2010. május 27., csütörtök

Forever Blues



Születésnapi Blues

Az éj dala sivítva kél
dörögve önt esőt,
s tavaszi szél
hordozza szét, miként én kétrét
hajolva fújom a dalom itt szét,
még két órát legalább még
Ó, igen! Nekem dalol az ég!

Végén a magány elragad,
mert mindenki elhalad
letépett poszterem előtt
s a szél is felragad
néhány foszlányt
hajnali szélben elszalad
mikor talán még hallod dalomat.

Mert dalomból él a fény,
egy régi szép regény
mikor karomba dől a nő
ki földből itt ki nő
ki ágyadban rád nem lő
a szemét rád vető
dalodra vetkőző
érzéki kurvás világ
lett itt veled e nő!

Kit nem húz, és
nem fog lehúzni mélybe
nem lök, nem dob az égbe
és senki sincs örökre
te hozzád úgy kötve
a kezed, lelked mindörökre
enyém lehetne már most este
veled vagyok én itt
s szabad szeretni
mindörökre dalomat mit
késő lenne már imádni.

Igen, jól tudod nevem
ki mondom én, a tervem
az lenne, ha tehetném
Te lennél az enyém
mindörökre végre
hajtanám én még élve
ítéletét, s úgy az élre
hánynám, s elkapnám
a kedvemre tudnám
szeretni őt már végre.

Ne szólj ott bent!
mert blues a te neved!
Ki fogyva szóból,
csak rajtad nevet.
Rajtad heverve csak szeret
szeretve hemperegni teveled
azt mondja: tied
vagyok míg mással
nem vagyok egy ágyban
s meg nem halok
utánad, addig szeretlek téged
ha tested engeded!

Nagyon tudom ezt tenni
sokáig, ha nem iszok valami
töményet –baszki!
Akarom művelni veled
az éjben. Kerek a hold
alatta te előtted heverek
s az ágyban, meztelen kiold
nadrágomon gombokat
valaki, ki bambán ül
velem de szemben, s kétségtelenül
semmit sem ért ott legbelül
mert önmagában él, de egyedül!
És nincsen benne semmi új
csak a szíved ver vadul
mert valami felhúzta
mi tebenned lapul,
aki erőd ellopta
de láncaitól most mégis szabadul.
Mindörökre blues ez!  - It`s cool!

Nyárádi Károly

2010. május 10., hétfő

Mondja meg Valaki!






Mondja meg Valaki!

Ha csak pislognak álmosan csillagok
S könnyezve nőnek a pálmák, s a virágok
kókadtan szomjaznak üdítő esőket
a mezőkön pusztuló, elítélt vetések
Ha sors keze ver embert és nemzetet.
Ha már süket a füle Istennek, s embernek
Ha tudod mindezt, elveszted hitedet?

Szóljatok, mondjátok, másképpen láthattok
Dolgokat érthettek, másképpen járhattok
Szóljatok, mondjátok, ha vonaton nőt látok
helyemről felállok, s idősnek helyt adok.
Ettől én vén vagyok, ennyitől jó vagyok?
Ha Nőnek előnyt adok, s illemből bókolok
s ha titokban múzsámnak udvarolgathatok!
Mondjátok! Akkor én lelketlen csaló vagyok?

Szóljatok rám, ha tévedek
gondolat közt révedezek
Ha görnyedt háttal szenved
valaki, s hirtelen elernyed
Ugrok nyomban és elkapom
Földön fetrengni nem hagyom!
Mond! Ilyenkor én hibázom?

Ha fáj az, ha másokat megütnek
Ha mások házában nem fűtenek
Ha holtan szüli anyja gyerekét
Ha fájdalmas néked, s kínos a lét.
Nem kérdem, s nem tudom miért
könnyezek, és nem tudom kiért
Mondja meg az, ki tényleg megért!


Nyárádi Károly

2010. május 9., vasárnap

Éva Lánya


Éva Lánya

"Ferde lett a világ, igen nagyot fordul
Aki jó volt benne, ma már az is koldul"

Keresnél valamit? Talán éppen kutatsz?
Segítek önzetlenül, cserébe te mit adsz?
Kezem kinyújtva, a szemem is kérdi
Szeretni valakit?! Hát az ugyan mennyi?

Nézd az arcom, de hozzá Ne érj!
Ki lennél te, hogy hozzám felérj?
Ne bántsd szavaim se! Nem lenne a tied!
Én vagyok az, ki megmondom neked
Ki mit szerethet, és azt is, hogyan téged!

Szeretnéd, ha szeretnének? Ezt is elmondhatom!
Könnyen teszem, hiszen ezt is csak én tudom!
És szeretnek engem, hidd el! Állnak sorban
nevek s mögöttük én, gyötrő magányomban.
S doboghat szív! Nálam az ész, nálam az agy!
Ő, ki téged hamis gyöngyöd miatt egyszer elhagy!

Nyárády Károly