Karácsonyi ajándékom, Uram, Te légy!

Karácsonyra várva

Elindult már, messzi tájon

Sarki télben, jeges havon

Hegyen-völgyön kúszik felénk

Hallik már fenséges zenénk

Titokzatos, messzi tájon

Érkezik, hogy meghajoljon

Három vándor. Királyok?

Bölcsek? Talán mágusok?

Ők azok, kik követik a csillagot.

Úton vannak, megérkeznek

Betlehemben majd ott lesznek

Kik egy fiút felkeresnek

Egy jászolban majd fellelnek

Fényes szánok csilingelnek

Fenyők is most útra kelnek

Azt üzenik, ők is jönnek!

Jönnek, jönnek! Mind itt lesznek!

Elküldték már az angyalokat

Kik fényes szárnyon alászállnak

A jó lelkekben nyomot hagynak

Sötétben egy mécsest gyújtnak.

Csillagfényben megszült álom

Jöjj el hozzánk! Jöjj Megváltónk!

Hisz lelkünkben már oly nagy a szomj

Hozd el Őt nekünk, hozd el Karácsony!

Nyárády Károly

Szeptemberi Remény

Szeptemberi Remény

Mikor már semmi sem az, aminek látszik

Mikor mindenki csak színdarabban játszik

Mikor az igazság mélyen, az iszapban fekszik

Ott mélyen, hol a bedobott kő is késve csobban

Sötét kút fenekéről, hol tompán csak dobban

feltör egy sóhaj, melytől a csend is csak jobban

szétterül és érzed, tőle az elméd felrobban.

Dalba írnád, ha tudnád, nyögnéd, kimondanád

De miért, és kinek? Ki értené, és ki figyelne rád?

És miért, mert ki tudja, az érti, de mindent letagad

És te sem akarsz mást, csak visszakapni önmagad

Keresni az utat, kitörni már végre a fényre

Dörögve szállni, égre fel, mint szivárvány íve

És felírni oda az Igét, s a szívekbe örökre

A Fény nem hal meg, és nem vész el sötétbe!

Nyárádi Károly