Titkok Éjszakája

Titkok Éjszakája

Arab nép közt járja rege, talán mint mesében

A csodás éjről, melyben rés támad az égen

Erről szól a rege csendben, a Titkok Éjjeléről,

Egy álomszép világról, a termékeny jövőről.

Úgy mondja az öreg regös, ki a titkot mondja

Ősi titkok részeseként, néki minden őse tudta!

Évenként van egy éj, mikor tárva áll az égen

Mennyek kapuja kinyitott, a titok kendőzetlen.

Ilyenkor nem pislant, de sok csillag van égen

Mézédessé válik a víz, ezüst serlegekben

Éles a hang, tisztán hallik forrás csobogása

Briliánssá válik ilyenkor a cseppek sokasága

Kiömlik az égből földre, az áldás illan szerte

Megpihen a fáradt vándor, fejét hajtja kőre

Megnyugszik a haldokló is, lelke száll az égre

Kisimulnak vonásai, s arca szép lesz tőle.

Éjfélkor az égből kilép titkok öreg bölcse

Áldás jár nyomában, de hajnalban jön öccse.

Míg az első fényt mutat, a lelked világítja

A második már ködöt hoz, s elméd elborítja.

Kit szerelemben talált első, az már úgy is marad

Hiába később a köd, annak lángja el nem lohad.
Ám ha kétségekben talál, akkor tovább halad

Köd utána, s lelkedben egy mérges tövis marad

És akkor nem lehetsz te boldog, csak áltatod önmagad!
míg úgy hiszed, érdekek vannak, ha nézed számláidat

Ha nem a szív az, hanem az ész, ki kimondja oly bután

Hogy nem számít az, ki oldalán ébredsz fel ezután!

Ezért ha nem tudtad a nagy titkot, s elszállt a madarad

A Titkok Éjjelét elnézted, vagy tán más miatt kimarad

Sohase hibáztasd te önmagad, ily véletlenek nincsenek!

Égben maradt a te Titkod, mert ott bölcsebben döntenek!

Nyárády Károly