2010. május 27., csütörtök

Forever Blues



Születésnapi Blues

Az éj dala sivítva kél
dörögve önt esőt,
s tavaszi szél
hordozza szét, miként én kétrét
hajolva fújom a dalom itt szét,
még két órát legalább még
Ó, igen! Nekem dalol az ég!

Végén a magány elragad,
mert mindenki elhalad
letépett poszterem előtt
s a szél is felragad
néhány foszlányt
hajnali szélben elszalad
mikor talán még hallod dalomat.

Mert dalomból él a fény,
egy régi szép regény
mikor karomba dől a nő
ki földből itt ki nő
ki ágyadban rád nem lő
a szemét rád vető
dalodra vetkőző
érzéki kurvás világ
lett itt veled e nő!

Kit nem húz, és
nem fog lehúzni mélybe
nem lök, nem dob az égbe
és senki sincs örökre
te hozzád úgy kötve
a kezed, lelked mindörökre
enyém lehetne már most este
veled vagyok én itt
s szabad szeretni
mindörökre dalomat mit
késő lenne már imádni.

Igen, jól tudod nevem
ki mondom én, a tervem
az lenne, ha tehetném
Te lennél az enyém
mindörökre végre
hajtanám én még élve
ítéletét, s úgy az élre
hánynám, s elkapnám
a kedvemre tudnám
szeretni őt már végre.

Ne szólj ott bent!
mert blues a te neved!
Ki fogyva szóból,
csak rajtad nevet.
Rajtad heverve csak szeret
szeretve hemperegni teveled
azt mondja: tied
vagyok míg mással
nem vagyok egy ágyban
s meg nem halok
utánad, addig szeretlek téged
ha tested engeded!

Nagyon tudom ezt tenni
sokáig, ha nem iszok valami
töményet –baszki!
Akarom művelni veled
az éjben. Kerek a hold
alatta te előtted heverek
s az ágyban, meztelen kiold
nadrágomon gombokat
valaki, ki bambán ül
velem de szemben, s kétségtelenül
semmit sem ért ott legbelül
mert önmagában él, de egyedül!
És nincsen benne semmi új
csak a szíved ver vadul
mert valami felhúzta
mi tebenned lapul,
aki erőd ellopta
de láncaitól most mégis szabadul.
Mindörökre blues ez!  - It`s cool!

Nyárádi Károly

Nincsenek megjegyzések: