TIED AZ UTOLSÓ SZÓ
Ne hagyd, hogy fájjon, ne hagyd őt veszni!
Nyúlj utána bátran, csak ne engedd menni!
Ha mégis megteszed, ne hibáztasd őt a végre
Tudhatod, Veled tesz, de általad csillagot az égre!
És ha mégis megteszed, tudod, meg vagyon írva
Odalesz az álom örökre, mitől nem válhatsz el sírva
Mint régi rabnak, ki már tudja, nincs többé tánc!
Kinek kezén már nem tudni, meddig ő, és hol már a lánc.
Kiről mindvégig tudtad, benned van, az érted ég még
Kiről most végképpen lemondasz, irányt ad neki az Ég
Mert most vele megy a szellem, és vele megy a lélek
Kiről tudtad, hisz megmondta őszintén: Miattad élek!
És tudtad! Te vagy, hisz mindvégig Ő lakózott benned.
Ki tombolva viharzik most, háborog és követeli tőled!
Vele akar menni az ara, hisz övé, mi kiszakad belőled
Vele megy most, tudod, és ezért Őt vele el kell engedd!
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése