Születésnapi Blues
Az éj dala sivítva kél
dörögve önt esőt,
s tavaszi szél
hordozza szét, miként én kétrét
hajolva fújom a dalom itt szét,
még két órát legalább még
Ó, igen! Nekem dalol esőt sírva az ég!
Végén a magány úgyis elragad,
mert mindenki névtelen halad
letépett poszterem előtt
s a szél is felragad
néhány foszlányt
hajnali szélben vele jól elszalad
mikor talán még hallod dalomat.
Mert dalomból él a fény,
egy régi szép regény
mikor karomba dől a nő
ki földből itt ki nő
ki ágyadban rád nem lő
a szemét rád vető
dalodra vetkőző
érzéki kurvás világ
lett itt veled e nő!
Kit nem húz, és
nem fog lehúzni mélybe
nem lök, nem dob az égbe
és senki sincs örökre
te hozzád úgy kötve
a kezed, lelked mindörökre
enyém lehetne már most este
veled vagyok én itt
s szabad szeretni
mindörökre dalomat mit
késő lenne neked már úgy imádni.
Igen, jól tudod nevem
ki mondom én, a tervem
az lenne, ha tehetném
Te lennél az enyém
mindörökre végre
hajtanám én még élve
ítéletét, s úgy az élre
hánynám, s elkapnám
a kedvemre tudnám
szeretni őt már végre.
Ne szólj ott bent!
mert blues a te neved!
Ki fogyva szóból,
csak rajtad nevet.
Rajtad heverve csak szeret
szeretve hemperegni teveled
azt mondja: tied
vagyok míg mással
nem vagyok, egy ágyban
meg nem halok
utánad, addig szeretlek téged
ha tested engeded! Átengeded.
Nagyon tudom ezt tenni
sokáig, ha nem iszok valami
töményet –ó, baszki!
Akarom művelni veled
az éjben. Kerek a hold
alatta te előtted heverek
s az ágyban, meztelen kiold
nadrágomon gombokat
valaki, ki bambán ül
velem, de szemben, s kétségtelenül
semmit sem ért ott legbelül
mert önmagában él, de egyedül!
És nincsen benne semmi új
csak a szíved ver vadul
mert valami felhúzta
mi tebenned lapul,
ki erőd ellopta
de láncaitól most mégis szabadul.
Mindörökre blues ez! - It`s very cool!
Nyárádi Károly
