Bukott Angyal
Prométheusz lenne ő, ki égből
Szikrát lopott az égi tűzből
Megbüntették őt miatta,
szárnya szegve, s földre dobva.
Fetreng kínban, kétségekben
ő is csalatkozott a hitében.
Kereste a tűzhelyt Szent Tüzének
Társat hozzá, Veszta szűznek!
Ki múltban volt, s megígérte
Jelen lesz ő a jövőbe!
Megígérte, mégsem tette
Szavait a szél elvitte
Talán nem is, el sem hitte!
Kezében volt, s nem értette!
Nézd, nézd és lásd a testét
Nézd és lásd, meztelenségét
Nézd, ahogyan szárnyát tépi
Körme hasít, s vére folyt ki
Nézd! Nézd és élvezd!
Nézd, szorítsd, de el ne ereszd!
Tarthatod, ha nem ismered
Sem célodat, sem jövődet!
Elengednéd? No de minek?
Tartod inkább játékszernek
Lábad fején, de simogatod
S kezed közül ki nem adod
És nézd, nézd az örült mit tesz!
Nézd, hogyan áll, semmit sem tesz
S ha kérdeznéd, nem mondja meg!
Kinek, s miért hozta el a Tűzet!
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése