2010. január 13., szerda

Hagyatékom


Hagyatékom

Ha eljön majd az idő, és én már nem leszek!
Ne sírjatok utánam, hisz nem fáj az annyira senkinek!
Nyughelyemre az utókor ne hordjon hivalkodva köveket!
Ne áldozzatok, kőtáblára ne véssétek fel nevemet!

Ne hozzatok virágot, csak ültessetek egy fát az emlékemre
hogy megpihenhessek néha ágain, ha eljön majd az este.
Legyen egy hely, hová kedvemre néha itt lehetek
honnan életem forgatagának helyére újra lenézhetek.

Hadd emlékezzek, miért mentem el sietve
miért hagytam mindent itt, gabonám elvetve!
Hogy arassa le más, örvendjen csaló majd neki?
  csak az enyémet akartam, de nem adta azt senki?

Hadd legyek én ott, és ti itt, így van ez jól!
Fa akarok lenni itt, mert nekem már nem jó így sehol!
Nyáron a viharban ágaimba pusztító villámok csaphatnak
és rideg télen ágaim közt majd bölcs hollók lakhatnak.

Vándor ha megáll és azt mondja: ismertelek!
Hidd neki! Szerettelek, árnyékom fedtelek!
Eső elöl takartalak, szél ellen óvtalak
gyümölccsel töltöttem meg zsákodat.

Ha testvér jön és azt mondja: testvérem volt ő, ne hidd, csak ennyi!
Nem volt ő az! Csak azt nézte, kevesebb jut miattam majd neki!
Ha azt mondja, barátom volt, akkor se hidd el a szavát!
Nem volt ő az, csak magát szerette! Imádta önmagát!

Ha siránkozik árnyékomban valaki, és nemzettársának nevez
Ne hidd szavát, mert álnok szó az, csak a hazugság vizein evez!
Nem volt e világban soha szolgám, és uram se énnekem
most itt vagyok már fent, és az Igazit én ismerem!

Ha nő mondja majd: Igen, ő volt a férjem,
 fele voltam neki! Igaz! De soha nem teljesen!
S ha jön bárki és azt mondja: Igen, én bizony ismertem!
Ne hidd el szavát! Hisz rejtély vagyok magamnak,végtelen!

Ha az égi vándor csillag fénye megáll majd ágamon
halvány fényének porával játszik majd vállamon,
Ő mondhatja rólam majd: "Ejha, hisz én őt ismerem!
Ő volt ki szeretett minket, álmában köztünk járt szüntelen!"

Nyárády Károly

Nincsenek megjegyzések: