Az Istenek is Álmodnak
Csillagfénynek árnyékában
Ajtód kattan, nyílik nyomban
S mint átsuhanó puha árnyék
Testem hagyva, rádborulék
Lepkeszárnyon jövő álom
Mézes csókkal ajkaidon
Pillád remeg, álmod élénk
Végre veled, s az éj miénk!
Szemed bár a révülettől csukva
Mégis indulsz velem, készen nászra!
Talpra áll a szép istennő
Mellém lépik, igen ez Ő!
Szelíd szépség holdpártában
Szép Szeléné karjaimban!
Kezem kúszik, bomlik fátylad
Homlokodról lehull holdad
Fényes korong, koppan, s gurul
Szobácskádban fénye kigyúl
Testedtől a selyem csendben levál
Kibukkan alóla két csodás váll
Bokádra gyűl a hulló fátyol
Íját ejti, s ámultában leül Ámor!
Most forog minden, s megállt idő
Nem tudhatja senki sem, ki ez a nő!
Ámor ámul-bámul, de ő sem érti!
Rajtam kívül senki nem is tudja-sejti,
Mitől oly csodás Ő, mitől oly isteni!
És most minket csak a csillagok fénye takargat
Alattuk hozzám simul Ő, s alázattal hallgat
Szemében a kérdés: vajon mindig velem alhat?
Istennőm, légy álmaim közt, s én el nem hagylak!
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése