Mondja meg Valaki!
Ha csak pislognak álmosan csillagok
S könnyezve nőnek a pálmák, s a virágok
kókadtan szomjaznak üdítő esőket
a mezőkön pusztuló, elítélt vetések
Ha sors keze ver embert és nemzetet.
Ha már süket a füle Istennek, s embernek
Ha tudod mindezt, elveszted hitedet?
Szóljatok, mondjátok, másképpen láthattok
Dolgokat érthettek, másképpen járhattok
Szóljatok, mondjátok, ha vonaton nőt látok
helyemről felállok, s idősnek helyt adok.
Ettől én vén vagyok, ennyitől jó vagyok?
Ha Nőnek előnyt adok, s illemből bókolok
s ha titokban múzsámnak udvarolgathatok!
Mondjátok! Akkor én lelketlen csaló vagyok?
Szóljatok rám, ha tévedek
gondolat közt révedezek
Ha görnyedt háttal szenved
valaki, s hirtelen elernyed
Ugrok nyomban és elkapom
Földön fetrengni nem hagyom!
Mond! Ilyenkor én hibázom?
Ha fáj az, ha másokat megütnek
Ha mások házában nem fűtenek
Ha holtan szüli anyja gyerekét
Ha fájdalmas néked, s kínos a lét.
Nem kérdem, s nem tudom miért
könnyezek, és nem tudom kiért
Mondja meg az, ki tényleg megért!
Nyárádi Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése