Bukott Angyal

Bukott Angyal

Prométheusz lenne ő, ki égből

Szikrát lopott az égi tűzből

Megbüntették őt miatta,

szárnya szegve, s földre dobva.

Fetreng kínban, kétségekben

ő is csalatkozott a hitében.

Kereste a tűzhelyt Szent Tüzének

Társat hozzá, Veszta szűznek!

Ki múltban volt, s megígérte

Jelen lesz ő a jövőbe!

Megígérte, mégsem tette

Szavait a szél elvitte

Talán nem is, el sem hitte!

Kezében volt, s nem értette!

Nézd, nézd és lásd a testét

Nézd és lásd, meztelenségét

Nézd, ahogyan szárnyát tépi

Körme hasít, s vére folyt ki

Nézd! Nézd és élvezd!

Nézd, szorítsd, de el ne ereszd!

Tarthatod, ha nem ismered

Sem célodat, sem jövődet!

Elengednéd? No de minek?

Tartod inkább játékszernek

Lábad fején, de simogatod

S kezed közül ki nem adod

És nézd, nézd az örült mit tesz!

Nézd, hogyan áll, semmit sem tesz

S ha kérdeznéd, nem mondja meg!

 Kinek, s miért hozta el a Tűzet!

Nyárády Károly

Titkok Éjszakája

Titkok Éjszakája

Arab nép közt járja rege, talán mint mesében

A csodás éjről, melyben rés támad az égen

Erről szól a rege csendben, a Titkok Éjjeléről,

Egy álomszép világról, a termékeny jövőről.

Úgy mondja az öreg regös, ki a titkot mondja

Ősi titkok részeseként, néki minden őse tudta!

Évenként van egy éj, mikor tárva áll az égen

Mennyek kapuja kinyitott, a titok kendőzetlen.

Ilyenkor nem pislant, de sok csillag van égen

Mézédessé válik a víz, ezüst serlegekben

Éles a hang, tisztán hallik forrás csobogása

Briliánssá válik ilyenkor a cseppek sokasága

Kiömlik az égből földre, az áldás illan szerte

Megpihen a fáradt vándor, fejét hajtja kőre

Megnyugszik a haldokló is, lelke száll az égre

Kisimulnak vonásai, s arca szép lesz tőle.

Éjfélkor az égből kilép titkok öreg bölcse

Áldás jár nyomában, de hajnalban jön öccse.

Míg az első fényt mutat, a lelked világítja

A második már ködöt hoz, s elméd elborítja.

Kit szerelemben talált első, az már úgy is marad

Hiába később a köd, annak lángja el nem lohad.
Ám ha kétségekben talál, akkor tovább halad

Köd utána, s lelkedben egy mérges tövis marad

És akkor nem lehetsz te boldog, csak áltatod önmagad!
míg úgy hiszed, érdekek vannak, ha nézed számláidat

Ha nem a szív az, hanem az ész, ki kimondja oly bután

Hogy nem számít az, ki oldalán ébredsz fel ezután!

Ezért ha nem tudtad a nagy titkot, s elszállt a madarad

A Titkok Éjjelét elnézted, vagy tán más miatt kimarad

Sohase hibáztasd te önmagad, ily véletlenek nincsenek!

Égben maradt a te Titkod, mert ott bölcsebben döntenek!

Nyárády Károly