Őszi Holdfogyatkozás
Megálltam egy megállóban
Vasút mellett, parkolóban
Megállóban, ami nincs már
Fülkéje feketén, üresen áll.
Szentképeket néztem, hármat
parancsoló kőtáblákat
Kőből volt ott minden, érted?
Hideg mind, hisz mind kőképek!
S álltam ott, hol harang zuhant
hol földre esve összeroppant.
Templom mellett, kőkeresztnél
a fűzfák alatt, s a zsilipeknél.
Eget nézve, követ rúgva
verseny útját végighúzva.
Rágógumit csócsálgatva,
ablakokat számlálgatva.
Hajnalt várva fent a hídon
fogyó holdat megbámulom.
Sötét hullámot bámulva
zagyva vízbe elhullatva
száraz könnyet, s holt virágot
hajnal van, hát elballagok.
Mert:
Álltam téren, kivont karddal
Elbuktatott tanítványaimmal
Pedig toltam mérleg nyelvét
s nem érdekelt, mily nagy a tét.
Mindig tudtam, mégsem hittem
én szavamat vásárra vittem,
de a harminc arany megmutatta
mily gyengén állt ember lánya!
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése