2010. augusztus 22., vasárnap

Nyár Van



Még Nyár Van


Kéz a kézben, nyári éjben
Dörgős, zuhogó esőben 
Veled vagyok kint az úton 
Néznek fentről - Né, két bolond!
Fél kézzel pezsgőt emelek
Kínálom nekik, erre nevetnek.

Langy esőben kóborolva 
Ázottan, majd összebújva 
Mezítláb a langy aszfalton
Derekadat átkarolom 
Hajadon a lámpák fénye
Szikrázik feketén nedve

Vizes ruhád tapad nagyon
Izmos tested izgat, s padon
akarlak most, vadul vakon.
Szeress forrón, szeress jobban!
Szeress nagyon, forró nyár van!

Csókod éget éjszakában 
tapadt testtel, feltolt ruhában
vonaglunk esőben, öntudatlan.
Önfeledten, vad mámorban
 húzom hajad, egyre jobban
 ívbe görbült eksztázisban.
 Pezsgőt öntök az arcodra 
lecsókolom a habot róla.

Elállt eső, hajnalodik 
Rigó füttyent, ébredezik 
Bámul nagyot elámultan 
Két csavargó elázottan 
Ül egy padon mosolyogva 
Hajnal gyúlt az arcaikra

Forró napfényt lehel újra az ég
 ködöt kerget már a nyár-vég
De bennünk most örök nyár ég!
Kicsit nyár van! Forró nyár még. 

Nyárády Károly 
2010. 08. 22.

1 megjegyzés:

Dayse Sene írta...

A beleza das suas palavras, fez-me viajar, no mundo dos sonhos. Bom às vezes sair do real e caminhar por entre desejos, que talvez existam somente em poesias...mas vale muito sonhar. Parabéns pela obra. Abraços.