva nézett utána, majd odaszólt a hátsó helyiségben várakozó templomszolgának:

—Tudod, hogy hol van az a Határkő?

—Tudom. —válaszolta a szolga.

—És… van ott két olyan fenyőfa is, melyek egy tőről nőttek ki?

—Ismerem azt a helyet jól. Tudom, hogy hol vannak.

—Akkor tudod, mit kell tenned! —mire a szolga csak bólintott, és szótlanul kifordult az éjszakába.

Vasárnap Teofil atya fergeteges kirohanásban ostorozta a bűnben egyre mélyebbre süllyedt eltévelyedetteket, és a hívek mélyen lehajtott fejjel hallgatták. Mindenkinek voltak bűnei, és tudták a jámborok, hogy éles szemű papjuk elől nincs menekvésük. Ám mikor Teofil atya újra elővette kedvenc vesszőparipájának egyikét, és befurakodott idegeneket kezdett emlegetni, mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel, páran még egyetértően is bólogattak hozzá. A mások bűne mindig nagyobb szokott lenni, a dörgős hangú szónok pedig mestere volt a ravasz szófordulatoknak. Mikor eleresztette, hogy: „legyen már vége egyszer az idegenek tolakodásának!”, mindenki tudta, hogy ki lenne az, aki tolakszik. Ám mikor azt is hozzátette, hogy „a mi kedves, és korábban egy boldog közösségünkben a mostanában oly mértéktelenül elszaporodott bűn, és a megkeseredett emberek egyre növekvő száma nem lenne eléggé világos és egyértelmű jele annak, hogy farkas lett a kis bárányok pásztora?” akkor, igen sokan, meghökkenve kapták fel a fejüket.

— „…mert, ha majd eljön az Úr igazságának az órája, a hanyag, az elnéző, a nem- törődöm is ugyanúgy fog bűnhődni, mint maga a főbűnös! Úgy, hogy jól vigyázzatok!” —fejezte be figyelmeztető beszédét, és áldásával útjára bocsájtotta Teofil atya a híveit.

A távozókat később kikísérte a templom előtti térre is, ahol még néhány atyás szót váltott kegyesen a hátramaradottakkal, és ekkor láthatta az úton somfordáló, ápolatlan mogorva Dánielt, aki tüntetően a tekintetét sem fordította a templom felé, miközben egy istenkáromlásnak számító tettet követett el. A templom bejárata előtt felállított feszület előtt most nem vette le kalapját, sőt, még keresztet sem vetett, ami már önmagában is egy hallatlan merészségnek tűnt részéről. Ennek láttán Teofil atya arca elsötétült, és nemsokára búcsút is vett hátramaradott híveitől, szent kötelességeire hivatkozva. Elgondolkodva járkált egy darabig tágas irodájában, majd odalépett az íróasztalán lévő telefonhoz, tárcsázott, és egy üzenetet hagyott hátra, melyben közölte, hogy részleteket szeretne megbeszélni egy gazdátlan, fekete aktatáska ügyében.

Az elkövetkező héten Annát behívatta az iskola igazgatónője, és közölte vele, hogy néhány szülő azzal fenyegetőzik, hogy az osztályában tanuló gyerekeiket nem engedik iskolába járni addig, míg Anna helyébe nem tesznek egy másvalakit. Az igazgatónő személyes sajnálatát fejezte ki, és hozzátette, bár a helyzet kezelésére ő sem tud egyelőre egy elfogadható megoldást találni, mégis, kívánatos az lenne, ha Anna jönne egy megfelelő megoldással, és orvosolná a kialakult, kényes helyzetet. A nyakatekert fogalmazásra Anna kifejezéstelen arccal reagált, a végén pedig gépiesen, mindössze ennyit mondott:

— Rendben van! Megértettem! —ezzel felállt a helyéről, és köszönés nélkül távozott.

Másnap reggel a hivatalába érkező igazgatónő Anna azonnali felmondásának a gondjával kezdhette a napját. A tanév vége felé képtelenség elé volt állítva, ám ilyenfajta gondjai délig már megoldódtak. Új tanítónőt sikerült keríteni, Teofil atya hites feleségének személyében, aki azonnali hatállyal Anna helyébe léphetett. Ugyanazon a napon, Anna munkanélküliként hagyhatta el a község iskolájának kapuját. Senki sem kísérte ki, és senki sem búcsúzkodott tőle. A kapuban idegen suhancok álltak trehányul, s mikor Anna a közelükbe érkezett, egyikük előkapott zsebéből egy vizet fröcskölő, játék-pisztolyt, Anna arcába spriccelt vele, és elszaladtak röhögve. Anna némán vett elő egy zsebkendőt, letörölte az arcát, és kihúzott, egyenes háttal indult hazafelé. Akikkel összetalálkozott, azok önkéntelen tisztelettel motyogtak valamit, mások pedig csak hebegtek zavarodottan valami köszönésfélét is, de mindannyian kényszeredetten ismerték el, hogy ilyen szépnek még soha nem látták eddig!

Anna otthonában késő délután megszólalt a telefon csengője. Egy idegen férfihang közölte vele, hogy van náluk egy valami, ami nem lenne az övéké! Hogy mi lenne az, azt kérdezze meg a férjétől. Kérdezze meg, és jól gondolkozzanak el a válaszon! Ha nem döntenének helyesen, akkor abba a vizet fröcskölő pisztolyba a következő alkalommal kénsav lesz töltve!

Anna letette a kagylót, öltözött, és indulni készült, hogy megkeresse valahol a férjét. Ekkor újra megszólalt a telefon, ezúttal a megyei kórházból hívták. A rövid beszélgetésből Anna megtudta, hogy hol találhatja meg férjét.

Csak késő estére érkezett meg a megye székhelyén lévő traumatológiára, ahol a szolgálatos sebész, Anna érdeklődésére válaszolva, elmagyarázta, hogy férje balesetet szenvedett, tehergépkocsijával felborult a kanyarban, és egy árokba zuhant. Súlyos sérülést, számtalan zúzódást szenvedett, a lépje leszakadt. Állapota kritikus, most tudatánál van, de aligha éri meg a reggelt. Jelenleg a lelkész van bent nála.

Anna a folyosón várakozott a férjének kórterme előtt, ahonnan nemsokára Teofil atya távozott, három, öltönyös személy kíséretében. Anna egy pillantásra sem méltatta a kissé meglepődött atyát, azonnal a férjéhez sietett. Az ágya mellé ült egy székre, és csak nézte szótlanul azt az emberi roncsot, aki valamikor a férje volt. Az ágyon fekvő nehezen fordította fejét a felesége felé, és csak nagy későre szólalt meg, nehezen suttogva.

—Megvert az Isten, Anna! Megvert, mert nem hallgattam a jó szóra! Olyasmit tettem, amit nem lett volna szabad!

Anna erre nem mondott semmit, csak nézte férjét szenvtelen arccal, aki egy kis idő elteltével így folytatta:

—Anna, én meg fogok halni, de te ne aggódj, mert én elintéztem mindent! Érted?

—Miféle ostobaságot követtél el? —kérdezte csendes hangon Anna. —Mibe keveredtél, Dániel, mert valakik visszakövetelnek valamit tőlem, amiről nekem fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Azt mondták, te tudod, hogy mi lenne az. Beszélj! Kik azok, és mit keresnek nálunk?

—Már semmit sem keresnek. —nyöszörögte férje —Te ne aggódj, mert neked jó lesz minden! —és sokáig csak hallgatott, nehezen szuszogva, végül még hozzátette gúnyos hangon:

—Most már boldog lehetsz, mert ezután elköltözhetsz, ahová csak te akarsz! Mehetsz, mert el van már minden intézve!

—Mi van elintézve? Mit tettél megint? Kik voltak ezek az emberek, akik azzal a sötét gazemberrel itt voltak bent nálad? Beszélj, te szerencsétlen! —nógatta Anna férjét, de az csak nézett vissza rá gúnyosan, zúzódásoktól eltorzult vonásokkal, bekötözött fejjel a párnán, csak hallgatott, és soha nem szólalt meg többé!

Anna, férjének temetéséről érkezett haza, és mikor kulcsával nyitni próbálta otthonának ajtaját, meglepődve tapasztalhatta, hogy az nincs bezárva. Alig lépett be, mikor két kéz ragadta meg, és erőteljesen a falhoz csapta valaki, majd durván a falba verték a fejét, hogy elájult. Mikor feléledt, a nappali egyik foteljében ült, vele szemben egy tagbaszakadt alak állt, aki egyik lábát a fotel szélére tette.

—Jól vagy? —kérdezte egy hang. —Hé, hallod? Veled beszélek! —lökték durván Anna fejét hátra.

—Hagyd! —szólalt meg egy másik hang, mire a tagbaszakadt félreállt előle. Anna, még mindig kábán nézett a másik hang irányába, és egy csontos, igen magas, halál-sápadt alakot láthatott, aki most egy széket húzott közelebb, és leült vele szembe.

—Szép volt a temetés? —kérdezte a sápadt arcú csendesen, majd várakozott egy kicsit, miközben a cipőjét figyelgette.

—Hm, nem válaszolsz? Mindegy! Nem érdekes! Temetés, temetés! Milyen lehet egy temetés? Kit érdekel? —és megint a cipőjének figyelgetésére koncentrált egy darabig. —Nos! Tudod? Engem valami egészen más egyéb érdekel most igazán. Valami apró dolgot akarok tőled, amit te most szépen elmondasz nekem, érted? Egyszer fogom megkérdezni szépen, te válaszolsz helyesen, és akkor barátok leszünk! Ha nem akarsz barát lenni velem, azt te bánod meg, mert az akkor nagyon fog fájni neked, és így is, úgy is válaszolni fogsz a végén, és akkor miért kellene nekem elrontanom azt a szépséges arcodat is eközben, nem igaz? Megegyeztünk? —Anna erőtlenül bólintott. —Nagyszerű! Én egy okos nőnek nézlek, látom, érted a csíziót, és most akkor figyelj jól, mert jön a kérdés! Hová dugtátok el a pénzt?

—Ha a férjem tartozott nektek valamivel, akkor én arról semmit sem tudok. —válaszolt Anna, de mivel a sápadt arcú szótlanul, elgondolkodva nézett fel a mennyezetre, tovább próbálkozott. —Mekkora összegről van szó? —mire a sápadt arcú csüggedten hajtotta le fejét, és csak maga elé nézett hosszasan.

—Hát igen! Szóval így! Nem tudod! —majd hirtelen előrelendülve arcon csapta Annát, és a nő szemébe üvöltötte. —Helytelen válasz, de te akartad így hát legyen! Fedor? —és intett a másiknak, mire az megragadta Annát a hajától, kirántotta a fotelből, leteperte a földre, karját hátracsavarta. Anna kínjában majd eszét vesztve mondta:

— Van félretett pénzem… kifizetem… azt odaadhatom…

—Kifizeted? Kifizeted, te… te hülye, kurva! Hallod ezt, főnök, kifizeti! Mit fizetsz ki? Én azt a hatszázezret kérdeztem, amit eldugtatok! Te, és az a hülye urad! Arról beszélj nekünk! —és még szorosabban tekerte ki Anna karját, míg egyszer csak ropogva tört el a karcsontja.

—Jaj, Istenem! —jajgatott sírva, mire a kínzója kérdően nézett a sápadt arcúra, aki csak elhúzta a száját és lemondóan legyintett. Felrángatták a hajától fogva a padlóról, és durván bevágták a fotelbe.

—Hol van az a pénz, amit emlegettél? —hajolt közel hozzá a sápadt arcú, mire Anna eszelősen húzódott össze, s a fájdalomtól reszketve dadogta el, hogy hol keressék. A másik azonnal indult, és jött is vissza pár pillanat múlva, kezében bankjegyeket számolgatva.

—Ennyi az egész? Ennyi? Ezt nevezed te fizetségnek? —csapta arcul Annát a kezében tartott pénzköteggel. A sápadt arcú elvette a pénzt, undorral bámulta pár pillanatig, zsebébe tette, majd így szólt:

—Ez nem fizetség! Ez egy sértés, és ezért most megfizetsz! Tartsd! —intett a társának, aki megragadta Anna fejét, hátrarántotta, majd szorosan leszorítva tartotta.

—Emlékszel, hogy mit mondtam neked a múltkor a telefonba? Emlékszel? Ígértem akkor neked valamit, és mivel te most hazudtál nekem, ezért én is csalni fogok! —és ekkor Anna úgy érezte, hogy a szemeibe égő parazsat nyomnak. —Nem savat, hanem marószódát kapsz most a pofádba!

Anna hónapokig feküdt kórházban, mert az arcán csak lassan gyógyultak be az égési sebek. Szótlanul feküdt, és csak feküdt mozdulatlanul az ágyán, és számára nem volt többé nappal sem éjszaka! Mindkét szemére örök sötétség fátyla telepedett. Hosszú gyógyulásának ideje alatt egyszer felkeresték a rendőrség nyomozói is, különböző kérdéseket intéztek hozzá, részletek után érdeklődtek, majd elmentek, és soha többé nem hallott felőlük. Időközben egy hivatalos levelet kapott, amit az egyik ápolója olvasott fel neki. Ebben a levélben felszólították, hogy a lehető legrövidebb határidőn belül szállíttassa el a tulajdonát képző ingóságait a következő helyiségben lévő ingatlanból. A megjelölt lakcímen a saját otthona szerepelt. A levél további tartalmából megtudhatta még, hogy az új tulajdonos, ismervén a felszólított személy egészségügyi állapotát, hajlandó várakozni az ingatlan kiürítésével még harminc napot. A harmincnapos határidő lejárta után azonban kénytelen lesz törvényszéki végrehajtókkal kiüríttetni a kérdéses ingatlant. A hivatalos felszólításhoz mellékelték a korábban megkötött adás-vételi szerződés egyik példányát, melyet férje és a helyi parókia hivatalos képviselői közt köttetett meg. Mellékeltek egy közjegyző által hitelesített felhatalmazást is, melyben Anna, mint tulajdonos, a férjére ruházza át a döntés jogát az ingatlan eladását és a vételárat illetően.

Őszbe fordult már az idő, mikor Anna elhagyhatta a kórházat. Szemére egy fekete bársonyszalagot kötött, és két napig ült mozdulatlanul egykori otthona lánccal és lakattal lezárt kapuja előtt. Második nap a környék legszegényebb, legelesettebb embere, a zsellér fuvaros áll meg mellette, mert egyszerűen képtelen volt újra elmenni az elhagyatott, vak asszony mellett. Megállította szekerét, szótlanul felsegítette rá Annát, és tanácstalanul kérdezte meg, szinte önmagához intézve a kérdést.

—Hová vigyem én most magát, nagyságos asszony?

—A Határkőhöz! —válaszolta Anna csendes hangon.

—A határkőhöz? De hiszen az messze van innen!

—Ha elviszel oda, akkor ez a tied! —mondta Anna, és a nyakában csüngő aranyláncra mutatott.

—Nem azért mondom, drága nagyasszony, Isten engem úgy segéljen, elviszem én magát ingyen is, de mit akar maga ott csinálni a farkasok közt?

—Oda vigyél el, ha vinni akarsz valahová! —mondta Anna határozottan, mire elindultak, s baktatott a két kis lovacska velük az erdei úton, fel a havasokra, az Ezeréves határ felé.

—Itt vagyunk! A határkőnél. —szólalt meg késő délután a fuvaros.

Anna lecsatolta arany nyakláncát, melyen egy kinyitható, aranyból készült makk csüngött medálként. A fuvaros felé nyújtotta, és így szólt:

—Ez mostantól a tied! Vigyázz rá, igen régi és értékes, de nekem, ahová én igyekszek, ott már nem lehet többé a hasznomra. Fogadd csak el!

A szegény ember vonakodott, szemébe is könnyek szöktek, mikor Anna unszolására, végül mégis átvette.

—Mi lesz itt magával, drága asszony? Istenem, mi lesz magával? —aggodalmaskodott őszintén a szegény fuvaros.

—Ne aggódj, én innen már boldogulok. Ismerem ezt a helyet, úgy, mint a tenyeremet. Ismerem, és én már csak itt lehetek itthon!

—De itt csak vadállatok vannak, mit fog enni, mit fog magára venni? Jön a tél is…

—Miért, az emberek közt talán jobb sorsom lenne? Nézz rám! Melyik vadállat tenne ilyet a saját fajtájával? —és a szegény, az elesettsége miatt kivetett, lenézett sorstárs tudta, hogy Annának mennyire igaza van! Anna óvatos mozdulatokkal elfordult, és indulni készült.

—Várjon! Van itt nekem egy olyan jó, vaskos botom. Ezzel szoktam a kutyákat megdorgálni néha, ha abajgatják a lovakat! —és egy szépen faragott, acélheggyel ellátott somfabotot adott Anna kezébe.

—Jó ember vagy! Az ég áldjon! —mondta Anna, és a bottal tapogatózva maga előtt, botorkálva indult neki a vadonnak. A fuvaros nézte egy darabig, s mielőtt végleg eltűnt volna a szeme elől, még egyszer utána kiáltotta:

—Igyekezzen, jó asszony, mert mindjárt sötét lesz! —és azonnal el is szégyellte magát. —Istenem, de buta vagyok, hisz ez a szerencsétlen asszony nem is lát. —mondta már csak magának, majd ő is elindult visszafele az úton.

A hegyoldali csalitosban csörtető szarvas bődült, s a kora esti félhomályban egy számkivetett, végzete felé vánszorgó vak fölé, csillagokkal teleszórt kupolát vont a Gondviselés titokzatos keze.

(folytatása következik)

Út a Pokolba (regény) 1

2011-12-12T23:17:00.000+02:00

Első rész:
A Pokol Angyala

Már napok óta csak esett nekikeseredve a késő, őszi eső. A korai sötétedéssel a Kárpátok felhőbe burkolózó sötét ormairól dermesztően hideg levegő kúszott le a völgybe, s a megélénkülő szél idegesen tépázta néha az útszéli kocsma-panzió kéményéből felszálló füstoszlopot. Az út menti pihenő parkolójában csak nagy ritkán állt le egy két kamion, de azok sem időztek túl sokáig. Az utat jól ismerő, tapasztalt sofőrök, miután bekaptak egy kevéske meleg ételt, megittak egy forró kávét, elszívtak egy cigarettát, sietve távoztak útjukra, és igyekeztek hamar túl lenni az előttük álló, meredek hágón, mielőtt havazásba csapott volna át az időjárás. A vendégfogadó helyiségben csak néhány környékbéli ember tartózkodott, akik alkalmi munkásokként éppen arra vártak, hogy végre havazzon, jegesedjenek csak el az utak, és akkor ők is munkába állhatnak. Addig azonban csak vicceket mondtak az asztaloknál üldögélve, mások a teremben lévő biliárdasztalt körülállva ugratták az éppen ütni készülőt, és néha bekaptak egy-egy fél deci olcsó pálinkát is, hogy közben ne lankadjon el a jókedvük. A pultnál egy kövér, korosodó asszony tett-vett, néha sört csapolt, és unottan odalökte a sörrel teletöltött poharakat, miközben érthetetlenül dörmögött valami szitkot is hozzá. Szájában egy lerágott fogpiszkálót tartott, s tekintetével mindegyre körbepásztázta gyanakvóan a helyiséget. Ilyenkor mindannyiszor megállapodott a méretes kandalló mellet gondtalanul szunyókáló, ismeretlen alakon. Egy torzonborz, mosdatlan vénember, aki ázottan lépett ma ide be, rendelt egy kevéske ételt-italt, fizetett, de aztán itt felejtette magát, és most csak ázott kutyabűzt terjeszt itt maga körül. Már azon volt, hogy odalép hozzá, felrázza álmából, és megkérdi tőle, hogy hol érzi magát? Mit gondol, mi van itt? Tán menhely? Ekkor nyílt a bejárat ajtaja, és egy igen fiatal, szőke, ijedt arcú lány lépett a helyiségbe. Kékre-zöldre fagyottan megállt a bejárat előtt, félénken valami köszönésfélét is motyogott a szerencsétlen teremtés, mire a helyiségben egy igen nagy csend lett. Mindenki a furcsa jelenésszerű teremtést nézte, aki ebben a vad, kietlen környezetben, egyetlen ütött-kopott utazótáskával a kezében egészen úgy festett, mint valami őskeresztény mártír a Colosseum oroszlánjai közt. A pultnál lévő asszony szemeiben is először őszinte csodálkozást lehetett látni, úgy, mint aki nem hisz a szemének. Tekintetével végigmérte a lányt tetőtől-talpig, aztán szemét kissé összehúzva, sandán elmosolyogta magát, majd bátorítóan intett a lány felé. A lány szinte hálásan lépett közelebb, tekintetét alig merte a szótlan férfiak felé fordítani, akik még mindig csak álltak ott bambán, és őt bámulták.

–Na! Mi tátjátok a szátokat? Tán nem láttatok még soha fehérnépet? –szólt rájuk az asszony, mire a férfiak zavarodottan fordultak vissza korábbi elfoglaltságukhoz. –Bunkó, hegyi emberek ezek, de ne félj, mert nem bántanak, ne is törődj velük! –mondta szélesen mosolyogva a lány felé, és intette, hogy foglaljon helyet egy különálló asztalnál, ahol nem zavarhatta senki. Nemsokára felvette a lány rendelését is, hátrament a konyhába, majd visszatért, és leült a lány mellé.

–Hogy kerülsz te ide ebben az ítéletidőben? –kérdezte anyásan, mire a lány oroszos kiejtéssel, román nyelven válaszolt, és az asszony csak bólintott hozzá nyájasan. – Honnan jössz? Mivel érkeztél? –és a lány egyre bátrabban beszélt, elmondta, hogy honnan jön, és hogy az utóbbi kilométereket már gyalog tette meg idáig, hogy ne kerüljön túl sokba, mert még hosszú út vár rá. Egyszer csak egy hórihorgas, kancsal alak dugta ki fejét a konyhából, és integetett, mire az asszony felállt, és elindult a konyha felé. Gőzölgő tányérral tért vissza, és a lány elé tálalta a vacsorát. A lány mohó szemekkel nézte, s gondolkodás nélkül, azonnal enni kezdett. Az asszony csak nézte, majd kérdően nézett a konyhából kitekintő, hórihorgas alakra, aki enyhén bólintott fejével, majd eltűnt.

– … és hová utazol tovább? –kérdezte újra a lányt, de ekkor a kemence oldalához támaszkodó, alvó ember álmában lefordult a székről. Nagyot puffanva terült el a földön, batyujából egy jókora házikenyér gurult a padlóra. Bambán ült fel, és csak nézett maga elé, de szemmel láthatóan fogalma sem volt, hogy hol lehet. Az asszony erre vészjóslóan állt meg előtte, és rárivallt a földön üldögélőre.

–Nosza, csak kapd fel magad, és húzz innen, te részeg disznó! Mit képzelsz, mi van itt? Ittál, ettél, jót aludtál, de most takarodj! Nem hallod? –noszogatta türelmetlenül a földről felállni készülődőt, aki még mindig kótyagoson az álomtól igyekezett a kigurult kenyerét visszagyömöszölni a batyujába, de úgy látszik, nem volt eléggé serény, mert az asszony most végképpen kifogyott a türeleméből.

– Igor! Gyere ide! –kiáltotta el magát, mire a konyha felől egy medveformájú férfi tűnt fel. –Segíts az úrnak távozni! –mondta nyájasan, és az ajtó felé intett.

Igor kinyitotta egyszer a bejárati ajtót, lomhán odalépett a földről már feltápászkodott, távozni készülődőhöz, megragadta a gallérjától fogva, és durván kilökte az ajtón, majd utána dobta a batyuját, és a kenyeret is a havas-esős, sáros előtérre, majd behúzta az ajtót. A helyiségben lévők elszörnyedve nézték a jelenetet, de senki sem avatkozott közbe. Nemsokára mindenki távozni készült, mert közben megérkezett a riasztás, a hegyekben már keményen havazott, és elindultak a hóekék is. Egyik távozni készülő megjegyezte, mikor fizetett:

–Tanti, Tatiana, téged nagyon megver egyszer még az Isten azért, amit ezzel a szerencsétlen emberrel ma este tettetek.

Az asszony disznószemei fenyegetően villantak egyet, és vészesen sziszegte:

–Te csak fogd be a pofádat, amíg jól van dolgod! Törődj a te dolgoddal, és jól vigyázz, mert nem a feleségeddel beszélsz, megértetted? Ide a lábad nem teszed be többé, ha nem húzod meg magad!

–Eridj, a francba, vén boszorkány! –morgolódott később a férfi, miközben már a társaihoz csatlakozott.

–Ne húzz ujjat ezzel a vén kurvával, mert azt nagyon megbánhatod! Tudhatnád, hogy kié ez a kupleráj –válaszolta neki egyik társa –de abban igazad van, hogy igazi istenkáromlás volt úgy kidobni annak a szerencsétlen embernek a kenyerét a sárba. Na, de hol van ma már az igazság? –és ezzel felszálltak mindannyian egy várakozó autóbuszba.

A kiürült helyiségben most csak a magányos lány ült, aki előtt már rég furcsán táncoltak a fények, a helyiség fényforrásai elnyújtott fényes festékfoltokká folytak szét, és a kellemes melegség és nyugodtság egyre növekvő illúzióján túl, még küszködött benne valami rémséges előérzet. Mikor mindenki távozni készült, akkor fel szeretett volna állni ő is, de lábai egyáltalán nem engedelmeskedtek akaratának, és ahogyan jobban szétnézett, láthatta, hogy neki egyáltalán nincsenek is lábai. Sőt, ő maga sincs, és csak egy nagy rózsaszínű felhő fodrai látszanak, miközben a kék égben úszik, mint egy gyönyörű vitorlás. Igen, ő egy hófehér vitorlás hajó, ami furcsa módon most fejjel lefele van, és az égben száll, mint a madarak. Tényleg, ő most már egy madár, és csak úszik, szétterülve, végtelenül a semmibe.

Hollófekete terepjáró állt le csendesen a sűrű hóesésben. Leoltott fényszórókkal állt egy darabig, aztán egy magas, csontos, hulla-merev arcvonású, sápadt alak szállt ki belőle, és elindult a panzió felé. Az épület sötétbe burkolózott, s bár az ajtajára a „Zárva” felírat volt kiakasztva, az ajtó azonnal kinyílt előtte. A helyiségbe belépő kérdően nézett az ajtót nyitó asszonyra, aki fejével intett hátrafelé. Az alak elindult a jelzett irányba, majd befordult egy hátsó helyiségbe, ahol letépett ruhái közt egy vékony-csontú lány teste hevert félmeztelenül az ágyon. Egy hórihorgas alak hajladozott fölötte, furcsa mozdulatok kíséretében, miközben egyik kezével mindegyre az ágyékát szorongatta, torkából furcsa, artikulálatlan hangok törtek fel. A belépő közelebb lépett, mire a hórihorgas vad vicsorgással vetette magát a lány mozdulatlan teste fölé, ujjait begörbítve a másik felé fordult, mint egy zsákmányát védelmező vadállat. A belépő önkéntelenül lépett hátra, és utálkozva nézett rá, majd szemrehányóan fordult az ajtóban megjelenő asszony felé.

–Megmondtam már neked, hogy zárd ketrecbe ezt az állatot. Vidd innen!

–Hagyd el, na, mi bajod van vele? Szegény fiúnak is kell néha valami! Egy kis öröme lehet neki is! Ne félj úgy, mert nem tett benne olyan nagy kárt, mit aggódsz úgy? –feleselt az asszony sértődötten, és kézen fogva vonszolni kezdte a hórihorgas alakot, aki most vinnyogva, de engedelmeskedett az asszonynak. A másik utálkozva nézte őket, majd az ágyban fekvő lányt fölé hajolt, ajkán egy megvető mosollyal intett.

–Dobjátok rá a ruháit, s tegyétek be a kocsi csomagtartójába.

Az asszony máris hozzálátott az öntudatlan, ájult lány öltöztetéséhez, amikor az épületben egyszer csak megszűnt a villanyszolgáltatás.

–Már megint? A francba, pont most! Igor, hol vagy? Hozd ide a lámpát! –kiabált ki az asszony a szobából, és ekkor a kint parkoló terepjáró riasztója beindult.

–Ki merészel…? –indult el vaktában a sápadt-arcú indulatosan az ablakok egyike felé. Kitekintett, de csak a gépkocsi fényszóróinak a villogását láthatta. Nemsokára abbamaradt a riasztás, és pár másodpercig még kikémlelt az egyre sűrűbb havazásba, de semmit sem láthatott.

–Valaki szórakozik? –kérdezte eltűnődve, aztán hozzátette: –Hozzátok már egyszer, nem érek rá reggelig itt szarakodni veletek.

Igor a vállára kapta a félig-meddig felöltöztetett szerencsétlent, és elindult vele a folyosón, és ekkor valaki erélyesen kopogtatni kezdett a bejárat ajtaján. Mindannyian lemerevedtek. Igor lassan leeresztette a lányt egy asztalra, aki most már ébredezni kezdett, és félig öntudatlanul nyöszörögni kezdett.

–Ki az? – kérdezte fennhangon Igor, de kintről nem jött válasz. –Zárva vagyunk! Nem látod? Gyere reggel! –de erre megint megkopogtatta valaki az ajtót, mire a sápadt-arcú intett fejével Igornak. Igor indulatosan indult el, hogy rendreutasítsa a tolakodót.

–A keservit annak a hülye fejednek! –mormogta Igor már az ajtó előtt. –Takarodsz innen, te…– és ekkor valami szörnyű erő valósággal berobbantotta a bejárati ajtó két szárnyát. A hatalmas zajra a félájult lány is felemelte fejét az asztalról, a bejárat felé nézett, és szentül meg volt győződve, hogy még mindig látomásai vannak. A bejáratban egy ijesztően fekete alakot látott, aki most belépett a helyiségbe, és a rémülettől megbabonázott Igorral szemben megállt egy pillanatra, majd valami szörnyű, földöntúli erővel csapott le rá. Behunyta a szemét, újra az ájulással küszködött, miközben egy furcsa, gurgulázó hangot hallott, amint az a következőt mondja: –A kölcsön kenyér visszajár! – és ekkor újra öntudatlanságba zuhant. Pár pillanattal később ugyan még vélni hallotta, hogy valaki embertelenül visít, egy másik, borzalmas síró-vinnyogó hangot hall, aztán egy asszony zokogott, majd minden elcsendesült. Hűvösséget érzett, valaki a vállára vette, tiltakozni próbált ellene, de ekkor újra elsötétült előtte minden.

A reggeli órákban fáradt utászok érkeztek le a völgybe, és ahol a panzió állt korábban, ott most csak egy teljesen romba dőlt, füstölgő romhalmazt találtak. Az éjszaka riasztott tűzoltók már csomagoltak, a rendőrség körülzárta a területet, ahol most a kriminalisták három szénné égett felnőtt holtestét igyekeztek kikaparni a romok közül.

A helyszín közelében leálló buszból fáradtan szálltak ki a tegnap esti vendégek is, és elszörnyülködve nézték a szemük elé tárulkozó látványt. Babonásan vetették magukra a számtalan keresztet, miközben az egyikük megjegyezte:

–Megmondtam én! Nem megmondtam? Megveri az Isten az ilyet, és lám!

–Úr, Isten! Jaj! –tántorodott meg valaki. –és remegő kézzel mutatott az út túlsó oldalára, mire elszörnyülködő moraj terjed végig az emberek közt. Az út kanyarulatában egy magasra felállított fakeresztre egy igen sápadt arcú holttestet szegezett fel valaki fejjel lefele.

–Ez nem Isten volt! Ez a Sátán műve! – mondta valaki remegő hangon. Izgatott mozgolódás támadt, és ekkor valaki bátortalanul megszólalt.

–Te, ez nem…?

–De! Ő az! –mondta valaki válaszképpen.

–Hát, fiuk, akkor meglehet, hogy mégiscsak a Jóisten volt! – jegyezte meg valaki nagy későre, és a többiek csak bólogattak hozzá szótlanul.

Szörnyűséges víziókkal küszködött, egy mély, nedves gödör fenekén feküdve, miközben úgy érezte, hogy testébe ezernyi tövis szúr kegyetlenül. Időnként forróság öntötte el, ilyenkor alig kapott levegőt, altestét ezer láng kínja égette kegyetlenül. Néha sikerült kissé felemelkednie, rémülten igyekezett segítségért kiáltani, de száján nem jöttek ki hangok, mellére sötét, nyomasztó szörnyként telepedett rá valami végzetszerű sötétség, és mindegyre visszanyomta a gödör fenekére. Kétségbeesetten ellenkezni próbált, de teste már csak agonizálva vonaglott a szörnyű kínok markában, és ilyenkor mindig egy gyöngéd kéz ért arcához, megnyugtatóan félresimította zilált hajtincseit, s letörölte a verítéket róla. Kiszáradt ajkai közé éltető nedveket töltött valaki, amitől lassan fájdalmai is alábbhagytak. Ellankadva szerette volna megragadni a jóságos kezeket, megköszönni a gondoskodást, miközben egy szót suttogott öntudatlanul: –Édesanyám!

Nehezen ébredt, és öntudata is csak lassan tért vissza, miközben még mindig rémséges szörnyekkel viaskodva, egyre jobban kitisztult az elméje. Mint egy mély kút fenekéről felszállva, csak lassan tért önmagához. Teljes ébredésének pillanatában csend honolt körülötte, egy ágyban feküdt valahol, melegen betakarva, vastag takarók és bundák alatt. Óvatosan nyitotta fel szemét, a helyiségben esti félhomály honolt, s a falakon sejtelemes táncot járt egy tűzhely torkolatának fénye. A mély csendet csak a tűzhelyen égő fa pattogása zavarta meg, csend és nyugalom honolt a meleg helyiségben. Hirtelen pánik tört rá, felugrani akart, de valami belső, megmagyarázhatatlan érzés azt súgta, hogy most maradjon inkább mozdulatlan. Felemelkedni próbált, de ágyékába kínos fájdalom nyilallt, és görcsös izom-merevség feszítette meg a hasfalát. Rémülten nézett önmagára, s ekkor a sötétségből egy lágy, női hang szólalt meg csendesen:

–Maradj nyugton! Ne erőlködj, még nem szabad felkelned.

Óvatosan engedte vissza a fejét a párnájára, tekintetét a sötétségbe fúrta, a hang gazdáját kereste. A tűzhely mellett egy fekete-ruhás nő ülő alakját láthatta, akinek az arca teljes sötétségbe burkolózott.

–Hol vagyok? –kérdezte bátortalanul, mire az eddig mozdulatlanul ülő nő előrehajolt, kezével a tűzhely mellett sorakozó fahasábok után nyúlt, megragadott egy párat, kinyitotta a tűzhely vasajtaját, és óvatosan, egyenként a tűzhely torkolatába tolta őket.

–Jó helyen vagy! Ne aggódj, itt jó helyen vagy! –válaszolta csendes, nyugodt hangon a fekete-ruhás. A lány csak nézte önkéntelenül, hogy a titokzatos nő keze milyen furcsán, tapogatózva, és mégis precízen fogja meg a hasábokat, majd ugyanolyan gépies mozdulattal helyezi azokat a tűzhely parazsa fölé. A felcsapódó lángok fényében láthatta, hogy a nő arcát egy sötét, fekete bársonyszalag fedi el. A látványtól kissé elborzadva hunyta le a szemét, igyekezett emlékezni arra, hogy ő hogyan kerülhetett ide, de csak sejtései voltak. Sejtelmek, melyekről most már kezdte érezni, hogy rémségek azok, és melyekkel egyelőre nem volt mersze szembenézni.

–Melegítek egy kis vizet, s ha elég erősnek érzed magad, akkor tisztába kell tenned magad. Addig azonban maradj az ágyban mozdulatlanul!

A lány behunyt szemmel csak hallgatott, s most lassan eszébe villantak képek, hangok, eseménytöredékek, s a szörnyű sejtésből lassan összeállt a kegyetlen felismerés, és most csendesen zokogni kezdett.

–Mit csináltak velem? Kik tették ezt? –kérdezte sírástól elcsukló hangon, de a nő nem válaszolt, hanem a tűzhely mellől felállva most csak edényeket zörgetett, a sötétben tett-vett. Mikor a készülődéssel végzett, odalépett az ágy mellé, kezét a lány felé nyújtotta, és megjegyezte:

–Igyekezz hozzászokni a sötétséghez, boldogulj, ahogyan tudsz, mert világítás itt nincs. Most pedig gyere, ha tudsz és lássunk hozzá! Csak lassan, rendben?

Később, szótlanul ültek egymás mellett, egymást támogatva, a vak és a megsebzett, egymást átölelve egyszer csak elsírták magukat csendesen. Mély fájdalmuk keserűsége szétterjedt a havason megbúvó házikójuk rönkből rakott falain túlra, és elpihentek az évszázados fenyők örökzöld tűlevelein. A méltóságos fenyők csak ingatták szomorúan hóval fedett ágaikat, majd megrázták magukat a megélénkülő fagyos szélben, s nagyot sóhajtottak együtt-érzőn. Sóhajaik, egybeforrva a szenvedőkével, lassan végigszárnyaltak a jeges bércek ormain, s hangtalanul, vádlón emelkedtek fel a dermesztően hideg és közömbös égre. Bátortalanul keresték a vigaszt, de ott csak a végtelen űr hidegségét találhatták, s beletörődve az árvaságukba, erőtlenül hullottak vissza a földre. Hosszú pilletáncuk végén megpihentek egy elhagyatott, régi temetőben, egy kőangyal arcán, majd ott megolvadva továbbgördültek, és lecsöppentek az angyal lábainál gubbasztó, éjsötét alak arcára. A nehéz cseppek felrázták az elrévedezőt, aki most felemelte szomorúan a tekintetét. Vele szemben két szerény, fából készült kereszt állt némán, mintha most egy utolsó, búcsúzkodó ölelésre nyújtanák karjaikat. Egy kisebb és egy nagyobb kereszt!

–Most elmegyek, és én már csak akkor leszek itt újra veletek, ha majd engem is kihoz ide valaki! Esküszöm most nektek, hogy nekem ebben az életben már csak egyetlen gondom az maradt, hogy mindazok, hogy akik ezt tették mivelünk, azok megtanulják még itt, ebben a földi pokolban azt, hogy mit jelent a fájdalom. Esküszöm nektek, hogy mind meg fogják tanulni. Mindannyian megtanulják, kivétel nélkül! Esküszöm nektek itt, hogy mind tudni fogják, mit jelent az, hogy szenvedés!

Lassan, fájdalmasan emelkedett fel, s mikor teljesen felállt, a majd kétméteres kőangyallal nézett farkasszemet. Nehéz mozdulattal a lehajtott fejű, kesergő angyal vállára tette a kezét, s gondolatban így szólt hozzá:

–Te pedig vigyázz rájuk, kőszívű barátom, mert benned még van valami szeretet is. Bennünk, emberekben már semmi sem maradt, és engem is elvitt már az ördög!

Ezzel hátat fordított, és elindult a sötétben. Alig tett pár lépést, mikor tompa robajt hallott maga mögött, mire azonnal visszapördült. A kőangyalt láthatta ledőlten a sárba bukva, amint féloldalt feküdt a sírhelyek közt. Eltűnődve nézte.

–Ugye, ugye! Hiába lennél te kőből, egy percig sem vagy képes kibírni azt, mikor az ember fájdalmának a terhét kell elviselned.

Visszalépet, megragadta a súlyos, ember nagyságú kőszobrot, és könnyedén, minden erőlködés nélkül állította vissza a talapzatára.

–Most már tudod azt, hogy mit jelent elbukni! Ha azonban újra felemelkedtél, azután már képes vagy elviselni bármit, hidd el nekem!

Hátat fordított, elindult, és vissza sem nézett többé. Sötét alakja tüneményes árnyként, hangtalanul olvadt el a ködös éjszakában.

Részlet az "Út a pokolba" című, készülő regényemből.
Folytatása következik

Karácsonyi ajándékom, Uram, Te légy!

2011-12-07T13:37:00.001+02:00

Karácsonyra várva

Elindult már, messzi tájon

Sarki télben, jeges havon

Hegyen-völgyön kúszik felénk

Hallik már fenséges zenénk

Titokzatos, messzi tájon

Érkezik, hogy meghajoljon

Három vándor. Királyok?

Bölcsek? Talán mágusok?

Ők, azok, kik követik a csillagot.

Úton vannak, érkeznek

Betlehemben ott lesznek

Kik egy fiút keresnek

Jászolban majd fellelnek

Fényes szánok csilingelnek

Fenyők is most útra kelnek

Azt üzenik, ők is jönnek!

Jönnek, jönnek! Mind itt lesznek!

Elküldték az angyalokat

Fényes szárnyon alászállnak

Jó lelkekben nyomot hagynak

Sötétben egy mécsest gyújtnak.

Csillagfényben megszült álom

Jöjj el hozzánk! Jöjj Megváltónk!

Lelkünkben oly nagy már a szomj

Hozd el Őt nekünk, hozd el Karácsony!

Nyárády Károly