MÚZSA
Megtaláltam, elment rögtön.
Pilletánca tetszett, önzőn.
Megtaláltam, megint itt van!
Még sincs itt, csak én gondoltam?
Csalfa nimfa? Buta Echó?
Annyit tud, hogy veled oly jó?
Szirén hangja füleimbe?
Csalfasága lehúz mélybe?
Inkább mondom, ő a múzsám!
Vajon ő az? Honnan tudnám?
Szeretném, ha minden este
itt, vagy ott, de enyém lenne!
Homlokomra csókot nyomna.
Titkaimra ráborulna.
Együtt szállnánk fel az égbe.
Miénk lenne világ vége!
De nem tudom, hová tegyem,
Álmaimban kereshetem!
Tudom, érzem, itt van néha
Megfognám, de fél a nimfa.
Üstökös ő, nyári égen.
Ölel fénye, hangja nincsen.
Incselkedve, néha lázban
éget szava, fáj is nyomban!
Éjjel, mikor mélyen alszom
bepillant ő ablakomon.
Néha fekszik karjaimon
Ha felugrok, itt volt, tudom!
És megfoghatnám álmaimban
de elszaladna, nagyon bátran!
Beleugrik kagylóhéjba
onnan néz ki megriadva.
Rejtegeti igazgyöngyét.
Elfedi előlem fényét.
Gyöngyházkagyló igaz gyöngye!
Jöjj el hozzám, légy kedvemre!
Szemed néztem, megtaláltam!
Te vagy Ott! Ezt tudom, láttam!
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése